– A Magyar Nemzetnek adott tavalyi interjújában 20 százalékos támogatottságot remélt összehozni az MSZP–Párbeszéd szövetségnek. A Medián márciusi felmérése szerint a pártválasztóknál 12 százalékon állnak. Nyert önnel az MSZP, vagy sem?
– Tegyük hozzá, hogy a Publicusnál 18, a Republikonnál 17 százalékon vagyunk. Egykori közvélemény-kutatóként biztos vagyok benne, hogy a Fidesz támogatottságát felülmérik, az ellenzékét pedig alul. A kutatók dolga olyan országokban könnyű, ahol az emberek őszintén beszélnek a politikáról, de Magyarország nem ilyen hely. Szerintem a magyar baloldal nyert azzal, hogy van egy valódi víziónk, amit a választóknak ajánlunk. Én azt látom, hogy az MSZP bázisán nagyon szeretnek engem és a mondandómat, és egyre több olyan ember van, aki a szocialistákra talán nem szavazna, de miattam és a programom miatt szívesen adná a voksát az MSZP–Párbeszéd szövetségnek.
– Mit láttak önben a szocialisták? Milyen személyiség, inkább a Medgyessy- és Bajnai-féle nyugodt, konszenzuskereső, vagy a Gyurcsány- és Botka-féle harcos, konfliktuskereső?
– Konszenzuskereső ember vagyok, de ez nehéz egy olyan országban, ami ennyire szét van szabdalva. Karakterben a Bajnai-féle stílust érzem magamhoz közel, de tartalmilag a Botka-féle programhoz vagyok közelebb. A politikában az egyik nagy probléma, hogy kevés az önazonos politikus. Én hagyom, hogy a saját személyiségem megjelenjen a politikámban, ezért működik. Nem tudok és nem akarok más lenni. Kollégáim az egyik munkahelyemen egy Gandhi-képet raktak ki a faliújságra. Nem hasonlítom magam hozzá, de én hasonló típus vagyok. De Magyarországon nehéz lenne Gandhinak.
– Ígérni viszont könnyű. A szociális demokrácia programja tele van a 2002-ben is látott, Medgyessy-féle jóléti ígéretekkel, mint például a 13. havi nyugdíj. Mi értelme ezzel kampányolni, ha Orbán ilyen ígéretek nélkül is magához tudja láncolni a választók többségét?
– Jóléti politikára van szükség. A programom messze nem üres ígérgetés. A terhek átrendezésével megteremthetők a szükséges források. A minimálbér adómentességét például ellentételezzük a magas jövedelmek progresszív adóztatásával és a társaságiadó-kulcs növelésével. A 13. havi nyugdíjnak viszont nem azt a formáját támogatjuk, ami a korábbi kormányok idején ment. Egy átlagnyugdíj összegét fogja megkapni mindenki. Olyan eszköz ez, ami igazságosabbá teszi a nyugdíjrendszert. Azt el kell fogadni, hogy a magyar baloldal nem tud a nyugdíjrendszerről beszélni anélkül, hogy a 13. havi nyugdíjat ne hozza valamilyen módon vissza.
– Tényleg kiszámolták pontosan, hogy mindennek meglesz-e a fedezete? A baloldalon szokás mondani, hogy majd visszaveszik a lopott vagyonokat, és nem építenek több futballstadiont, abból lesz pénz.
– Minden ki van számolva, nem fog elszállni a költségvetés. A vagyonvisszavétel elsősorban erkölcsi és jogállamisági kérdés. Nem söpörhetjük szőnyeg alá, hogy az elmúlt években közpénzekből elképesztő magánvagyonok jöttek létre. De ezt a vagyont én nem számítom be az ígéretek fedezeteként. Nem Mészáros Lőrinc elkobzott vagyonából fizetnénk a 13. havi nyugdíjat. De kezdődhet egy igazságtételi, jóvátételi folyamat. Romániában például jogerős bírósági döntés született egymilliárd eurónyi, korrupcióból származó vagyon elkobzásáról. Azt gondolom, hogy ezt a vagyont a társadalombiztosítás rendszerébe kellene bevinni, tehát ami jövedelem a visszavett cégeknél termelődne, az a nyugdíj- és az egészségkasszát fogja feltölteni.
– Mit tart a 2010 előtti MSZP legnagyobb bűnének vagy hibájának?
– Bűnös dolgot az elmúlt nyolc évből sokat látok, a 2010 előtti időszakból inkább rossz döntéseket és folyamatokat. Ami hosszú távú negatív hatással volt Magyarországra, az a 2006-os politikai válság kezelése. Nagy léket kapott a köztársasági eszme akkor, amikor a jobboldali tüntetők jogait nem védte meg az akkori baloldali vezetés, ehelyett politikailag igazolta a rendőrség szakszerűtlen fellépését. Ott kapott súlyos sebet a köztársaság.
– Pedig most épp Gyurcsány Ferenc az ön szövetségese. Ugyanaz az ember, aki ezt a hibát elkövette.
– Gyurcsány sok nyilatkozatában meglepő önreflexiót mutatott a saját kormányzati teljesítményéről, 2006 óta sok mindent újraértékelt.
– Az őszödi beszédet éppenséggel nem, továbbra is politikai krédójának tartja.
