Ignatieff azt írja, „társadalmaink nem működnének az egyetemi szféra szakértelme nélkül”, és nem védhetik meg az akadémiai szakértelmet, ha ez úgy hangzik, mintha kiváltságaikat védelmeznék.
„A mélyebb probléma az, hogy a közvélemény szemében elmosódott a kapcsolat az akadémiai szabadság és mindenki szabadsága között. Kisebbségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy az egyetemek szabadsága az övék is” – emeli ki a rektor. Hozzáteszi, „büszkén ki kell mondanunk, hogy a szabadságunk nem kiváltság, hanem jog, amiért megdolgoztunk”.
Ignatieff szerint a CEU esetében kiderült, hogy „a szabadságról szóló közhely igaz: annyit ér, amennyit hajlandó vagy adni érte. Akik nem küzdenek meg a szabadságukért, azok el fogják veszíteni”. Azonban kiemeli, hogy ők azért harcolhattak meg a szabadságukért, mert magántőkéből működnek, ám sok egyetemnek nincs ilyen háttere.
„Támogatásunkat egyetlen adományozónak, Soros Györgynek köszönhetjük. Senki sem tett többet Magyarországért, és senkit nem gyaláztak meg még igazságtalanabbul. A CEU-ért folytatott csatározásban Soros György tiszteletben tartotta akadémiai szabadságunkat – szemben a magyar kormánnyal”
– írja a rektor.
Ignatieff cikkében leszögezi, hogy gyenge demokráciákban, ahol a populista politika kiiktatja a fékeket és ellensúlyokat, a sajtószabadságot és a bírói függetlenséget, az egyetemek különösen sebezhetők. „Ez történik Magyarországon. Tehát az egyetemeknek mindent meg kell tenniük a demokrácia erősítéséért. Meg kell dolgozniuk a társadalom rokonszenvéért: ez a szabadságuk legvégső garanciája” – teszi hozzá.
