A Magyar Nemzet információi szerint több személycsere is történhet a külügyi apparátusban a 2018-as választások után. (Ugyanakkor már a cikk elején érdemes leszögezni, hogy személyi kérdésekben ezen a szinten Orbán Viktor dönt, ő pedig a legutolsó pillanatig kivár, és rendszerint az érintettekkel sem közli előre a terveit.)
Arról korábban az Index írt, hogy ha Lázár János jövőre valóban „visszavonul” a hódmezővásárhelyi választókerületbe, Szijjártó Péter venné át a Miniszterelnökséget. A váltás annyiban logikus lenne, hogy Szijjártó Lázárhoz hasonlóan munkamániás, ráadásul a keze alá dolgozó apparátust is megfelelő módon tudja „stimulálni” – ami kiemelkedően fontos szempont Orbán Viktornak.
Ebben az esetben viszont több jelölt is lehet a megüresedő külügyminiszteri posztra. Korábban szóba került Magyar Levente államtitkár is, de őt minisztériumi forrásaink úgy jellemezték, hogy személyiségéből adódóan nem lenne alkalmas (és valószínűleg nem is ambicionálná) annak a konfrontatív külpolitikának a megjelenítésére, amelyet Szijjártó láthatóan élvezettel visz. (Úgy tudjuk, az amerikai kitiltási botrány idején például kifejezetten nehezen viselte Magyar Levente, hogy több alkalommal neki kellett behívnia André Goodfriend amerikai ügyvivőt.)
Szóba került még információink szerint Novák Katalin, aki jelenleg az Emmi család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára. Őt novemberben a Fidesz alelnökének is megválasztották, tehát a kormányfő bizalmi embere, ráadásul a képzettsége alapján is alkalmas lenne: felsőfokon beszél angolul, franciául, németül, középfokon spanyolul, több külföldi egyetemen is tanult, és 2001–2010 között már dolgozott a külügyminisztériumban. Vele viszont ugyanaz a helyzet, mint Magyar Leventével, nem az a „konfrontatív alkat”.
Emiatt több forrásunk is Várhelyi Olivért említette mint lehetséges befutót. Ő jelenleg a brüsszeli magyar állandó uniós képviselet vezetője, és kifejezetten konfliktustűrő, -kereső emberként jellemezte több egykori munkatársa is. (Úgy tudjuk, az Európai Bizottságban is a „sajátos tárgyalási stílusáról ismert Mr. Várhelyi” az állandó jelzője.) És a munkabírása is egyértelműen meglenne a poszthoz. (Várhelyi stílusáról egy ízben lapunk munkatársa is megbizonyosodhatott, amikor egy brüsszeli találkozás alkalmával a képviseleti vezető előbb kifogásolta, hogy „ellenzéki újságírók” is vannak a delegációban, amellyel találkozott, majd közölte a vendégeivel, hogy maximum negyedórát tud rájuk szánni.)