Bár a kormány nem akarta nyilvánosságra hozni az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentését az Elios Innovatív Zrt. közvilágítási projektjeiről, a 24.hu mégis hozzájutott egy példányhoz. A korábban – 2015. április 28. előtt – a miniszterelnök veje, Tiborcz István érdekeltségében lévő cég 35 közvilágítási projektjét vizsgálta az OLAF, és összesen 43,7 millió euró (több mint 13 milliárd forint) uniós támogatás megvonását javasolta.
A 35 projekt mindegyikénél talált szabálytalanságot az OLAF, de 17 esetben arra jutott, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki. A 2012-es csomagba tartozó pályázatokat eleve úgy írták ki, hogy a feltételeknek csak az Elios feleljen meg, vagy az a konzorcium, amelynek tagja a cég. Az Elios volt például az egyetlen cég, amelynek 2012-ben volt már komolyabb LED-es referenciája az első, hódmezővásárhelyi projektből.
A 17 pályázatban nagyon hasonló módon játszották ki a feltételeket, például trükköztek az úgynevezett megtérülési rátával: az Elios nem felelt volna meg az elvárt megtérülésnek, amit 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, mert ennyi lett volna a lámpák élettartama. A pályázat beadása előtti utolsó pillanatban viszont a képletben használt 50 ezer órát minden pályázatban átírták százezerre. Bár a valóságban a lámpák élettartama csak körülbelül 60 ezer óra, a megtérülési mutató így megfelelt az elvártnak.
Több helyen is szakértőkkel auditáltatták azt, hogy a lámpák valóban képesek-e százezer órán át világítani. A százezres felső határt viszont nem technikai dokumentumokra hivatkozva adták meg, hanem azzal, hogy ezt a magyar hatóságok engedélyezték mint felső határt. A lámpákat szállító Tungsram-Schréder 2012-es katalógusa, amelyet az OLAF-hoz eljuttattak, szintén jóval alacsonyabb, 60 ezer és 80 ezer közötti számokról ír. Az auditáló szakértők egy része elfogadta az Elios százezres adatát, másik része nem, így a hatóságok úgy döntöttek, nincs konszenzus az élettartamban.
Az OLAF szerint az Elios a saját ajánlatához szerezte be a független indikatív ajánlatokat, de a pályázat beadásáig nem fáradtak ezzel, kizárólag a közbeszerzési eljárás hiánypótlási időszakában adták be. Ezek azonban nem igazi ajánlatok voltak, az OLAF jelentése szerint ugyanaz a személy ugyanazon a számítógépen írta őket, ugyanazt a matematikai egyenletet használva: a második és harmadik legjobb ajánlat minden esetben 5 és 7 százalékkal volt magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától.
Az OLAF által gyanított, szervezett csalás értelmi szerzői nem feltétlenül a kedvezményezettek, azaz a megrendelő önkormányzatok voltak, hanem inkább a tanácsadók. Például a két jóbarát, Hamar Endre és Tiborcz István üzlettársak voltak, de mindketten üzleteltek az Eliosban is. Hamar tanácsadó cége, a Sistrade Kft. közösen írta meg a beadott Excel-táblákat az Elios munkatársával, Mancz Ivettel. Ezekben szerepeltek a korábban említett belső megtérülési ráták. Hamar Endrének arra is lehetősége volt, hogy a kiírások feltételeit befolyásolja.
