Bár nem elsősorban az anyagi érdekek, hanem a politikai érdekellentétek akadályozzák az ellenzéki pártok koordinációját az egyéni választókerületekben, a kampányfinanszírozási szabályok – fogalmazzunk úgy – nem segítik az együttműködést, mivel esetenként akár egyetlen visszalépés is legalább 150 millió forintos kiesést jelenthet a párt költségvetésének.
Erre utalt Karácsony Gergely, az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje is a Magyar Narancsnak adott interjúban, amikor azt mondta: „Legitim szempont lenne, hogy nem akarunk ennyit elbukni, de nem korlátja annak, hogy engedjünk.” Egyelőre a parlamentbe kerülésre esélyes pártok közül a Jobbik és az MSZP–P nem léptetett vissza egyetlen jelöltet sem, és mindkettőnek van vesztenivalója nemcsak politikai, hanem anyagi értelemben is.
A kampányfinanszírozási törvény szerint minden egyéni jelölt jogosult egymillió forintos támogatásra – kincstári kártyán kapja, és vissza kell fizetni, ha a jelölt nem éri el a két százalékot –, vagyis minden visszaléptetett jelölt azonnal egymillió forintos veszteséget jelent a szervezeteknek. Ezenkívül az országos listát állító pártok is jogosultak költségvetési támogatásra attól függően, hány egyéni jelöltjük van, a következőképpen:
Ha a jelöltek száma annyival csökken, hogy egy párt alacsonyabb sávba kerül, a különbözetet a törvény szerint vissza kell fizetni. Az ellenzéki pártok közül a DK eleve a legkisebb sávba került a maga 46 jelöltjével, vagyis minimális anyagi veszteséggel léphetne vissza egészen addig, amíg csak 27 jelöltje marad állva (ebben az esetben is csak 19 millió forinttól esne el). Annak inkább politikai okai vannak, hogy eddig csak egy visszalépést jelentett be.
Az MSZP–P viszont a maga 58 jelöltjével a 298 milliós sávba esik, vagyis ha visszalép öt helyen, akkor már 149 millió forintot veszít (plusz minden visszaléptetett egyéni jelölt után egymilliót).
A Momentum Mozgalom a három bejelentett visszalépésével még csak hárommillió forintot vesztett, s további tizenhat jelöltet léptethet vissza minimális veszteséggel, utána esik csak az alacsonyabb támogatási sávba.
Az LMP viszont az eddigi két visszalépéssel máris veszített 149+2 millió forintot, hiszen kiesett a legmagasabb sávból. Ugyanez várna a Jobbikra, ha akár csak egyetlen helyen is visszalépne.
Jól látszik tehát, hogy a kampánytámogatási rendszer úgy lett kialakítva, hogy ilyen közvetett, mondhatni szelíd módon is ellene hasson az ellenzéki együttműködésnek. Kormányközeli forrásból származó információink szerint a megoldás annyira bevált, hogy a miniszterelnök környezetében hasonló forgatókönyvet dolgoztak ki a választás utánra (feltételezve persze, hogy nyernek április 8-án): a tervek szerint jelentősen megnövelnék a pártok éves költségvetési támogatását.
Ezzel két legyet ütnének egy csapásra: egyrészt a Fidesz támogatását is arányosan meg lehetne növelni, másrészt viszont közvetve ellene hatnának az ellenzéki pártok közeledésének, egyfajta „egyesült ellenzék” kialakulásának. Az ellenzéki vezetők ugyanis, mivel jelentős források felett rendelkeznek, nem lennének érdekeltek az önállóságuk feladásában.
