A hazai hospice-ok állandó anyagi nehézségekkel küzdenek, pedig egyre többeknek van szüksége ilyen segítségre; 2016-ban már 5927 beteget láttak el, és összesen 175 810 napot töltöttek az érintettek ilyen osztályon vagy intézményben.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) lapunk által megismert legfrissebb adataiból kiderül, hogy míg 2006-ban 1575 haldokló részesült élet végi ellátásban egy intézményben, addig 2016-ra már 5927, főleg daganattal küzdő beteget láttak el a hospice-ok. Azonban még így is csak a daganat miatt elhunytak töredéke részesült ilyen gondozásban, ugyanis a friss mutatók alapján 2016-ban 33 618 ember vesztette életét valamilyen rákos megbetegedés következtében. Tehát kevesebb mint 20 százalékuk jutott el hospice-ba. Pedig ez a fajta segítség a családnak és a haldoklónak is megkönnyítheti az utolsó időszakot. Ilyenkor ugyanis nemcsak a szakápolói ellátás, hanem a pszichológiai támogatás is fontos a tragédia feldolgozásában.
A mutatók szerint egyébként a bent fekvős hospice-ellátásban részesülők közül több volt a nő (3079), és összességében elmondható, hogy az 55 év feletti korosztályban a férfiak és a nők esetében is 600 felett volt az érintettek száma. A legtöbbek a hörgők és a tüdő, az emlő, valamint a vastagbél rosszindulatú daganatos betegsége miatt kerültek hospice-ba.
Munk Katalin, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület titkára lapunknak arról beszélt: a számok is mutatják, hogy egyre nagyobb az igény az ilyen ellátásra, és biztos, hogy jóval több betegnek lenne szüksége rá, mint ahányan ebben jelenleg részesülnek. Sokaknak otthoni ellátás keretében próbálnak segíteni.
Az egyesület nemrégiben közleményben hívta fel a figyelmet arra: évek óta azzal szembesülnek, hogy a hazánkban működő – leginkább otthoni ápolást nyújtó – hospice-szolgálatok működési forrásai rendkívül szűkösek. Kivétel nélkül mind finanszírozási problémákkal küzdenek, és minden hospice-szolgálat segítségre szorul. A társadalombiztosító által nyújtott finanszírozás ugyanis szerintük csupán 75 százalékát biztosítja a minőségi ellátásnak.
Az egyesület tavalyi felmérése szerint itthon 90 betegellátó intézmény és otthoni szolgálat végzett hospice-tevékenységet. Működik 17 intézményi bennfekvő-részleg, 65 otthoni ellátást biztosító csoport, négy hospice mobil team – ők kórházi támogató csoportként tevékenykednek –, illetve 4 palliatív (élet végi) járóbeteg-ellátó. A hospice-okban összesen 1255 fő dolgozik fő- vagy mellékállásban.
Munk Katalin úgy véli, az anyagi gondokat tovább fokozta a szakdolgozói béremelés, amelyet csak az állam alkalmazásában dolgozók kapnak meg. Ahhoz tehát, hogy az alapítványnál vagy például a céges támogatással működő hospice-oknál is meg tudják tartani a dolgozókat, jelentősen meg kellett emelni a fizetésüket. Ez azonban jelentős terhet jelent. A benn fekvős és az otthoni ellátást nyújtó hospice-ok esetében egyébként csak az intézmények negyede állami fenntartású, a többi szerződésben áll az állammal. Ezeknél tehát nincs automatikus szakdolgozói béremelés, csak ha kigazdálkodják.
Az egyesület 2016-ra vonatkozó jelentéséből azt is megtudtuk: a intézményi hospice-ellátás céljára összesen 243 ágy állt rendelkezésre. Pedig a WHO és az európai becslések alapján egymillió lakosra minimum ötven palliatív ággyal kell számolni, ami tízmillió lakosra nézve ötszáz ágyat jelent.
Tavaly novemberben óriási botrányt kavart, hogy forráshiány miatt a bezárás fenyegette a Magyar Hospice Alapítványt, amely az ország egyetlen, alapítványi működtetésű felnőtthospice-háza. Pedig mindössze 50 millió forintra lett volna szükség. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma végül 40 millióval támogatta az intézményt.
Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár lapunknak tavaly ezzel kapcsolatban megjegyezte: az alapítvány gazdálkodásával lehet gond, ugyanis a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel kötött szerződés alapján mindenki ugyanazt a normatív támogatást kapja, és van, akinek ez elég, míg másnak nem. Szerinte „ha tetszik, ha nem”, ki kell jönni abból a forrásból, ami adott az ellátók számára.
