– Más megközelítésben: ha az MSZP veszít a népszerűségéből – most az látszik, hogy veszít –, akkor várja, hogy a baloldalon olyan tektonikus mozgások lehetnek, amelyek más szereplőket hozhatnak helyzetbe?
– Továbbra is sokkal szívesebben beszélek a kormányról. Mi a feladatunkat csináljuk. Abban a jó helyzetben vagyunk, hogy amióta csatlakoztam – akkor fél százalékon állt az LMP –, folyamatosan azt mondjuk: akkor lesz kormányváltás, ha el tudjuk fogadtatni az emberekkel, hogy a mocsarat lecsapoljuk, és teljes változást csinálunk. Figyelemmel kísérjük természetesen, hogy ott mi történik, de nekünk nem az a legfontosabb feladatunk, hogy raboljuk a hullát vagy ne raboljuk. Lehet olyan megközelítés, hogy nekik minél rosszabb, nekünk annál jobb, de nekem nem az a célom, hogy totál káosz legyen. Az állatorvosi rendelőben sem örülök, ha egy szomszédos kollégám valami oltári nagy baromságot csinál, mert a tulajdonos nem feltétlenül azt a következtetést vonja le, hogy az az állatorvos egy oltári nagy barom, hanem hogy minden állatorvos oltári nagy barom.
– Ha már említettük a kormánypártok és az ellenzék furcsa háttér-kommunikációját: a napokban volt hír – vagy igaz, vagy nem –, hogy az egyik ellenzéki párt szóvivője Szekszárdon egy borospincében találkozott fideszes politikusokkal, állítólag azért, hogy önről beszéljenek. Hihető a történet?
– Ha ez igaz, az meglehetősen lehangoló lenne, egyébiránt pedig nem szeretném kommentálni a hírt.
– Az azért látszik, hogy a kormányárt egyre rövidebben, egyre idegesebben és egyre inkább személyeskedően reagál az ellenzéki kritikákra. Ezek szerint mégiscsak sikerült felhergelni. Orbán Viktort miért pont a lélegeztetőgépek ügye hergelte fel annyira, hogy vizsgálatot követelt ön ellen?
– Nekem is kérdés, hogy miért lett ennyire ideges, de az egyértelmű tendencia, hogy idegesek. Minden ellenzéki szeret sírni, de én jó híreket szeretnék mondani: az, hogy idegesek, mutatja, hogy egyáltalán nem biztosak a győzelemben. Tudják, hogy két dolog bosszantja legjobban az embereket: a lopássorozat és ami a kórházakban megy. Ebben a történetben ez összefolyt, és emiatt komoly történet. Lehet, hogy azért is ideges volt, mert szerintem a kétperces felszólalásokat olyankor érdemes használni, amikor nagyon nem tud mit mondani. És most nem tudott mit mondani, úgymond megfogtuk a miniszterelnököt. Talán az egész parlamenti munkának már ez az egy értelme van.
Ez olyan ügy, amelyet nem szerettek volna, hogy kiderüljön, de maga az állam, a Közbeszerzési Döntőbizottság jogerősen lezárta, elmondta, hogy csalni próbáltak, hiszen ki akartak zárni egy olyan céget, amelyik feleannyiért adott volna lélegeztetőgépeket, mint a többi csomagolócég. Különösen kínos volt, hogy Lázár a kormányinfón két órával utánam azt mondta: „le kell vágni annak a fejét vagy a fülét vagy valamijét”, aki az ügyet intézte, utána viszont Rétvári és Ónodi-Szűcs azt mondta, semmi problémát nem látnak benne, nekik volt igazuk, és megbízzák Budapest egyik legdrágább ügyvédi irodáját, hogy bíróságon próbálja megtámadni a határozatot. Van olyan információ is, hogy a miniszterelnök érintett is az egyik csomagolócégben, de ennek még nem mentem utána. Én inkább az általános idegességnek tudom be. És ahogy érzik, hogy nő az elégedetlenség, oda kell menni a polchoz, és le kell venni egy olyan politikai eszközt, amelyről – az előbb mondtam – azt hittük, hogy nem fogják használni. Nem hiszem, hogy bármelyikünk gondolta volna, hogy idáig eljutunk az agitációs propagandában, de a polcon vannak még cuccok, lehet még tovább menni, ezért fontos, hogy a ’18-as választáson az ilyen eszközöket kivegyük a kezükből, ami pedig csak akkor megy, ha ők 50 százalék alá zuhannak.
