Vallási konfliktus és túl sok pénz miatt távozhat a polgármester

Ez nem hír, ez nem hivatalos – szajkózta minden gávavencsellői érintett, akit megkerestünk az ügyben.

„Egyvalamit fontos tudni ezzel a megyével kapcsolatban: itt, ha egy kis faluban te vagy a legnagyobb munkaadó, akkor előbb-utóbb te leszel a polgármester, tiéd lesz a hatalom.” Gávavencsellői forrásunk szerint ennek szellemében kell értelmeznünk azt a községbeli pletykát, miszerint hamarosan a helyi református egyház lehet a helyi iskola és óvoda üzemeltetője, valamint hozzájuk kerülhet a házi betegápolás és az öregek napközi otthona is.

Informátorunk hangsúlyozza, hogy Gávavencsellőn még csak nem is az zavarja a kétharmadban katolikus helyieket, hogy protestáns kezekbe kerülnének az intézmények, noha a községben élők – például a nagy számban jelen lévő svábok – identitásában nagy szerepet játszik a katolikus egyház, a római és a görög egyaránt. (Körülbelül 1500-an vallják magukat római katolikusnak, úgy 500-an görög katolikusnak. A helyi lelkész pedig úgy értelmezi, hogy aki protestáns, az református is, így a településen jelen lévő karizmatikus kisegyházak híveit is a nyájába számolja.)

A probléma azzal van, hogy nem a református egyházkerülethez, püspökséghez kerül majd a tervek szerint az oktatási intézmény, hanem a már Gávavencsellőn és előző állomáshelyén, a Fejér megyei Bodajkon is megosztó személynek számító Veres Péter lelkész vezette gávai egyházközséghez. Forrásaink állítják, Veres már azzal letette névjegyét, hogy helyben első nyilvános megszólalása az volt: cselédet keres.

Cikkünk megjelenését követően jelentkezett Veres Péter Attila, aki jelenleg is Mór református lelkésze és felhívta rá a figyelmünket, hogy összekevertük őt kollégájával, a Gávavencsellőn szolgáló Veres Péterrel. A tévedésért az érintettektől és olvasóinktól is elnézést kérünk.

Ő állítólag hasonló határozottsággal közölte azt is, hogy ha az iskola az érdekkörébe kerül, akkor ott majd a református tanítások szerint zajlik minden, például az igazgatónak pedig át kell majd térnie, a szülőknek pedig havonta egyszer legalább illik majd megjelenni az istentiszteleten. Az egyházi fenntartású oktatási intézmények egyébként az állami normatíva 180 százalékát kapják meg.

Beszéltünk Veres Péterrel, aki sok mindent elárult. Például hogy valóban zajlik a puhatolózás az ügyben, és hogyha olyan döntés születik, akkor akár szeptemberre át is vennék az intézményt. Viszont állította, hogy nem tudja, mennyi az egyházi iskoláknak járó normatíva, mivel ő ezt nem azért vállalta. Veres ugyan tagadta, hogy a tantestület tagjainak át kell majd térnie a református hitre, nekik azonban a minap nyilatkozniuk kellett arról: egyetértenek-e azzal, hogy az önkormányzat helyett a gávai református közösség legyen az intézmény üzemeltetője. Forrásunk tájékoztatása szerint többségben voltak az elutasító vagy a gondolkodási időt kérő pedagógusok, de van egy csavar a történetben: „az iskolaigazgató ismeri a tanárok kézírását, úgyhogy hiába volt névtelen a kérdőív, így azonosíthatja majd őket, ha arra lesz szükség”. Veres Péterrel való beszélgetésünk viszont különös fordulatot vett egy idő után. A lelkész közölte, hogy nem biztos benne, hogy ő a Magyar Nemzet munkatársával beszél, és hogy nem jeleztük neki, hogy cikket szeretnénk írni az ügyről, ami szerinte amúgy sem fordult még hivatalossá. Mikor tudomást szereztünk a tantestülettel kitöltetett nyilatkozatról, akkor újra kerestük, de nem vette fel a telefonját.

A református átvételről hamarosan szavazás várható a gávavencsellői testületben, amiben érdekes szerepe lehet Nánásiné Szabolcsi Mónikának, aki egyrészt önkormányzati képviselő, másrészt Vojtó Mihályné utódja az iskola igazgatói székében. Szerinte sem hír és szerinte sem „hivatalos” az, hogy református kezekbe kerül az általa irányított intézmény. Megjegyezte kérdésünkre, hogy természetesen lesz szavazás majd a gávavencsellői testületben az esetleges átadásról („ez egyértelmű” – fűzte hozzá), de nem akarta elárulni, hogy ő miként vélekedik a kérdésről. – Dolgoznunk kell és tanítani – közölte érdeklődésünkre. Amikor pedig a tantestület tagjaival kitöltetett nyilatkozatról kérdeztük, akkor először azt mondta, hogy ez az egész nem igaz, majd azt közölte, hogy nem kíván nyilatkozni.

Kerestük Vojtó Mihálynét, aki mindenekelőtt azt szerette volna megtudni, hogy kitől szereztük az információnkat, majd megismételte, amit Veres mondott: még nincs hivatalos fázisban az iskola esetleges átadása. Mikor jeleztük neki, hogy információink szerint a jövőben felépítendő óvoda is tulajdonképpen a gávai református közösségnek készül, közölte, hogy nagyon rossz helyről tájékozódunk, és letette a telefont. Kerestük utána többször is, de nem vette fel.

Hogy miért éri meg neki ez az eljárás, arra csak tippelni tudunk. Jelzésértékű lehet például, hogy első beszélgetésünk után lapunk azon cikkét nyújtotta át a vele egyet nem értő képviselőknek, amiben a Szabad Pécs írását szemléztük az önkormányzati rendszer esetleges átalakításáról. Ennek eredményeként egy olyan szisztéma jönne létre, ami kísértetiesen hasonlít a régi tanácsi időkre, és amiben szinte semmilyen önálló döntési jogköre nem lenne a helyhatóságoknak, hanem központilag határoznák meg a költségvetésüket.