Már az EU-s pályázat kiírásánál, majd a beadásánál is gyanús dolgok történtek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megállapítása szerint az úgynevezett Elios-ügyben. A 24.hu szerda reggel közölt részleteket a jelentésből, amely állítólag a birtokába jutott, majd nem sokkal később az MSZP nyilvánosságra is hozta a vizsgálat egyik dokumentumát, a szolnoki polgármesternek, a fideszes Szalay Ferencnek észrevételezésre megküldött megállapításokat.
Lehet, hogy sokáig tartott – 2015 nyarán jelent meg az első hír a vizsgálatról –, de az OLAF ezek alapján részletesen feltérképezte a miniszterelnök veje által vezetett, illetve egy időben a tulajdonában is álló Elios Innovatív Zrt. propjektjeinek hátterét. A 24.hu által idézett jelentés szerint a 35 vizsgált projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de 17 pályázatnál egyenesen úgy találták, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki.
A feltételezett visszaélés a konkrét, szolnoki levél alapján már akkor elkezdődött, amikor az irányító hatóság – ez akkoriban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, később a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium volt – három nappal a benyújtási határidő előtt módosította a pályázat egyik mellékletéhez tartozó Excel-táblát. Ez a módosítás tette lehetővé, hogy a megtérülés számításánál a korábbi 50 ezer óra helyett 100 ezer órás üzemidőt számoljanak a LED-világítótestekre.
Ez ugyan műszakilag nem megalapozott – a gyártó, a Tungsram-Schréder saját katalógusa 60 és 80 ezer óra közé teszi az élettartamot –, és a külső szakértők sem tartották megalapozottnak, de csak így jött ki a projekt 15 éves megtérülése. Úgy számoltak, hogy elvileg 15 év után is marad 40 százaléknyi, úgynevezett maradványértéke a világítótesteknek, amivel kijött a matek, és támogathatónak lehetett nyilvánítani a közel félmilliárdos pályázatot.
Ez a trükk később még fog gondokat okozni az önkormányzatnak, hiszen a műszaki ellenőr is megmondta, hogy 60 ezer óra után további karbantartásra lesz szükség, lényegében cserélni kell majd a LED-lámpákat, mert elhalványul a fényük. A szakértő ezért azt javasolta, hogy kössenek 25 éves, rögzített árú karbantartási szerződést. Az önkormányzat viszont nem kötött ilyet, a jelenleg érvényben lévő megállapodás csak a szavatosság idejére terjed ki, vagyis a hibás lámpák cseréjét az Elioson keresztül a gyártó állja.
A pályázathoz be kellett volna nyújtani úgynevezett indikatív ajánlatokat, vagyis három cég árlistájával alátámasztani, hogy nagyjából mennyibe fog kerülni a korszerűsítés. Ilyet azonban Szonok nem nyújtott be, csak hónapokkal később, hiánypótlás keretében. A beadott CD-n a fájlok létrehozási dátuma hónapokkal későbbi volt, de az aláírás dátumaként az eredeti határidőnek megfelelő 2013. február szerepelt, vagyis gyanús, hogy utólag gyártották le ezeket.
Ezt a gyanút csak tovább erősíti az ajánlatok tartalma. A három különböző cégnek tulajdonított ajánlatokat egyetlen személy írta, egy matematikai módszer segítségével: a gyengébb ajánlatok minden részletükben 5, illetve 7 százalékkal magasabb árat tartalmaztak, mint a legjobb. A 24.hu szerint ez egy kivételével minden pályázatnál így történt.
A pályázat egyik mellékletének, a lámpák javasolt számáról és a várható költségeiről szóló táblázat egyik társszerzője pedig Mancz Ivette volt, az Elios közvilágítási igazgatója, vagyis a későbbi kivitelező adta meg az önkormányzat nevében azt is, pontosan mire pályáznak. Mancz Ivette neve felbukkan még egyszer: ő adott ajánlatot annak a cégnek a nevében is, amely a projekt zárását végezte, vagyis még az ellenőrzés is körön belül maradt. Egy másik város esetében pedig azt tudjuk, hogy magára az EU-s pályázatra is ő hívta fel a polgármester figyelmét.
Van még egy személyi összefonódás, amit az OLAF is észrevett: Hamar Endre egy időben – a 2013-as szolnoki pályázat idején például – Tiborcz üzlettársa és az Elios társtulajdonosa volt. Egy másik cégen, az EUPRO Kft.-n keresztül viszont projektmenedzserként irányította a szolnoki beruházást, egy másik cége, a Sistrade Kft. pedig más pályázatok előkészítésében segédkezett, hogy pontosan úgy legyen kiírva, ahogy az az Eliosnak megfelelő.
Az OLAF dokumentumaiból tehát egy komplex rendszer működése olvasható ki, amiben sokak büntetőjogi felelőssége felmerülhetne: az irányító hatóság munkatársaié, akik a kiírás módosításával lehetővé tették a nagy üzletet; az önkormányzati vezetőké, akik nem megalapozott pályázatokat nyújtottak be; és természetesen az Elios és a hozzá kapcsolódó vállalkozások vezetőié, akik az egészet szervezték, és végső soron a haszonélvezői is voltak.
