„A bevándorlóországgá alakítás programját ma egy olyan terv jelenti, amit a köznyelv Soros-tervnek nevez. Ez egy akcióterv, amely pontosan leírja, hogyan és miképpen kell az ellenszegülő, nem bevándorló-, közép-európai országokat bevándorlóországokká alakítani”
– mondta Orbán Viktor miniszterelnök idén szeptember 16-án, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán, amivel lényegében bemutatta, mire számíthatunk a kormányzati kommunikációtól az őszi politikai szezonban. Soros György magyar származású milliárdost már a korábbi, kora nyári kampányban sikerült közellenségként bemutatni, most eljött az ideje, hogy ördögi terveiről is „lerántsák a leplet”.
A köznyelvben korábban egyáltalán sehogy sem emlegetett Soros-tervről hamarosan sokat fogunk hallani, ha máshonnan nem is, a minden háztartásba eljutó konzultációs ívekből. És arról is tájékoztatnak bennünket, hogy a milliárdos által szőtt tervet – erről is Orbán beszélt a parlament őszi ülésszakának kezdetén – „valósítják meg a brüsszeli bürokraták, akik mellesleg Soros tenyeréből esznek”. Na de mégis, mi az a Soros-terv? Megpróbáljuk elmagyarázni.
A 2015-ös migrációs krízis bebizonyította, hogy az EU menekültügyi rendszere nem működőképes. Az úgynevezett Dublin III. rendelet értelmében a menedékkérőknek ott kellene maradniuk, ahol beléptek az EU területére, vagyis praktikusan Olaszországban és Görögországban kellene elbírálni a kérelmüket. Ez azonban szinte lehetetlen, és ők maguk sem akarnak ott maradni. A rendszer nyilvánvalóan összeomlott, és kell helyette valami más. Vannak is tervek – erre mondja Orbán, hogy „az asztalon a bizottság menekültrendszer-reform javaslata”.
Soros Györgyről régóta ismert – ő maga is megírta több helyen, az összes esszéjét el lehet olvasni itt –, hogy támogatja a menekülteket és a legális migrációt, mert azt hasznosnak gondolja. A magyar kormányzati kommunikációt az elmúlt hetekben teljesen kitöltő „Soros-terv” közvetlen előzménye azonban itthon keresendő: Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2015. szeptember 23-án a bajorországi Banz kolostorban, a CSU kihelyezett frakcióülésén fogalmazta meg hat pontba szedett javaslatait a migrációs válság kezelésére. Ebben a következők szerepeltek:
Erre reflektált Soros három nappal később, szeptember 26-án,a Project Syndicate oldalon megjelent írásában, amelyben azt írta: Orbán terve „alárendeli a menedékkérők emberi jogait a határok biztonságának, és azzal fenyeget, hogy megosztja és megsemmisíti az EU-t, feladva azokat az értékeket, amelyre épül, és megszegve a törvényeket, amelyeknek vezetnie kellene”.
Soros többször használja a szövegben az „átfogó terv” kifejezést, de csak olyan értelemben, hogy Európának szüksége lenne egy tervre a menekültügy újjáépítéséhez. Ehhez ő hat „összetevőt” javasol, amelyek közül magyar szempontból a következők az érdekesek:
A belátható jövőben az EU-nak évi egymillió menedékkérőt kell befogadnia, amihez a terhek tisztességes megosztása szükséges. Soros utalt az Európai Tanács kvótaügyi határozatára, amelyet Magyarország később sikertelenül támadott meg az Európai Bíróságon.
A kormányzati kommunikációban emlegetett egymillió fő tehát nem bevándorló, hanem menedékkérő, és nem Soros szándéka ez, hanem a realitás, hiszen 2015-ben 1,2 millió menedékkérelmet adtak be az EU-ban, és ez alig csökkent 2016-ban, a magyar déli határ lezárása után.
A finanszírozás Soros szerint kritikus kérdés: az EU-nak szerinte fejenként 15 ezer eurót (nagyjából 4,5 millió forintot) kellene biztosítania a lakhatási és ellátási költségekre, illetve „hogy vonzóbbá tegye a befogadást a tagállamok számára”. Ez tehát nem a menedékkérők kezébe adnák, hanem a tagállamoknak. A pénzt külön EU-s kötvények kibocsátásával teremtené meg, és ez az ötlet nem új: korábban is felmerült, a görög pénzügyi válság idején, de a tagállamok zöme máig elzárkózik a közös eladósodás gondolatától.
