Időzített vegyi bombák Magyarországon

Magyarországon a komoly károsodást előidéző szennyezéssel terhelt területek száma 300–500 között van.

A szennyezés felszámolása mindegyik helyszínen hatalmas összegekbe kerülne, és állami szerepvállalás nélkül hozzákezdeni sem érdemes. A jelentésből kiderül, hogy a 15 helyszín többségén a méregtelenítés és a kártalanítás ügyében – hiába követelte a Greenpeace mellett több helyi szervezet, a lakosok és a politikusok is a hatósági, illetve a kormányzati intézkedést – szinte semmi nem történt.

A beszámoló második kötetében a Greenpeace Magyarország tizenöt újabb „mérgezett” területet mutat be. A jelentésbe olyan közismert hazai cégek, ipari létesítmények is bekerültek, ahol a mai napig folyik a termelés, anélkül, hogy a korábbi szennyezések kármentesítése befejeződött volna. Ilyen például a BorsodChem Zrt. kazincbarcikai telephelye, ahol nagyjából félezer tonnányi higany van a talajban, amely az egykori klórüzemből került a környezetbe. A szennyeződés húszméteres mélységig terjed, az eltávolítása több száz milliárd forintba kerülne. A higany szervezetbe jutva idegrendszeri zavarokat, súlyos esetben pedig bénulást okozhat.

A Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. dunaújvárosi telephelyén több mint egymillió köbméternyi talaj szennyeződött benzollal. Egyes mérések alapján a talajban a megengedett érték 327-szerese, míg a talajvízben a 197-szerese található. De vannak még itt aromás szénhidrogének

a megengedettnél 13 ezerszer nagyobb koncentrációban,

valamint etil-benzol, tuloul és naftalin is. A szennyezés tüdő-, máj-, vesekárosodást, gyomor- és bélrendszeri tüneteket, szívritmuszavart, idegrendszeri tüneteket, rákot is okozhat, és fokozottan veszélyezteti a vizek élővilágát is.  

Az Alkaloida tiszavasvári üzeme területén az évtizedekig tartó gyógyszergyártás során a téglagyári agyaggödrökben a hatvanas évektől kezdődően veszélyes hulladékot, oldószereket, elemi cinket és cinksót, valamint toxikus szennyvíziszapot helyeztek el. Egyes források szerint a szennyezés már elérte a város ivóvízellátását biztosító rétegvízkészletet, és hatalmas területen okozott határérték feletti talaj- és talajvízszennyezést.

A jelentésből kiderül továbbá, hogy már bezárt létesítmények által okozott szennyezések veszélyeztetik az ivóvízbázist Abasáron és Szentendrén, valamint Szigetszentmiklóson a Bucka-tónál, a Csepel Autógyár egykori telephelyén is. A Budapesti Vegyiművek újabb komoly szennyezésére derült fény az Illatos út után most a Kén utcai telephelyén, ahol rákkeltő anyagokat, egyebek mellett kadmiumot mutattak ki a talajvízben, több mint 12 ezerszer többet a megengedettnél.

A jelentés talán egyik legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a kolontári vörösiszap-katasztrófa után sem figyelünk eléggé arra, hogy megfelelően legyenek szigetelve a tározók. A szivárgó vörösiszap mára elszennyezte a környék talajvizét, amely néhol erősen lúgos, a rákkeltő arzénból pedig a normál szennyezettségi határérték több mint százszorosát mutatták ki.

Bár a szervezet tagjai további szennyezéseket is szerettek volna bemutatni, a hatóságok több esetben nem adták ki, vagy csak – a Greenpeace munkatársai szerint – indokolatlanul magas összegért bocsátották volna rendelkezésükre az adatokat. A volt Budapesti Vegyiművek garéi és hidasi szennyezéseivel kapcsolatban az adatok visszatartása miatt a zöldszervezet kénytelen volt bírósághoz fordulni.

Hogy mit lehet tenni a további szennyezések megakadályozásáért, illetve a korábbiak felszámolásáért? A szomorú tanulság mindkét jelentés esetében ugyanaz: Magyarországon a jogszabályok nem teszik lehetővé a környezetre és a lakosságra veszélyes szennyezések megfelelő felszámolását. Magyarországon ugyanis az illetékes hivatalos szervek a veszélyes anyagokkal, hulladékokkal és kockázatos technológiákkal dolgozó cégektől és üzemeltetőktől a mai napig nem kérnek olyan pénzügyi garanciát, amely például baleset vagy csőd esetén is fedezni tudná a károkat és a hulladék megsemmisítését. Akkor a legnehezebb a helyzet, ha a szennyezést már nem működő cég okozta. Ilyenkor azonkívül, hogy felszólításokat küldenek a csődbe ment cégnek, mást nemigen tudnak tenni. A Greenpeace szerint a régről ránk maradt szennyezéseket állami programmal kell felszámolni, és szintén állami beavatkozásra volna szükség azokban az esetekben is, amelyeknél nyilvánvaló, hogy értelmetlen a csődbe ment cég kármentesítésére várni. Azonban ha még elérhetők a felelősök, akkor könyörtelenül be kell hajtani rajtuk a költségeket.

Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár lapunknak elmondta: Magyarországon a komoly, élő szervezetekre is veszélyes, maradandó károsodást előidéző szennyezések száma szakértői becslések alapján 300–500 között van. Mivel a súlyos szennyezések kárelhárítási költségeit egyetlen önkormányzat sem tudná önerőből kifizetni, ilyenkor – a volt államtitkár szerint is – megkerülhetetlen az állami szerepvállalás. Ehhez azonban megfelelő jogszabályi háttérre és intézményi struktúrára volna szükség.

Illés Zoltán még államtitkárként dolgozta ki azt a koncepciót, amelynek értelmében Magyarországon minden olyan cégnek – függetlenül attól, hogy kis-, közepes vagy multinacionális vállalkozásról van szó –, amely környezeti hatásvizsgálatra köteles tevékenységet folytat, az évi profitja 0,01 százalékát be kellene fizetnie egy központi környezetvédelmi alapba. Becslések szerint ez négy-öt milliárd forintot jelentene évente, ezt az összeget kellene – a volt államtitkár elképzelése szerint – a magyar államnak ugyanennyivel kiegészítenie. Ebből a kilenc-tíz milliárd forintos pénzügyi alapból nyolc-tíz év alatt fel lehetne számolni a régi, úgynevezett történelmi szennyezéseket, ahol a károkozókat már nem lehet felelősségre vonni. A jövőben bekövetkező környezeti károk felszámolásának finanszírozására pedig a kötelező biztosítás lenne a megoldás. A volt államtitkár szerint a környezeti hatásvizsgálatra köteles tevékenységet folytató cégek számára a kötelező biztosítás rendszerének bevezetése nyilván nem lenne könnyű feladat, hiszen ilyen jellegű tevékenységnél általában már a biztosítási összeget sem egyszerű megállapítani, ráadásul egy-egy nagyobb kárelhárítás sok milliárd forintba is kerülhet. De megtisztulna a piac, ugyanis csak az a cég kapna működési engedélyt, amelynek van kötelező biztosítása.

A Greenpeace Magyarország 2017 őszén petíciót indított, amelyben felszólítja a magyar kormányt a szennyezett területek felszámolására, kármentesítésére, valamint hogy jogszabállyal nyomatékosítsa „a szennyező fizet” elvet. A petíciót már több ezren aláírták, és továbbra is lehet csatlakozni hozzá az act.gp/meregmentes oldalon.