Nógrádi György szemét mondatai és tudományos szintre emelt migránsozás

A szakértő rengeteg zárójelet nyitott, egyet sem zárt be. Egy-kettő-három, te jössz, kösz.

Öt percet kellett csak várni Soros Györgyre. Már nem a megjelenésére, hanem az említésére. Mondjuk be sem fért volna abba a zsúfolásig telt terembe, ahol a Fidesz-közeli Nézőpont Csoport legújabb közép-európai kutatását ismertették. Az összesen tizenegy országban – Németország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária és Magyarország – ezer fő telefonos megkérdezésén alapuló közvélemény-kutatás főtémája – ki gondolta volna – a bevándorlás volt. Hiába, nem árt, ha így kampányidőszakban van a kormányerők tarsolyában némi nemzetközi tudományos muníció a Bencsik András Demokrata-főszerkesztő által emlegetett, mostanában hol lejjebb, hol feljebb csavart „elemi iskolás szintű sorosozáshoz”.

A kutatás eredménye persze nem meglepő: a közép-európai térségben átlagosan tízből hatan rossznak tartják azt az elképzelést, hogy kvótarendszer keretében osszák szét az Európába érkező bevándorlókat, úgy egyáltalán pedig 70 százalékban elutasították a kontinensen kívülről érkezők befogadását a térségben. Azon is aligha fog valaki csodálkozni, hogy Magyarországon vannak a legnagyobb arányban (88 százalék) azok, akik összességében inkább rossznak tartják Európa szempontjából a kontinensen kívülről érkező bevándorlást.

Ugyanígy prognosztizálható volt, hogy Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője egy az egyben átvette a Fidesz (és a KDNP) szakzsargonját: bevándorláspártinak bélyegezte Németországot és Ausztriát, és az Európai Unió vezetéséhez is szinte automatikusan hozzápasszolta a rendkívül barátságtalanul és bürokratául hangzó Brüsszelt. Még az egyik kérdés is így hangzott: Ön inkább elégedett vagy inkább elégedetlen az Európai Unió brüsszeli vezetésének munkájával? Válaszok: nálunk (61 százalék) csak a csehek (65 százalék) elégedetlenebbek az EU-val, míg Romániában (29 százalék) egész jól elvannak a brüsszelitákkal.

Majd jött egy kis sorosozás. Az állami hírügynökség így foglalta össze mindezt: „az intézet kutatása kitért Soros György megítélésére is. Fodor Csaba elmondta, az amerikai milliárdos ismertsége a korábbi 38, majd 44 százalékról mostanra 60 százalékra nőtt, leginkább pedig Magyarországon és Romániában szerepel a köztudatban. Kiemelte, Soros György személyének megítélése egyértelműen negatív ott, ahol átlag feletti az ismertsége. Ezekben az országokban a megkérdezett kétharmada nem szimpatizál Soros Györggyel – mondta.” Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy egészen elképesztő volt látni a grafikonon, hogy míg Magyarországon Soros Györgyről mindössze 5 százalék mondta azt, hogy nem ismeri, addig Romániában ez az adat már 21 százalék volt, Szerbiában 33 százalék, Horvátországban 38 százalék. Szlovéniában pedig 66 százaléknak fogalma sincs arról, hogy ki az a Soros György, akinek a kék plakátokról ismerős vigyorgó képével a kutatás grafikonját illusztrálták. Fodor szerint mégis egy olyan emberről van szó, akivel egyre többen foglalkoznak a régióban, amire rájátszott azzal, hogy rejtélyesen bedobta: van körülötte egy formálódó pártvilág is.

A tudomány után jött az abszolút l’art pour l’art horrorshow Mráz Ágoston Sámuellel és Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel. Eleve abszurd volt a beszélgetés felütése, hiszen Mráz saját kutatásuk megerősítését várta a nagy dumás vendégétől, aki ráadásul a helyszínen találkozott először a workshop számaival és eredményével. De semmi gond, a hajnali tévéfellépés és a barcsi fórum között beugró tanár úr saját bevallása szerint imádja ezt. Majd reklámozta kicsit a saját maga elé kitett, saját portréival ékesített könyveit, elmondta, hogy miről fogja írni a következő kettő kötetét, majd olyan sztorizgatásba kezdett, amin már az elején látszott, hogy csak ő maga tud majd véget vetni neki.

