A vezetők jólétre váltották a jogállamiságot

Nem kell szeretnünk egy vezetőt, hogy bízzunk benne – ez egy új kutatás konklúziója.

– Olyan korszakban élünk, amikor az egyes problémák újra jelentkeztek: vallási ellentétek, nemzetek közötti viszályok – vezette fel a Bizalom és boldogság az európai politikai gondolkodás történetében című kötet bemutatóján a könyv aktualitását annak egyik szerzője, Kontler László történész. Felvetése aligha vitatható: a menekültválság, a brexit, az amerikai elnökválasztás eredménye, az orosz vezetés megújult világhatalmi törekvései olyan politikai és társadalmi feszültségeket hoztak felszínre, melyeket az emberiség vagy már egyszer megoldottnak tekintett, vagy elfeledett.

– Az emberi társadalmakat mindig is jellemezték a szűkebben értelmezett nemzettségi, törzsi, illetve vérségi eredetű bizalmi kapcsolatok, ami mellett a XVII. században szárba szökkent egy újfajta bizalmi viszony is – ismertette Kontler László a szerdai budapesti bemutatón. Utóbbi azzal magyarázható, hogy ahogy a társadalmi rendszer összetettebbé vált, „idegenek egyesüléséhez” vezetett, a tagjai rendezni próbálták a vezetőkhöz fűződő viszonyokat is. Bizalom szükséges például ahhoz, hogy döntéseket ruházzon át a nép a vezetőire, ami megjelent a társadalmi szerződéselméletekben is.

– Számos békét ennek a bizalmi viszonynak köszönhetünk, miután a diplomáciában is megjelent az új hozzáállás – mondta a történész. Ez tetten érhető a vesztfáliai békében is (1648), de hasonló bizalmi folyamat vezetett a történész szerint a hidegháború lezárásához is.

A kötet fontos tanulságaként említette a szerző, hogy a kormányok, illetve a vezetők legitimitását a tanulmányok szerint már nem csak a demokratikus jogállami értékek követése adhatja. Az emberek elfogadók lehetnek és bizalommal élhetnek olyan vezetőkkel szemben is, akik képesek relatív jólétet biztosítani az állampolgárok számára, miközben lehet, hogy nem felelnek meg a demokratikus kritériumoknak. Az ENSZ 2012 óta méri az országok lakosságának boldogságindexét, ami alapján szembeötlő, hogy ahogyan egyes országokban nőtt a nemzeti boldogság érzése, az nem feltétlenül járt együtt a jogállamiság fejlődésével, sőt, helyenként vissza is szorult.

Az említett jelenség kapcsán kérdésünkre válaszolva Kontler László Kína példáját említette. A gazdasági növekedés következtében korábban elérhetetlen javakat juttat el a társadalomhoz a hatalom, de a lakosság számára érzékelhető fejlődést jelent. Bár a szabad élet feltételei nem adottak, ennek ellenére bizalommal tekinthetnek a vezetés felé.

– A bizalom próbája az igazságszolgáltatás – derült ki a kötetben közreműködő Szűcs Gábor Zoltán, az MTA munkatársának előadásából. – Amennyiben valaki nem bízhat abban, hogy ügyét nem egyenlően bírálják el, az a rendszer romlottságáról árulkodik – mondta. Ehhez kapcsolódva a CEU rektora, Michael Ignatieff arról beszélt, a kötet a megromlott demokráciák megértését is segíti, ugyanis „amikor a demokrácia a létéért küzd, akkor a társadalom tagjai között is gyenge a bizalom”. Ez tetten érhető abban is, hogy megbízunk-e az állami szolgáltatásokban, illetve a rendőrökben vagy a politikai vezetőkben.