A pályázathoz be kellett volna nyújtani úgynevezett indikatív ajánlatokat, vagyis három cég árlistájával alátámasztani, hogy nagyjából mennyibe fog kerülni a korszerűsítés. Ilyet azonban Szonok nem nyújtott be, csak hónapokkal később, hiánypótlás keretében. A beadott CD-n a fájlok létrehozási dátuma hónapokkal későbbi volt, de az aláírás dátumaként az eredeti határidőnek megfelelő 2013. február szerepelt, vagyis gyanús, hogy utólag gyártották le ezeket.
Ezt a gyanút csak tovább erősíti az ajánlatok tartalma. A három különböző cégnek tulajdonított ajánlatokat egyetlen személy írta, egy matematikai módszer segítségével: a gyengébb ajánlatok minden részletükben 5, illetve 7 százalékkal magasabb árat tartalmaztak, mint a legjobb. A 24.hu szerint ez egy kivételével minden pályázatnál így történt.
A pályázat egyik mellékletének, a lámpák javasolt számáról és a várható költségeiről szóló táblázat egyik társszerzője pedig Mancz Ivette volt, az Elios közvilágítási igazgatója, vagyis a későbbi kivitelező adta meg az önkormányzat nevében azt is, pontosan mire pályáznak. Mancz Ivette neve felbukkan még egyszer: ő adott ajánlatot annak a cégnek a nevében is, amely a projekt zárását végezte, vagyis még az ellenőrzés is körön belül maradt. Egy másik város esetében pedig azt tudjuk, hogy magára az EU-s pályázatra is ő hívta fel a polgármester figyelmét.
Van még egy személyi összefonódás, amit az OLAF is észrevett: Hamar Endre egy időben – a 2013-as szolnoki pályázat idején például – Tiborcz üzlettársa és az Elios társtulajdonosa volt. Egy másik cégen, az EUPRO Kft.-n keresztül viszont projektmenedzserként irányította a szolnoki beruházást, egy másik cége, a Sistrade Kft. pedig más pályázatok előkészítésében segédkezett, hogy pontosan úgy legyen kiírva, ahogy az az Eliosnak megfelelő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!