– Az lett a módszer, hogy személyesen kell megtámadni azokat, akik bármilyen módon kellemetlenek a kormánynak. A szocialisták tágabb köreiben mindig találnak valakit, akit elő lehet venni, Vona Gábor is megkapta a magáét. Akkor most ön jön?
– Én már vagyok, a lejáratás már a ’14-es választás előtt is ment. Nem kell ahhoz bármilyen ügy, hogy kreáljanak valamit. Sokszor elmondtam, hogy mielőtt az első interjút adtam volna a trafikügyről, volt néhány álmatlan éjszakám, át kellett gondolni, hogy az ember lépjen-e vagy sem. Azért is volt nehéz, mert azon az ominózus frakcióülésen – amelyre az ügyészség azt mondta, csak egy spontán baráti beszélgetés volt, aztán meg azt, hogy Hadházy Ákos 40 percet késett róla – engem először nem is a trafikügy háborított fel, hanem hogy elmondta a polgármester: azért vesz fel egy alkalmazottat önkormányzati fedőállásba, hogy összegyűjtse a negatívumokat azokról a vállalkozókról, akik támogatják az ellenzéki pártokat. Ettől hányni tudtam volna. Amikor először a trafikügyről beszéltem, tudatában voltam, hogy ezek szerint korunk kínzása a lejáratás lesz. Ha régen, ezelőtt 50 évvel ilyen dolgokat feltártam és nyilvánosságra hoztam volna, akkor bevittek volna. Most aki leleplezi a hatalmat, az lejáratásokkal számolhat. Borzasztó kellemetlenek, de túl lehet élni.
– Nem az lesz a vége, hogy tisztességes ember nem foglalkozik többé a közélettel?
– Lényeges, hogy nem kell félni emiatt. Egyrészt túl lehet élni. Idézni szoktam Antall Józsefet, aki pedig az édesapját idézte, hogy „ha az Alpoktól keletre az embert nem akasztják fel, a többi már részletkérdés” – nálunk mindenki megérti ezt, de amikor egy külföldi újságírónak mondtam, ő nem értette. A másik pedig az, hogy véges a lehetőség: ahhoz, hogy egy igazán jó lejáratás végigmenjen, kell egy hét. Egy évben van 53 hét, akkor egy évben nagyjából 53 embert lehet lejáratni, többet nem. Ebből ráadásul tízet-húszat elviszek én meg Vona, majd jön Detti – Szél Bernadett is a sorban van már –, de az emberek többsége nem járhat így.
– Ha már Vonát említette: a Jobbikkal milyen együttműködést tud elképzelni?
– Lehet, hogy lesznek együttműködések a pártok közt, és akkor fogunk róluk beszélni, ha már megköttetnek, és csak olyan együttműködést szabad megkötni, ami az országnak hasznos.
– Amikor az ügyészség fellépett az Állami Számvevőszék eljárása nyomán a Jobbikkal szemben, akkor az LMP elég harsányan kiállt mellette.
– Ez természetes. Ami a Jobbikkal történik, az sok tekintetben felháborító. Nyilvánvaló vegzálás volt, a határidőkkel játszottak, ez gyomorforgató, és az lenne a furcsa, ha egy másik ellenzéki párt nem reagálna elítélően. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy nem akarják a valóságban – úgymond – beszüntetni, nem is mernék, arra viszont jó ez, hogy hónapokon keresztül a médiában lehessen tartani. Szerintem nem is ez a történet volt a legdurvább, hanem Orbán a parlamentben a szemöldökcsipeszes felszólalással. Ott nagyon vissza kellett fognia magát az embernek, hogy ne csináljon valami csúnyát, az mindennek az alja volt.
– Ha hetente csak egy embert lehet is lejáratni, a propagandát mindig lehet fokozni, százszor, ezerszer, egymilliószor elmondani ugyanazt. Ezt ki lehet védeni?
