Az orvostanhallgatók 40 százaléka külföldre menne

A külföldre vágyó hallgatók jobb kezdő béreket és tisztább kórházakat szeretnének – szerintük munkáért fizetést kell adni, nem ösztöndíjat.

MN
2018. 01. 15. 6:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Noha a kormány ösztöndíjprogramokkal próbálja maradásra bírni a frissen végzett orvosokat, a jelek szerint így nem tudja megállítani az elvándorlást.

Míg tíz évvel ezelőtt a hazai orvosok 7 százaléka, addig néhány évvel később már a 12 százaléka dolgozott külföldön. Jelenleg is 2000-3000 gyógyító hiányzik az ellátóhelyekről, ennyi nagyjából tíz megyei kórház orvosszükséglete – írja hétfői számában a Népszava.

A lap szerint a következő években is az orvoshiány lesz az egyik legfeszítőbb pontja a hazai egészségügynek:

egy friss kutatás szerint az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók 40 százaléka külföldi munkavállalást tervez, és túlnyomó többségük csak akkor jönne haza, ha alapvető változások történnének a gyógyítás itthoni körülményeiben.

A Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének munkatársai a 2016/2017-es tanévben négy hazai orvosegyetem hallgatóit szondázták online kérdőívekkel.

A Tervez-e külföldi munkavállalást? kérdésre 57,8 százalékuk egyértelmű nemmel felelt, további 38,1 százalékuk pedig határozottan igennel.

A külföldi munkát tervezők harmada az egyetem befejezése után azonnal repülőre ülne, negyedük csak a szakvizsga után, valamivel több mint nyolcaduk már a tanulmányai befejezése előtt is szívesen vállalna munkát a határokon túl. E célért azonban a válaszadás pillanatában csak az érintettek alig ötöde tett konkrét lépéseket. A legtöbben minimum kettő–öt évre tervezik a távollétüket. Harmaduk állítja, hogy néhány hónap vagy pár év múlva biztosan visszajön. Felük abban sem biztos, hogy valaha hazajön. Tizedük viszont biztos abban, hogy nem. 

Minden 25. hallgató pedig biztos abban, hogy nem orvosként képzeli el a jövőjét – idézi a lap a felmérést. Az országot elhagyni kívánó orvostanhallgatók kétharmada az orvosi munka- és életkörülményeket, valamint a bérezést jelölte meg döntése fő okaként.

A visszatérés feltételeként mások a fiatal orvosok kizsigerelésének megszüntetését és például a nagyobb kórházi tisztaságot említették. A fizetség is meghatározó a távozási szándékban. Voltak, akik úgy vélték: 135 ezer forint helyett 500 ezres kezdő bér lenne méltányos napi nyolcórai munkáért. Az erre az alapbérre járó juttatásokkal már lehetne saját egzisztenciát építeni – állítják a hallgatók.

A kormány ösztöndíjprogramokkal próbálja maradásra bírni a frissen végzett orvosokat, jelenleg is öt-hat pályázat fut a hazai szakképzést vállalóknak. Lénárd Rita, az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagja szerint viszont a munkáért fizetést kell adni és nem ösztöndíjat, amely ráadásul még röghöz is köti a fiatal szakorvosokat.

Ráadásul erre a juttatásra nem lehet hitelt felvenni, és a nyugdíj összegébe sem számítják bele. Például aki Markusovszky-ösztöndíjban részesül, annak húsz éven belül a támogatás idejének a kétszeresét kell ledolgoznia az állami egészségügyben, ellenkező esetben vissza kell fizetnie a támogatás összegét. E támogatással a szakorvosjelöltek havi százezer forintot kapnak az államtól az ötéves szakképzésük alatt, ezért pedig tíz évet kell dolgozniuk hazai kórházban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.