Az egyesület tavalyi felmérése szerint itthon 90 betegellátó intézmény és otthoni szolgálat végzett hospice-tevékenységet. Működik 17 intézményi bennfekvő-részleg, 65 otthoni ellátást biztosító csoport, négy hospice mobil team – ők kórházi támogató csoportként tevékenykednek –, illetve 4 palliatív (élet végi) járóbeteg-ellátó. A hospice-okban összesen 1255 fő dolgozik fő- vagy mellékállásban.
Munk Katalin úgy véli, az anyagi gondokat tovább fokozta a szakdolgozói béremelés, amelyet csak az állam alkalmazásában dolgozók kapnak meg. Ahhoz tehát, hogy az alapítványnál vagy például a céges támogatással működő hospice-oknál is meg tudják tartani a dolgozókat, jelentősen meg kellett emelni a fizetésüket. Ez azonban jelentős terhet jelent. A benn fekvős és az otthoni ellátást nyújtó hospice-ok esetében egyébként csak az intézmények negyede állami fenntartású, a többi szerződésben áll az állammal. Ezeknél tehát nincs automatikus szakdolgozói béremelés, csak ha kigazdálkodják.
Az egyesület 2016-ra vonatkozó jelentéséből azt is megtudtuk: a intézményi hospice-ellátás céljára összesen 243 ágy állt rendelkezésre. Pedig a WHO és az európai becslések alapján egymillió lakosra minimum ötven palliatív ággyal kell számolni, ami tízmillió lakosra nézve ötszáz ágyat jelent.
Tavaly novemberben óriási botrányt kavart, hogy forráshiány miatt a bezárás fenyegette a Magyar Hospice Alapítványt, amely az ország egyetlen, alapítványi működtetésű felnőtthospice-háza. Pedig mindössze 50 millió forintra lett volna szükség. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma végül 40 millióval támogatta az intézményt.
Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár lapunknak tavaly ezzel kapcsolatban megjegyezte: az alapítvány gazdálkodásával lehet gond, ugyanis a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel kötött szerződés alapján mindenki ugyanazt a normatív támogatást kapja, és van, akinek ez elég, míg másnak nem. Szerinte „ha tetszik, ha nem”, ki kell jönni abból a forrásból, ami adott az ellátók számára.
