Időzített vegyi bombák Magyarországon

Magyarországon a komoly károsodást előidéző szennyezéssel terhelt területek száma 300–500 között van.

Gazdátlanul álló veszélyeshulladék-lerakók, pincében felejtett, szivárgó vegyszeres hordók, évszázados gyártási melléktermékek és még számos időzített vegyi bomba veszélyezteti Magyarország természeti környezetét és a lakosság egészségét – derült ki a Greenpeace múlt év végén összeállított, Mérgezett örökségünk című kiadványából. A nemrég bemutatott, második jelentés újabb tizenöt „mérgezett” területet leplezett le.

Budapest ivóvízbázisait is fenyegetheti az egykori Óbudai Gázgyár területén elásott gázmassza, amely cianiddal, arzénnal, fenollal, benzollal és egyéb, fokozottan veszélyes vegyülettel ma is szennyezi a talajt és alacsony vízállás mellett a Dunába szivárgó talajvizet – derült ki a Mérgezett örökségünk című jelentés első kötetéből. A Graphisoft Park közlése szerint a szennyezett terület közelében épült oktatási- és kutató-fejlesztő intézmények területén ugyan nincs szennyezés, és az itt dolgozók egészségét nem fenyegeti ebből fakadó veszély (ahogyan azt az itt működő Microsoft írországi szakértőinek 2009-ben végzett mérései is igazolták), de a páratlan adottságú terület további fejlesztését megakadályozza a kármentesítés sok éve húzódó elmaradása. (A hivatkozott Greenpeace-jelentés frissítése alapján frissítve.)

A törökbálinti Mechanikai Művek területén ma is számos raktár, iroda, kisebb üzem működik. Pedig a hely súlyosan szennyezett. A Mechanikai Művek elődje, a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. az ipari parkban a harmincas évek végétől lőszert és lőszeralkatrészeket, később kondenzátorokat és olajkályhákat állított elő. A gyártási folyamat több mint hét évtizede alatt a terület egyebek mellett bórral, ólommal, higannyal, szénhidrogénnel és szelénnel szennyeződött, de találtak már itt TNT-t is. A nehézfémek rákkeltők, a szénhidrogén-szennyezés a környékbeli ásott kutakat, vízbázisokat veszélyezteti.

A soroksári Grassalkovich utca – Ékes utca közötti telekre 2006-ban társasházak épültek, pedig egy korábban ott lakó, felelőtlen vegyészkisiparosnak „köszönhetően” a talaj helyenként 4,5 méter mélységig rákkeltő vegyületekkel, robbanásveszélyes vegyszerekkel, nehézfémekkel és régebben betiltott növényvédő szerek maradványaival szennyezett.

A szennyezés felszámolása mindegyik helyszínen hatalmas összegekbe kerülne, és állami szerepvállalás nélkül hozzákezdeni sem érdemes. A jelentésből kiderül, hogy a 15 helyszín többségén a méregtelenítés és a kártalanítás ügyében – hiába követelte a Greenpeace mellett több helyi szervezet, a lakosok és a politikusok is a hatósági, illetve a kormányzati intézkedést – szinte semmi nem történt.

A beszámoló második kötetében a Greenpeace Magyarország tizenöt újabb „mérgezett” területet mutat be. A jelentésbe olyan közismert hazai cégek, ipari létesítmények is bekerültek, ahol a mai napig folyik a termelés, anélkül, hogy a korábbi szennyezések kármentesítése befejeződött volna. Ilyen például a BorsodChem Zrt. kazincbarcikai telephelye, ahol nagyjából félezer tonnányi higany van a talajban, amely az egykori klórüzemből került a környezetbe. A szennyeződés húszméteres mélységig terjed, az eltávolítása több száz milliárd forintba kerülne. A higany szervezetbe jutva idegrendszeri zavarokat, súlyos esetben pedig bénulást okozhat.

A Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. dunaújvárosi telephelyén több mint egymillió köbméternyi talaj szennyeződött benzollal. Egyes mérések alapján a talajban a megengedett érték 327-szerese, míg a talajvízben a 197-szerese található. De vannak még itt aromás szénhidrogének

a megengedettnél 13 ezerszer nagyobb koncentrációban,

valamint etil-benzol, tuloul és naftalin is. A szennyezés tüdő-, máj-, vesekárosodást, gyomor- és bélrendszeri tüneteket, szívritmuszavart, idegrendszeri tüneteket, rákot is okozhat, és fokozottan veszélyezteti a vizek élővilágát is.  

Az Alkaloida tiszavasvári üzeme területén az évtizedekig tartó gyógyszergyártás során a téglagyári agyaggödrökben a hatvanas évektől kezdődően veszélyes hulladékot, oldószereket, elemi cinket és cinksót, valamint toxikus szennyvíziszapot helyeztek el. Egyes források szerint a szennyezés már elérte a város ivóvízellátását biztosító rétegvízkészletet, és hatalmas területen okozott határérték feletti talaj- és talajvízszennyezést.

