– Tartok tőle, hogy a kampány kínos eszköze a tervezett Horthy-megemlékezés. Valószínűleg számoltak a botránnyal. Sajnos, nem ez az első ilyen eset. Az ügy valószínűleg nemzetközi hullámokat is ver majd, és árt az ország hírének – mondta Szántó T. Gábor.
Próbáltuk megkeresni az ügyben Zachar Pétert, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökét, ám nem sikerült elérnünk őt.
Horthy Miklós 1920 és 1944 között a királyt helyettesítő kormányzóként állt Magyarország élén. A korszak joggal legvitatottabb kérdése Horthynak a zsidósághoz fűződő viszonya. 1920-ban a rendszer numerus clausus alkalmazásával próbálta visszaszorítani a zsidó hallgatók arányát a felsőoktatásban (a rendelkezést 1928-ban módosították, elvéve ezzel antiszemita élét). Az 1938-as, úgynevezett első zsidótörvény bizonyos foglalkozási ágakban 20, az 1939-es második pedig 6 százalékban állapította meg a zsidó származásúak arányát. A harmadik törvény zsidók és nem zsidók házasodását, nem házasok nemi kapcsolatát tiltotta meg „fajgyalázás” címén, a negyedik pedig a földbirtokot kívánta elvenni tőlük.
A német megszállásig viszont a zsidóság többségét – akiket nem toloncoltak 1941-ben Galíciába, illetve nem kerültek munkaszolgálatosként a frontra – nem fenyegette közvetlen életveszély. Az 1944. március 19-e után megalakult Sztójay-kormány sorra hozta a jogfosztó rendeleteket, a zsidóságot gettóba, illetve Budapesten úgynevezett csillagos házakba kényszerítette. A meginduló deportálás során német koncentrációs táborba szállították a jogfosztottakat, ahonnan túlnyomó többségük nem is tért már haza. A budapesti zsidók deportálását ugyanakkor a nemzetközi tiltakozást is figyelembe véve Horthy Miklós akadályozta meg.