Gyakorlatilag egy levegővétellel és soha be nem zárt zárójelek megnyitásával jutottunk el a Kohl csodálatos biztonságpolitikai szakértőjével folytatott közös vacsorától addig, hogy Olaszországban miért téma a migráció. Mikor elfogyott a szöveg, akkor közölte a moderátorral, hogy köszi, te jössz. És ilyenkor Mráz rákérdezett kutatásuk újabb szegmensére, amire újabb rejtői ihletettségű Nógrádi-anekdoták következtek, amik persze tele voltak megfelelően adagolt rejtéllyel. Íme egy példa:

– Van egy magyar miniszter, akit szeretek, de nem mondom meg a nevét, neki azt mondta egy amerikai miniszter, hogy azért nem mennek a migránsok a gazdag szunnita országokba, mert ott nincs elég demokrácia.

De persze – legalábbis Nógrádi olvasatában – az amerikai miniszter, akárki legyen is az, könnyen beszél, mivel ott tűzparancs van a déli határon. Nálunk, ugye, azért nincs a szakértő szerint, mert „nem vagyunk hajlandók ezt a tűzparancsot kiadni, és főleg nem elsőként Európában. Aki ezt elsőként kiadja, annak neki fog menni nagyon sok sajtó. A második-harmadiknál már más lesz a helyzet. Azért építettük a kerítést, hogy elkerüljük a tűzparancsot”.

Legalábbis ezt mondta a minap egy pesterzsébeti lakossági fórumon, ahol, ugye, a posztaltusi világnak megfelelően árnyalta a hazánkban élő arabok képét. Hogy ezek középosztálybeli, iskolázott emberek. És ha már a máltai elszólásért komoly belpolitikai tényezővé előlépő külügyi államtitkár szóba került, akkor rögzítsük azt is, hogy ma már olyan mondatokat is elereszt Nógrádi, mint hogy „soha nem mondta normális ember, hogy minden Európába érkező bevándorló terrorista”. Azt viszont már lazán bemondta, hogy a migránsok Európában sehol nem tudtak integrálódni részint saját, részint a fogadó társadalom hibájából, amire persze a jó válasz a határzár.

Aztán persze jött egy csomó olyan kitétel, amire voltak Nógrádinak számai „kint a kocsiban”, vagy „szemét mondatokkal” tudta volna csak kommentálni, amire vigyázott persze mert ott volt a tévé is. (Nem is egy: az M1, az Echo és a TV2.) Ilyen szemét mondat volt, hogy az NSZK-nak tulajdonképpen minden kancellárja megbukott, vagy hogy a bevándorlók hány százaléka helyeselte a robbantásos merényleteket. Sorost is emlegette persze, felrótta neki, hogy miért nem viszi Amerikába a bevándorlókat, és Brüsszelt is szidta, mondván, rendezzék csak ők maguk a számlát Belga Kongóért, ne nyomják rá ezt a problémát a szuverenitását frissiben visszakapó visegrádi négyekre, akik sok mindenben nem értenek egyet, de a migráció elutasításában igen.

Aztán megállíthatatlan lendülettel kijelentette, hogy bizalmas adat, de ő, Nógrádi György mégis tudja, hogy a belga börtönök 70 százaléka bevándorlókkal van tele, és ugyancsak titkos adat, de Szibériában erősen jelen vannak a kínaiak. Nagyon erősen.

A biztonságpolitikai szakértő kérdésekre válaszolva közölte még, hogy akár fogadna is a Fidesz (és hát a KDNP) április 8-i győzelmére. Mert a szavazás tétje szerinte nem kevesebb, mint hogy Magyarország kitart-e jelenlegi migránspolitikája mellett, „az összes többi kérdés másodlagos”, még a kisvasút ügye is. Az ellenzékről nem szólt, mert hát kamerák is voltak a helyszínen, és olyan véleménnyel van róluk, hogy nem akar emiatt bíróságra járni. Pont.

A szomszéd szobából már az utolsó, apokaliptikus gondolatokat kitartóan zavarta egy folyamatosan kopogtató és fúró munkás. Mráz Ágoston Sámuel szerint ez is csak azt jelzi, hogy fejlődik az ország. Eredménykampány és riogatás még sosem egészítette ki egymást ilyen tökéletesen.