Több egyetemista nő maradna gyermektelen, mint férfi

Két-három gyereket tervezünk, aztán jó, ha egyet vállalunk. A halogatásában elsősorban anyagi okok játszanak szerepet.

A ma egyetemre járó fiatalok majdnem 90 százaléka szeretne megházasodni, és jóval több gyereket szeretne, mint amennyi jelenleg valójában megszületik – derül ki abból a kutatásból, amelyet a Kopp Mária által létrehozott Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom készített. A Család és karrier című kutatásban összesen 1502 nappali tagozatos – átlagosan 24 éves – hallgató vett részt, 8 város 11 egyeteméről, valamennyi tudományterületről. A minta nem nevezhető reprezentatívnak, de nagyjából hiteles képet fest az egyetemista fiatalok párkapcsolatokkal, családdal kapcsolatos elképzeléseiről.

Engler Ágnes, a kutatás vezetője kedden Debrecenben ismertette a vizsgálat eredményeit, amelyek szerint a fiatalok a megfelelő társ megtalálását és a szülői szerepre való érettséget tartják a gyermekvállalás legfontosabb feltételeinek, ezeket a biztos egzisztencia elé sorolták. A kutatásból kiderül az is, hogy a fiatalok nehezen találnak maguknak párt az elszigetelődésük miatt. A debreceni egyetem adjunktusa szerint a fiatalok biztosak abban, hogy családban akarnak élni, és legalább két gyermeket szeretnének, de az eddigi kutatások alapján a tervezett gyerekek nem születnek meg.

Mindössze 4,5 százalék azok aránya, akik úgy vélik, soha nem szeretnének gyermeket vállalni, 11,3 százalék pedig bizonytalan – a gyermektelenséget tervezők közt többségben vannak a nők, a bizonytalanok közt pedig a férfiak. A gyermeket biztosan vállalók leginkább a kétgyermekes családmodellt preferálják, csaknem kétszer annyian vannak, mint a legalább egy gyermeket tervezők. Nagy családot, vagyis három vagy több gyereket csak a megkérdezett egyetemisták 18 százaléka szeretne. A kívánt gyermekek száma szerinti termékenységi mutató összességében 2,5, amely jóval magasabb, mint a jelenlegi tényleges termékenységi ráta (1,45).

A gyermekvállalás időzítésében komoly eltérések vannak: a hallgatók több mint fele a 25 és 30 év közötti életkort tartja ideálisnak az első gyermek megszületéséhez, de a férfiak későbbre teszik ezt a korszakot, 30 és 35 év közé. A tanulmány szerzője szerint a férfiak feltehetően a saját szemszögükből szemlélik a kérdést: addigra családfenntartóvá válhatnak, és a biológia sem sietteti őket. Egészen kevesen vannak azok (1,8 százalék), akik már az egyetemista éveikben gyermeket vállalnának, és a felsőoktatási statisztikák szerint a a valóságban sem magasabb ennél az egyetemista szülők száma.

A gyermekvállalás elhalasztásában, halogatásában a megkérdezettek szerint elsősorban anyagi okok játszanak szerepet: az anyagi feltételek megteremtése és a karrier kiépítése. Figyelemre méltó, hogy a szülői szereppel kapcsolatos aggályok vagy épp a felkészülés a harmadik és negyedik helyen szerepelnek az okok közt. Ezek után pedig a veszteségek következnek: a szabadidő és a függetlenség elvesztése, a baráti kapcsolatok gyengülése vagy a párkapcsolat féltése.

A megkérdezett egyetemisták a házasságot nem tartják elavult intézménynek abból a szempontból, hogy 89 százalékuk tervezi, előbb-utóbb házasságot köt, de az is kiderül, hogy a formális elköteleződést nem tartják a gyermekvállalás feltételének: átlagosan csak 3,4 pontot adtak rá az ötfokú skálán, amikor a gyermekvállalás feltételeiről kérdezték őket, és ebben nincs látható különbség a férfiak és a nők közt. A legfontosabbnak a megkérdezettek a megfelelő partnert, a biztos munkahelyet, a megfelelő érettséget és a saját lakást tartják.

Ha nem a személyes körülményeket, hanem a társadalom felé támasztott elvárásokat nézzük, akkor az egyetemista fiatalok szerint az lenne a legfontosabb, hogy a kisgyermekesek ne kerüljenek hátrányba a munkaerőpiacon (4,5 pont az ötfokú skálán), illetve biztonságosan mehessen el a szülő gyesre, vagyis vissza is térhessen ugyanoda, ugyanolyan pozícióba. A fiatalok tehát – különösen a nők – leginkább a gyermekvállalás miatt bekövetkező diszkriminációt, karrierhátrányt, a család és munka összeegyeztetésének nehézségét érzik.

A kutatás kitért a külföldi tanulás és munkavállalás kérdésére is. E szerint a válaszadók 27 százaléka tervez külföldi tanulást, ebből 4,6 százalék új végzettség megszerzését célozná meg, 22,4 százalék pedig egy vagy két szemesztert szeretne külföldön tanulni – jellemzően Erasmus ösztöndíjjal. A valóságban ugyanakkor még csak 57 fő tanult külföldön a több mint 1500 fős mintából. A célországok közül a legnépszerűbb Nagy-Britannia (213 fő jelezte, hogy szívesen tanulna ott), Németország (198 fő), Spanyolország (140 fő) és az Egyesült Államok (114 fő).

A válaszadóknak csak 17,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyértelműen nem szeretne külföldön dolgozni az egyetem elvégzése után. 32,1 százalék még bizonytalan a kérdésben, de összesen több mint felük külföldre vágyik, legalább egy időre: 25,8 százalékuk rövid távon, 16,7 százalékuk pedig hosszú távon is vállalna külföldön munkát, 8,2 százalékuk viszont végleges külföldi letelepedést is tervez. A legtöbben a Pécsi Tudományegyetem hallgatói közül mennének el, de a Semmelweis Egyetem a legkiemelkedőbb amiatt, hogy onnan senki nem zárja ki egyértelműen a külföldi munkavállalkást.

Külföldi letelepedést a tudományterületek közül az agrártudományi szakokon (15,4 százalék), a művészeti területen (13,8 százalék) és a orvostudományi területen (12,6 százalék) tanulók fontolgatnak, míg a legalacsonyabb a hittudományi és a természettudományok esetében. A legmobilabbnak az agrártudományi, orvostudományi és műszaki tudományok hallgatói tűnnek, mert a rövid és hosszú távú – de nem végleges – külföldi munkavállalási hajlandóság a körükben a legmagasabb.