A rövid betegség után, hétfőn elhunyt Tőkéczki László kezdettől az oktatásra és az ismeretterjesztésre tette fel történészi pályáját, elmondása szerint azért, mert a rendszerváltás előtt a marxista történetírásban kutatóként nem látott lehetőséget. 1978-ban került a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjához, 1989 óta volt az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézete művelődéstörténeti tanszékének docense, tanszékvezetője. Történészként Tisza István pályaívének felrajzolását tekintette életműve egyik legfontosabb részének: „Az ő munkásságának újra megismertetése az egyik olyan, amelyre büszke vagyok, mert őt teljesen meghamisították, démonizálták, holott a XIX–XX. századi magyar politikatörténet egyik legnagyobb alakja. ( ) Büszke vagyok Vázsonyi Vilmos bemutatására, aki egy elfelejtett alak, akinek a munkásságából a mai magyar baloldal nagyon sokat tanulhatna. Hiszen éppen az különböztette meg Jászi Oszkártól és a kommunistáktól, hogy ő nemzeti szellemű baloldali ember volt, aki a magyar érdekeket alapvetően fontosnak tartotta, és az elvek embere volt. Úgy lett Magyarországon az első miniszter, aki nem tért át a zsidó hitről más vallásra, hogy kitartott a nézetei mellett. Etikailag és jellemben is nagyon fontos, amit ő felmutatott” – mondta egy 2014-es interjúban.
Tőkéczki László nem tartotta magát távol a közélettől, publicistaként és történészként is sokszor vitákat váltott ki a véleménye. Például akkor, amikor Bibó Istvánt kritizálta: a „nyugati szalonbaloldal” képviselőjeként írta le őt, apósa, Ravasz László református püspök szellemiségét állítva vele szemben példaként.
Tagja volt a Duna Televízió alapító kuratóriumának, az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítvány elnökeként és a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány alapító tagjaként tevékenykedett, de betöltötte a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) alelnöki tisztét is. Részt vett a Protestáns Közművelődési Egyesület megalapításában, 2002-től a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője, 2009-től főgondnoka volt. Alapító tagja a 2002-es Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, már a kilencvenes évektől egy új konzervatív politikai erő ideológiai megalapozásán fáradozott.
A nézők szerették a műsorokat, amelyekben a történelemről beszélt, de személyesen is rengeteg előadást tartott, és köztudott volt, hogy az egyetemi hallgatók körében nagyon népszerű. Főleg a kilencvenes években induló fiatal polgári értelmiség tagjai számára lett meghatározó figura, olyanok is jártak telt házas előadásaira és szemináriumaira, akik nem is voltak a hallgatói. „Konzervatív lázadás volt ez, akkor amikor a jobboldal ügye újabb negyven évre elbukni látszott” – írta a Mandiner.hu portálon megjelent visszaemlékezésében Novák Tamás dokumentumfilmes, aki joghallgatóként járt be Tőkéczki óráira. Úgy emlékszik vissza rá, mint aki nyitott a vitákra, de határozott világképe és világos értékrendje volt.
Tőkéczki az „értékkonzervativizmusban” látta a konzervativizmus lényegét, nem a tekintélyelvűségben vagy a fennálló struktúrák megőrzésében. 2003-ban, a Magyar Nemzetnek például ezt mondta: „A tekintéllyel kapcsolatban én azt gondolom, nehéz a tekintélyelv alapján igazolni valamit. Minden emberi munka, alkotás és egyáltalán minden ember gyarló, ezért a személyhez, struktúrához és egyebekhez kötött tekintély nemcsak megtámadható, de idővel szét is porlad. A konzervativizmus lényege az értékvilága.”
Tőkéczki László 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át, 2017-ben pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki.