A jelentésből kiderül továbbá, hogy már bezárt létesítmények által okozott szennyezések veszélyeztetik az ivóvízbázist Abasáron és Szentendrén, valamint Szigetszentmiklóson a Bucka-tónál, a Csepel Autógyár egykori telephelyén is. A Budapesti Vegyiművek újabb komoly szennyezésére derült fény az Illatos út után most a Kén utcai telephelyén, ahol rákkeltő anyagokat, egyebek mellett kadmiumot mutattak ki a talajvízben, több mint 12 ezerszer többet a megengedettnél.

A jelentés talán egyik legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a kolontári vörösiszap-katasztrófa után sem figyelünk eléggé arra, hogy megfelelően legyenek szigetelve a tározók. A szivárgó vörösiszap mára elszennyezte a környék talajvizét, amely néhol erősen lúgos, a rákkeltő arzénból pedig a normál szennyezettségi határérték több mint százszorosát mutatták ki.

Bár a szervezet tagjai további szennyezéseket is szerettek volna bemutatni, a hatóságok több esetben nem adták ki, vagy csak – a Greenpeace munkatársai szerint – indokolatlanul magas összegért bocsátották volna rendelkezésükre az adatokat. A volt Budapesti Vegyiművek garéi és hidasi szennyezéseivel kapcsolatban az adatok visszatartása miatt a zöldszervezet kénytelen volt bírósághoz fordulni.

Hogy mit lehet tenni a további szennyezések megakadályozásáért, illetve a korábbiak felszámolásáért? A szomorú tanulság mindkét jelentés esetében ugyanaz: Magyarországon a jogszabályok nem teszik lehetővé a környezetre és a lakosságra veszélyes szennyezések megfelelő felszámolását. Magyarországon ugyanis az illetékes hivatalos szervek a veszélyes anyagokkal, hulladékokkal és kockázatos technológiákkal dolgozó cégektől és üzemeltetőktől a mai napig nem kérnek olyan pénzügyi garanciát, amely például baleset vagy csőd esetén is fedezni tudná a károkat és a hulladék megsemmisítését. Akkor a legnehezebb a helyzet, ha a szennyezést már nem működő cég okozta. Ilyenkor azonkívül, hogy felszólításokat küldenek a csődbe ment cégnek, mást nemigen tudnak tenni. A Greenpeace szerint a régről ránk maradt szennyezéseket állami programmal kell felszámolni, és szintén állami beavatkozásra volna szükség azokban az esetekben is, amelyeknél nyilvánvaló, hogy értelmetlen a csődbe ment cég kármentesítésére várni. Azonban ha még elérhetők a felelősök, akkor könyörtelenül be kell hajtani rajtuk a költségeket.

Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár lapunknak elmondta: Magyarországon a komoly, élő szervezetekre is veszélyes, maradandó károsodást előidéző szennyezések száma szakértői becslések alapján 300–500 között van. Mivel a súlyos szennyezések kárelhárítási költségeit egyetlen önkormányzat sem tudná önerőből kifizetni, ilyenkor – a volt államtitkár szerint is – megkerülhetetlen az állami szerepvállalás. Ehhez azonban megfelelő jogszabályi háttérre és intézményi struktúrára volna szükség.

Illés Zoltán még államtitkárként dolgozta ki azt a koncepciót, amelynek értelmében Magyarországon minden olyan cégnek – függetlenül attól, hogy kis-, közepes vagy multinacionális vállalkozásról van szó –, amely környezeti hatásvizsgálatra köteles tevékenységet folytat, az évi profitja 0,01 százalékát be kellene fizetnie egy központi környezetvédelmi alapba. Becslések szerint ez négy-öt milliárd forintot jelentene évente, ezt az összeget kellene – a volt államtitkár elképzelése szerint – a magyar államnak ugyanennyivel kiegészítenie. Ebből a kilenc-tíz milliárd forintos pénzügyi alapból nyolc-tíz év alatt fel lehetne számolni a régi, úgynevezett történelmi szennyezéseket, ahol a károkozókat már nem lehet felelősségre vonni. A jövőben bekövetkező környezeti károk felszámolásának finanszírozására pedig a kötelező biztosítás lenne a megoldás. A volt államtitkár szerint a környezeti hatásvizsgálatra köteles tevékenységet folytató cégek számára a kötelező biztosítás rendszerének bevezetése nyilván nem lenne könnyű feladat, hiszen ilyen jellegű tevékenységnél általában már a biztosítási összeget sem egyszerű megállapítani, ráadásul egy-egy nagyobb kárelhárítás sok milliárd forintba is kerülhet. De megtisztulna a piac, ugyanis csak az a cég kapna működési engedélyt, amelynek van kötelező biztosítása.

A Greenpeace Magyarország 2017 őszén petíciót indított, amelyben felszólítja a magyar kormányt a szennyezett területek felszámolására, kármentesítésére, valamint hogy jogszabállyal nyomatékosítsa „a szennyező fizet” elvet. A petíciót már több ezren aláírták, és továbbra is lehet csatlakozni hozzá az act.gp/meregmentes oldalon.