Erdő Péter: Joggal érezhetjük, hogy térségünknek különös hivatása van

A kereszténység Európa öröksége, amellyel gazdálkodnia kell – jelentette ki.

Erdő Péter rámutatott: ezt az örökséget el lehet herdálni, „mint értetlen utód a nagyszülők értékes hagyatékát”, de meg is lehet becsülni, fel lehet eleveníteni, és „új fényben” életünk középpontjába állítani. Ebben a megújulásban vannak frissen szerzett tapasztalatai Kelet-Közép-Európa népeinek, amelyekre érdemes felfigyelni, amelyeket érdemes hasznosítani és megosztani földrészünk egészével. „Ezért érezhetjük joggal, hogy térségünknek ma különös hivatása van: a keresztény örökséghez hűen új megoldásokat találni az új kihívások között” – mondta a bíboros.

Erdő Péter kitért arra: a régi időkhöz képest, amikor a politikai hatalom birtokosai szinte mindnyájan vallásos emberek voltak és a vallás a közélettel hivatalosan is összekapcsolódott, a mai Európa gyökeresen más képes mutat. A közéletet ma nem a keresztény hit szervezi, inkább „egy konkrét vallásoktól függetlenedni kívánó szemlélet működik a legfőbb struktúrák hátterében” – fogalmazott.

A bíboros szerint ugyanakkor a kereszténységnek Európában ma is számos „eleven és hatékony jele van”. Az európai városok és falvak képét ma is „jellemző módon a keresztény templomok határozzák meg”, és e templomok többnyire ma is istentiszteleti célt szolgálnak. Az egész nyugati világban Krisztus születésének utólag kiszámolt évétől számítják az időt, és vasárnap a munkaszüneti nap, az a nap, amelyen a keresztények a kezdet kezdetétől Jézus feltámadását ünnepelték – sorolta a bíboros.

Szólt arról is, hogy az európai államok jogszabályai sok olyan társadalmi intézményt, együttélési és viselkedési szabályt rögzítenek, amelyek még a keresztény hit hatására alakultak ki. Az emberi méltóság fogalma, a házasság intézménye vagy akár az emberi jogok régi, klasszikus felsorolásai szerves kapcsolatban álltak a tízparancsolattal és az evangélium értékeivel. „Mindezek az emlékek nem csupán múzeumi maradványok, ma is ezek tudják közölni azt a titkot, ami miatt értelmes és értékes az életünk: Isten létét, irántunk való szeretetét, teremtő és üdvözítő tervét” – mondta Erdő Péter.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke a Védők és építők – Magyarok a keresztény Európában című kongresszuson úgy fogalmazott: Magyarország ma ismét frontországgá vált, „az előttünk álló évtizedek kérdése az, hogy elesünk és elsüllyedünk az újkori népvándorlás hullámai között, vagy képesek leszünk olyan védőbástyákat építeni, amelyeket most sem mos el az ár”. Építkezni azonban csak erős alapokra lehet, ez az alap pedig csak keresztény identitás lehet – fűzte hozzá.

Rámutatott arra: Nyugaton a felvilágosodás óta a kereszténység és annak társadalmi tanítása folyamatosan visszaszorul, „miközben a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jelszavának a végtelenségig kiterjesztett, amorf értelmezése egyre meghatározóbbá válik”. Ennek a gondolkodásnak az eredményei már láthatók Nyugat-Európa nagyvárosaiban, ahol az identitását vesztő Nyugat helyét egyre jobban átveszi a Kelet és annak szörnyűséges hozománya, a terrorizmus” – hangoztatta a politikus.

Fabinyi Tamás evangélikus püspök arra figyelmeztetett: az európai keresztyénség nem őrzi a jézusi radikalitást. Gazdag országok gazdag egyházai mintha szégyellnék a keresztet és általában a hagyományos biblikus-keresztyén értékeket. Kínosan ügyelnek arra, hogy a keresztyén jelképek nyilvános használata nehogy sértse a más vallásúak vagy a nem hívők érzékenységét. Ezért lehet találkozni azokkal a bizarr példákkal, hogy a hívők leveszik a keresztet a falról, sőt, adott esetben a templom tornyából is. A vallási semlegesség erőltetése azonban egyrészt arctalanná tesz, másrészt az európai gyökerektől való elszakadást segíti elő.

A magyarországi helyzetről szólva úgy fogalmazott: ma azok hullatnak krokodilkönnyeket a keresztyén Európáért, akik alig teszik be lábukat a templomba, és „fütyülnek a jézusi tanításra”. Hozzátette: az emberek könnyen manipulálhatók, az indulatokat könnyen egy bizonyos csoport ellen lehet fordítani. „Könnyen bűnbak lesz a romából, aki úgymond nem akar dolgozni, de a menekültből is, aki elveszi a munkánkat és hagyományainkat” – mondta Fabinyi Tamás.

„...a számadatok alapján én is úgy látom, fönnáll a veszély, hogy Európában visszaszorul a kereszténység, de ha csupán sopánkodunk ezen, a külső hatalmakat hibáztatjuk és bezárkózással próbálunk védekezni, az nem segít” – fogalmazott, hozzátéve, Luther Márton nyomán „föl kell ismernünk”, hogy Isten a megtérésünkre küldte a pogány veszedelmet, az iszlám hódítást, mert ha nem térünk meg, akkor elveszünk”.

A magyar keresztyénségre leselkedő veszélyekről szólva a „vad újpogányság” mellett megemlítette a „domesztikált újpogányságot”, amely a keresztyénségből száműzi a jézusi megbocsátás, az irgalom és az ellenségszeretet tanítását, közben pedig a „vallást olcsó moralizmussá vagy a politikát kiszolgáló tényezővé teszi” – fűzte hozzá Fabiny Tamás.

Steinbach József református püspök többek között arról beszélt, hogy véget kell vetni a „kirakat-ökumenének”, annak, hogy „részletkérdésekkel fárasszuk egymást és teológiai vitákra pazaroljuk erőinket”. „Egymást kezét megfogva, együtt kell megmutatnunk, hogy kik vagyunk mi, magyar keresztyének” a Kárpát-medencében és Európában.

Gál Kinga, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője azt hangoztatta, hogy a demográfiai problémák megoldásának kulcsa a családok védelme és nem a migránsok betelepítése. A családok megerősítéséhez azonban kevés a kormányzati segítség, szükség van a privát és a civil szféra támogatására is.