Soros ugyanakkor kifejezetten azt írja, hogy a menedékkérők elosztásánál a lehető legkisebb kényszert kell alkalmazni, vagyis figyelembe kell venni, hogy ők hová akarnak menni, illetve az államok kiket akarnak fogadni.
„Oda helyezni a menekülteket, ahová menni akarnak – és ahol akarják őket, ez a siker sine-qua-nonja” – írja Soros, és ez alapvetően ellentmond a magyar kormányzati kommunikációnak, amely „kötelező betelepítésről” beszél.
Az EU-nak Soros szerint létre kellene hoznia egy közös bevándorlási és menekültügyi ügynökséget, illetve egy közös határőrséget, mert a 28 tagállam hatóságainak összehangolása nem működik. Utóbbi, az Európai Határ- és Parti Őrség már létre is jött, igaz, még nem kellően hatékony. Ez ellen a magyar kormány sem lépett fel, Orbán Viktor korábban úgy fogalmazott, ha a cél a migráció megállítása, akkor támogatja a „több Európát”. A közös menekültügyi ügynökséget viszont elutasítja a magyar kormány, hiszen ez valóban elvonna bizonyos jogköröket a tagállamoktól. Nem véletlen, hogy ilyen szerv máig nem állt fel.
Soros szerint biztonságos csatornákat kell biztosítani a menedékkérőknek Olaszországból és Görögországból azokba az államokba, ahová menni akarnak (amikor Soros ezt írta, már túl voltunk a röszkei csata néven elhíresült összecsapásokon a magyar–szerb határon). A következő logikus lépés az lenne, hogy ezeket a csatornákat meghosszabbítják a frontrégiókig, mert ezzel állítólag lehet csökkenteni az útrakelők számát. „Ha a menedékkérők észszerű esélye van arra, hogy végül elérjék Európát, sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak ott, ahol vannak” – írja Soros, és ez némileg egybevág az Európán kívül felállítandó hotspotok tervével, amelyet Orbán és Emmanuel Macron francia elnök támogat.
Hogy még bonyolultabb legyen a kép, Soros György 2016. július 19-én publikált egy második cikket is a Foreign Policy oldalán, Ez Európa utolsó esélye, hogy megjavítsa a menekültpolitikáját címmel. Ebben egy sor, a korábbi cikkből már ismert gondolat visszatért, de látszik, hogy az eltelt közel egy év tapasztalatai is beépültek, beleértve a brit kilépésről a népszavazáson született döntést is, de a bevezetőben Soros megemlítette a magyar kerítést és az október 2-re időzített népszavazást is. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ahelyett, hogy egyesítették volna erőiket, az EU-tagállamok egyre nehezebben tudnak együttműködni.
Soros ebben a második cikkben már azt írja, az EU-nak és a világ többi részének is kötelezettséget kellene vállalnia arra, hogy érdemi mennyiségű menedékkérőt fogad be a frontországokból – ez meglepő módon egybevág Orbán világkontingensekről szóló ötletével –, pozitív példaként pedig Kanadát emlegeti. Ha az EU vállalna egy 300 ezres kvótát – írja Soros –, és a világ más országai is hasonlóan, akkor a menedékkérőknek lenne esélyük eljutni a célországokba, és jóval kisebb eséllyel indulnának neki Európába illegális utakon.
Ezzel szorosan összefügg, hogy Soros azt írja: az EU-nak vissza kell szereznie az ellenőrzést a határai felett. Az üzletember elsősorban a Görögországban uralkodó káoszra és a tengerbe fulladó emberekre gondolt, és nem úgy értette a határok ellenőrzését, mint a magyar kormány: szerinte ugyanis nem védeni kell a határokat, hanem kimenteni a tengerből a menekülteket, és áthelyezni őket más tagállamokba.
A kötelező kvótákat azonban mindennek ellenére elutasítja Soros is, pontosan azért, mert nem önkéntes.
A jelenlegi megoldási kísérletek hibáinak felsorolásában azt írja: „Megpróbálnak előírni kvótákat, amelyeket sok állam erőteljesen elutasít, és azt kívánják a menekültektől, hogy olyan országokban lakjanak, ahol nem látják őket szívesen, és ahová nem akarnak menni.”
###HIRDETES###
