Ha korrupciót észlelnek, tegyenek feljelentést! – szokták hangoztatni kormánypárti politikusok ellenzéki kollégájuknak, ha azok umbuldát kiáltanak. A jobbikos Sneider Tamás és Pintér Tamás így tettek, méghozzá a nagy vihart kavart dunaújvárosi közvilágítási botrány kapcsán Polt Péter legfőbb ügyészhez fordultak. Az országgyűlési képviselő és akkor még dunaújvárosi önkormányzati képviselő 2015 decemberében költségvetési csalás gyanúja miatt tett feljelentést. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2017. június 29-én azzal zárta le az 5075 forint bűnügyi költséggel járó nyomozást, hogy nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.
Az ügy úgy indult, hogy a város kormánypárti polgármestere, Cserna Gábor 2015-ben kötött szerződést a dunaújvárosi közvilágítás korszerűsítésére a budapesti Rosettum Kft.-vel mintegy 238 millió forint értékben. Sokaknál már ez kicsapta a biztosítékot, hiszen a cég korábban piac- és közvélemény-kutatást végzett, csak három hónappal a tender kiírását megelőzően vette be tevékenységi körei közé a világítóeszköz-gyártást és -szerelést. Gyanús volt az is, hogy a szóban forgó, közpénzből, uniós forrásból és a város költségvetéséből finanszírozott megbízás jócskán meghaladta a cég teljes történetének összbevételét, 112 millió forintot. Ráadásul ebben az időszakban a Rosettumnak nem volt egyetlen bejelentett alkalmazottja sem.
Ezek után nem csoda, hogy a Miniszterelnökség Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálya szabálytalansági eljárást indított, ugyanis annak a gyanúja is felmerült, hogy a felhívásban meghatározott feltételeknek csak a Rosettum felelt meg. A felkért szakértő azonban ezt nem így látta, úgyhogy a főosztály lezárta az ügyet azzal, hogy „jogszabályba ütköző magatartás nem állapítható meg”.
Megtörtént hát a korszerűsítés, felszerelték az úgynevezett indukciós fényforrásokat, de Dunaújvárosban sötétebbek lettek az éjszakák, mint korábban voltak. A helyiek több esti – köztük halálos kimenetelű – balesetet is ennek a változásnak tudtak be. Ezeket követően tett feljelentést a két jobbikos politikus. A NAV pedig a birtokukba került dokumentum szerint rögzítette: a „bűncselekmény megállapításához azt kellett bizonyítani, hogy a fejlesztés utáni megvilágítási szint nem érte el a fejlesztési szintet”. Azt sikerült objektíven megállapítani, hogy az ígért energiamegtakarítás megtörtént, de azt már jóval nehezebben tudta bebizonyítani a hatóság, hogy tényleg sötétebb lett a városban a csere után, mint azelőtt volt. Már csak azért sem, mert erről „sem a fejlesztés előtt, sem fejlesztés után nem készült hiteles mérés”. A közel két évig húzódó nyomozás során sem sikerült erre a valóban fontos kérdésre választ találni, úgyhogy a lezáró határozatban ez a fordulat („nincs hiteles mérési adat”) többször is előfordul. A dokumentumot olvasva olyan, mintha minden tanút csak az adatokról kérdeztek volna. De ők is olyanokat mondanak, hogy „nem volt pontos nyilvántartás a hálózatban lévő lámpákról”, „a kivitelezés megkezdését megelőzően nem készült a megvilágítási szintre vonatkozó mérés”, „szükségesnek tartotta volna egy megvilágítási terv elkészítését”, „a fejlesztendő hálózatban meglévő világítótestek nyilvántartása nem volt naprakész”. De a legabszurdabb talán annak az alvállalkozónak a tanúvallomása, aki fel- és leszerelte a lámpatesteket. Közölte, hogy munkája során nagyobb problémát nem észlelt, de ha valamilyen eltérést tapasztaltak, azt szóban jelezték. Vagyis nem dokumentáltak semmit, úgyhogy természetesen az eltérésekről nem tud nyilatkozni.