Egy mentőállomás, valamint az idén ősszel átadott, „Rendelőintézet tüdőszűrő” nevű szakorvosi-háziorvosi intézmény működik jelenleg csupán az egykori észak-pesti, más néven oroszkórház héthektáros területén. A fővárosi, XV. kerületi létesítmény jó része a volt kezelőjük, a szovjet csapatok 1991-es kivonulása óta, azaz több mint negyed évszázada pusztul, dacára számos kormányhatározatnak és önkormányzati döntésnek.
Az Orbán-kabinet tervei szerint a város másik végében, újbudai közművesítetlen területeken sok tíz milliárd forint közpénzből úgynevezett szuperkórház épül.
Pedig Pestújhelyen a XX. század elején szanatóriumnak épített kórházi ingatlanon, ahol kilenc műemléki épület található, az infrastruktúra adott. A héthektáros terület 2015-ben hosszas tárgyalásokat követően került állami kézből a kerület tulajdonába, így végül nem lett itt lakópark, ami a Gyurcsány-kormány idején vetődött fel. Igaz, más sem.
Az idén júniusban hozott kormányhatározat arról döntött, hogy itt, az Őrjárat utcában jöjjön létre a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának fejlesztéseként a „Hagyományos Kínai Gyógyászati, Oktató- és Kutatóközpont”. Egyelőre azonban ennek nyoma sincs, s érdemi tájékoztatást az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) nemhogy a Magyar Nemzetnek, de a tulajdonos önkormányzatnak sem ad. A kerület egy uszodát mindenképpen építene ide. Minderről 2016-ban és idén áprilisban a képviselő-testület határozatokat is hozott. A taótámogatásból elképzelt, többmilliárdos beruházás tervei készen állnak, jogerős építési engedély is van, csakhogy karácsony előtt ismét el kellett halasztani a végső döntést. Arról ugyanis senki nem tud semmit, hogy mekkora lesz pontosan a taópénz.
Lapunk munkatársa a helyszínen Hajdu Lászlónak (DK), a XV. kerület polgármesterének „idegenvezetésével” kísérelte meg feltérképezni, mi is a valóság a volt észak-pesti kórház körül.
Az eldeszkázott és lelakatolt, a nyolcvanas években épült kórházba a portás segítségével jutottunk be. Az épület teljes bruttó területe csaknem két és fél hektár. A szimmetrikusan épített két szárny közepének egyes részein bokáig áll a víz, omladozik minden a műtőajtótól kezdve a díszszökőkútig. Hajdu László felidézte, hogy a kilencvenes évek elején a legprofibb katonai kórházat szedték szó szerint darabjaira a kivonuló szovjetek, a csapoktól a vécékagylókon át a konnektorokig mindent leszereltek, bevagoníroztak. Később már polgármesterként beszélt a korábbi parancsnokkal, aki elmondta neki: végül minden alkatrészt beledobtak egy gödörbe, mert sem a vizes, sem az elektromos berendezések nem voltak „kompatibilisek” az orosz szabvánnyal.
– Jövünk, maguk is a stáb tagjai? – szólították meg csapatunkat a kamerákkal és egyéb filmes felszereléssel érkező fiatalok, akiknek jeleztük, hogy mi itt csak megtekintünk. Fotós kollégánk egy félig szétlőtt bábut talált az egyik sarokban. A polgármester elmondta: gyakran forgatnak itt háborús filmeket, a szellemvárosi terep erre kitűnően alkalmas. Az önkormányzatnak bevételt jelent a stábok által fizetett díj, viszont megtudtuk: időnként a TEK is itt gyakorlatozik, ingyen. Kifelé menet megnéztük a kínai központnak kitalált épületeket, amelyeken korábban az önkormányzat végzett állagmegóvást, de az újonnan felhúzott téglák sem állnak már stabilan.
A polgármester egy másik épületre mutatva azt mondta: ha kórház nem is, de több egyházi fenntartású kórház mosodája már épül ide. – Egy ideig erről sem tudtunk, az Emmi semmit nem mer lépni a kerület fideszes országgyűlési képviselője, László Tamás nélkül – mondta Hajdu, aki múzeumot és közösségi tereket is szeretne itt kialakítani.
Lapunk hiába kereste László Tamást, a telefonját sem vette fel. Pintér Gábor, a XV. kerület nemrég leváltott kormánypárti alpolgármestere ugyan azt mondta, hogy minden rendben van a fejlesztés körül, és erről dokumentumokat is küld, ám ez elmaradt, és általunk már ő is elérhetetlen.
