– A remény rabjait – nyilatkozta a Momentumot vezető Fekete-Győr András –, mégpedig azért, mert egyszerre jelenik meg benne a szüntelen küzdeni akarás, a szabadság újraértelmezése és az összetartozás fontossága. A film sok időt és figyelmet követel, amire sokaknak csak az ünnepekkor van ideje. Aki pedig már látta, annak másodszor sem unalmas újranézni – magyarázta a politikus.
– A burzsoázia diszkrét bája című 1972-es Luis Bunuel-alkotást javaslom megtekintésre – válaszolta Molnár Gyula, az MSZP elnöke megkeresésünkre. – Nem azért, mert ezt a filmet átlengi a mézeskalács, a bejgli és a forralt bor karácsonyi illata vagy a szenteste emelkedettsége. Hanem azért, hogy az év utolsó napjaiban is emlékezzünk arra, milyen groteszk, hamis és álságos világot épített az elmúlt években a jelenlegi hatalom; és ha képesek lennénk kinevetni őket, percek alatt semmivé foszlana a rendszer.
Juhász Péter, az Együtt elnöke az alábbit írta: „Kifejezetten terveztünk filmnézést a karácsonyi szünetre, a gyerekekkel együtt. Mivel nagy állatrajongók a Juhász gyerekek, ezért az alábbi két filmet terveztük be: Belle és Sébastien és az Egy kutya négy élete. Ezeket fogjuk megnézni, és ezeket ajánlom. Mindkettő nagyon szép történet.”
– Vannak olyan örökzöld alkotások, amelyeket érdemes akár évente újra meg újra látni. Számomra ilyen az 1972-ben készült Napfivér, Holdnővér, amely Zeffirelli klasszikusa Assisi Szent Ferenc életéről, Donovan fülbemászó dallamaival – írta lapunk megkeresésére Gáncs Péter evangélikus püspök. Szerinte ez a történet karácsonykor segíthet abban, hogy felismerjük: milyen változást hozhat egy ember életébe, ha találkozik a Betlehemben megszületett, Jézus Krisztusban testté lett igével és szeretettel. „Ezt az élményt, az ünnep igazi ajándékát kívánom minden kedves olvasónak!” – zárta sorait az egyházi vezető.
