Erdő Péter rámutatott: ezt az örökséget el lehet herdálni, „mint értetlen utód a nagyszülők értékes hagyatékát”, de meg is lehet becsülni, fel lehet eleveníteni, és „új fényben” életünk középpontjába állítani. Ebben a megújulásban vannak frissen szerzett tapasztalatai Kelet-Közép-Európa népeinek, amelyekre érdemes felfigyelni, amelyeket érdemes hasznosítani és megosztani földrészünk egészével. „Ezért érezhetjük joggal, hogy térségünknek ma különös hivatása van: a keresztény örökséghez hűen új megoldásokat találni az új kihívások között” – mondta a bíboros.
Erdő Péter kitért arra: a régi időkhöz képest, amikor a politikai hatalom birtokosai szinte mindnyájan vallásos emberek voltak és a vallás a közélettel hivatalosan is összekapcsolódott, a mai Európa gyökeresen más képes mutat. A közéletet ma nem a keresztény hit szervezi, inkább „egy konkrét vallásoktól függetlenedni kívánó szemlélet működik a legfőbb struktúrák hátterében” – fogalmazott.
A bíboros szerint ugyanakkor a kereszténységnek Európában ma is számos „eleven és hatékony jele van”. Az európai városok és falvak képét ma is „jellemző módon a keresztény templomok határozzák meg”, és e templomok többnyire ma is istentiszteleti célt szolgálnak. Az egész nyugati világban Krisztus születésének utólag kiszámolt évétől számítják az időt, és vasárnap a munkaszüneti nap, az a nap, amelyen a keresztények a kezdet kezdetétől Jézus feltámadását ünnepelték – sorolta a bíboros.
Szólt arról is, hogy az európai államok jogszabályai sok olyan társadalmi intézményt, együttélési és viselkedési szabályt rögzítenek, amelyek még a keresztény hit hatására alakultak ki. Az emberi méltóság fogalma, a házasság intézménye vagy akár az emberi jogok régi, klasszikus felsorolásai szerves kapcsolatban álltak a tízparancsolattal és az evangélium értékeivel. „Mindezek az emlékek nem csupán múzeumi maradványok, ma is ezek tudják közölni azt a titkot, ami miatt értelmes és értékes az életünk: Isten létét, irántunk való szeretetét, teremtő és üdvözítő tervét” – mondta Erdő Péter.