– Persze, ez a goebbelsi propaganda: argumentatio ad nauseam, a hányásig érvelés. Erre azt tudom tenni, hogy megfordítom: folyamatosan hozom az újabb és újabb ügyeket. És én tényeket hozok, nem azt mondom, hogy lopnak, hanem megmutatom, hogy mit lopnak, és minden héten odateszem mellé a dokumentumokat. Ezt tudjuk tenni. Ezek a módszerek, az agitációs propaganda – ami önmagában is hűtlen kezelés – csak átmenetileg lehet sikeres. Minden országban, nem csak a magyar néppel fordulhat elő. Nem szabad azt mondani, hogy a magyarok hülyék! Sokan, akik tudják, miről van szó, elkeserednek, hogy „úristen, milyen emberekkel vagyunk körülvéve”, de nem azok a hibásak, akik felülnek neki, hanem az, aki elköveti. A törököknél ugyanez van, a mostani kormány a török franchise-t követi, ami elég ijesztő, mert ők már továbbléptek az eszközökkel. Ha nem sikerül időben leállítani, akkor csúnya vége lehet, ezért is van borzasztó nagy felelősségünk van abban, hogy ’18-ban megpróbáljuk a választásokkal leállítani.
– Mi ad reményt arra, hogy ez lehetséges? Úgy tűnik, a rendszer, ha megbicsaklásokkal is, de tökéletesen működik hét éve, az íve töretlen.
– Nem töretlen, a feszültség nőttön-nő. Az a kérdés mindig, hogy az emberekben az elégedetlenség megelőzi-e az előrehaladást az eszközökben. Erre van remény. Nyilván az ellenzék működése is kérdéses, de arra is mindig van remény, hogy az ellenzék összeszedi magát – az ember legyen optimista. Sokan mondják, hogy diktatúra van, de ez tévedés. Ritka az, hogy egy demokráciából egy nap alatt diktatúra alakuljon ki, az mindig egy folyamat. A folyosón, ahogy átmegyünk a demokráciából a diktatúrába, valahol van egy vörös vonal, amely előtt választásokon el lehet venni a hatalmat a kormánytól, de ha átléptük, akkor demokratikus úton már nem tehetjük meg – hiszen már elvették a nyilvánosság lehetőségeit, megfélemlítették az embereket, nem lehet kontrollálni a választásokat.
– És most hol vagyunk?
– Igazán az idő fogja eldönteni, de úgy gondolom, most még a vonal előtt vagyunk. Valószínűleg a ’18-as választás lesz ez a vonal, ha ott sikerül átvenni, akkor nyert ügyünk van. Attól tartok, hogy ha utána 50 százaléknál több mandátuma van a Fidesznek, akkor demokratikus módon a kormányt megbuktatni nem lehet. Meg fog akkor is bukni, mert minden rendszer megbukik, csak nem mindegy, hogy mikor – mi is öregszünk, sokat már nem akar az ember egy normálisabb világra várni. Reális esélye lenne akkor az unióból való kilépésnek és az ország lecsúszásának.
– Belső bomlásra nem lát esélyt? Például hogy egyre több fideszes értelmiségi farol ki a kormánypárt mögül?
– Az, hogy az értelmiségiek kifarolnak onnan, kifejezett tendencia. Méricskélés is, de a személyes benyomásom is az, hiszen olyan környezetből jöttem, ahol sokan támogatták a Fideszt. A szó szerinti belső bomlás nem ez. Önkormányzati képviselő és a fölötte lévő szinten a pártelit – meg a fiatal gyerekek, akik kijöttek az egyetemről, és már bent vannak a minisztériumban – nem hiszem, hogy szétszedhető. Annak idején, az első interjúban még azt mondtam, hogy a trafikügy hátha elindítja a belső tisztulási folyamatot, de ma már azt gondolom, nem így lesz. Szoktam beszélni a fehér lapról, amelyet nekem be kellett adni, amikor képviselők lettünk: meg kellett fejlécelni, az adatokat le kellett írni, és be kellett adni. Attól tartok, hogy ezek megvannak a fiókban, és felírogatják rájuk, hogy ki mit kapott. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de a legtöbben valamit kaptak. A szekszárdi közgyűlésben vannak idős, tisztességes presbiterek, azt hittem, ha valakik, ők kiállnak mellettem. Aztán ők voltak az elsők, akik azt mondták, hogy „Hadházy hazudik”. Az egyiknek a lánya a vízmű kommunikációs igazgatója, a semmiért kap pénzt, az a képviselő nem fog felállni. A másik uniós pénzből csinált egy helyi termékek boltját – a hegy tetején, a villanegyed közepén –, aztán lett belőle egy ház. Ő sem fog felállni. Az a párt megrohadt, az a párt rohad, de magától csak akkor fog szétesni, ha a vezérnek lélegeztetőgépre lenne szüksége – véletlenül vidéken, és nem lesz, mert ellopták a felét, és nem jutott. Akkor majd széteshet, de ebben bízni nem kell.
(A videóban hallható zene forrása: Bensound.com)
###HIRDETES###