– A Demokratikus Koalíció (DK) fontos politikai értékeket képvisel. A DK sem a 2010 előtti kormányzás folytatására készül, hanem valami újra. Kevés dologgal nem értek egyet a programjukban, de ilyen például a határon túli magyarok választójoga. Ezt a nemzetpolitikai kérdést már nem kéne újranyitni. Le kellene ezt az egész dolgot csendesíteni. Én a 2004-es népszavazás idején is támogattam a kettős állampolgárságot, de liberális alapon, mert ez egy liberális intézmény egy történelmi trauma kezelésére. Amikor viszont 2011-ben a Jobbik kezdeményezte a határon túliak választójogát, ott voltam a bizottságban, ami tárgyalta, és már akkor mondtam: ezzel veszélyes útra lépünk, mert így összekeveredik a pártpolitika és a nemzetpolitika. A népszavazás idején viszont bajom volt az érvelés minőségével és a hangulatkeltéssel, amit az akkori baloldali kormány folytatott.
– Gyurcsány érvelése szerint csak annak lenne szabad Magyarországon szavaznia, aki viseli a szavazata következményeit.
– Ez racionális érvelés, de nem véletlenül van számos nemzetközi példa arra, hogy speciális helyzetekben előfordul ilyen típusú képviselet. A mindenkori magyar kormánynak felelőssége van a külhoni magyarokkal kapcsolatban. De nemcsak a Kárpát-medencei magyarságért felelős, hanem a külföldön dolgozó magyarokért is. Bűn az, hogy a mostani kormány megnehezíti a külföldön élő magyarok szavazásának lehetőségét, ezt a kormányváltás után meg kell változtatnunk. Helyes ugyanakkor, hogy van képviselője a külhoniaknak az Országgyűlésben. Az nem helyes, hogy ezt a magyarországi pártokból kell kiválasztani, és az sem, hogy sok kétely merül fel a levélben való szavazás irányítottságával kapcsolatban.
– És ha ezekkel a szavazatokkal van meg Orbán kétharmada?
– Na, pont ezért nem jó, ha magyarországi pártokra szavaznak. Amit én javaslok, az egy választójogi reform utáni helyzet, ahol már arányos a választási rendszer, ahol sokkal kevésbé van kitéve az ország annak, hogy egy politikai kisebbség uralja a parlamenti többséget.
– Vannak még olyan korrupt politikusok vagy például Puch Lászlóhoz hasonló oligarchák az MSZP-ben és környékén, akik már 2010 előtt is ott voltak, és akikkel nem tud közösséget vállalni?
– Puch László része az MSZP világának, de összehasonlíthatatlanul kisebb a befolyása a párt politikájára, mint más pártokra azok gazdasági háttérembereinek. Az MSZP egy csóró párt, ez a nagy garancia arra, hogy nincsenek benne olyan pénzek, amelyekkel ne tudna elszámolni. Látom a kampányban, hogy szinte teljes mértékben a más pártokhoz képest nagyon szerény, 300 millió forintos állami támogatásból kampányolunk. Ráadásul a jelöltek koordinációja miatt nem tudjuk a teljes támogatást igénybe venni, szemben például a Fidesszel és a Jobbikkal, amiket ráadásul a közpénzből magánvagyont csináló oligarchák is támogatnak.
– Hogy értékeli a szocialisták kampánytevékenységét? Nem volt ügyetlenség úgy legyártani egy Népszava-különszámot a koordinált induláshoz egy közvélemény-kutatás alapján, hogy a pártvezetés nem tudott a tartalmáról? Ez több körzetben is az LMP-s jelöltet hozta ki esélyesnek a DK-s vagy MSZP-s indulókkal szemben.
– De ezt a listát nem mi állítottuk össze, hanem a Népszava szerkesztői. A lapot nem az MSZP szerkeszti.
– Akkor a szocialisták semmit nem tudtak róla?
– Arról nem, hogy a lap szerint a választókerületekben kik lesznek az esélyesek. Én sem tudtam róla.
– De nem éppen az LMP-hez való közeledés komolytalanságát mutatja, hogy mivel a felmérés szerint több körzetben is az LMP-s jelölt az esélyesebb, ezért nem akarták nyilvánosságra hozni?
– Aligha, hiszen nem zárultak be az ajtók az LMP előtt. Elképzelhető, hogy lesznek még bejelentések kölcsönös visszalépésekről az esélyes jelöltek javára.
– Az Indexnek azt mondta, hogy minden körzetben az MSZP–Párbeszéd jelöltje a legesélyesebb.
– Ahol van az MSZP–Párbeszéd szövetségnek jelöltje, ott ő esélyes kormányváltó jelölt. Ahol az LMP és a pártszövetségünk jelöltje nagyjából azonos támogatottságú, meg lehet fontolni a visszalépést. De nem szeretném, hogy csak azért, hogy kijöjjön a matematika, jobb és esélyesebb jelölteket léptessünk vissza, mert ez végső soron veszélyeztetné a kormányváltást. Az Orbán-kabinet leváltását, amely nemcsak az ellenzéki pártoknak, de az országnak is érdeke, nem írhatja felül semmiféle hatalompolitikai megfontolás.
– A Jobbikkal való együttműködés, illetve koordinált jelöltindítás lehetőségét viszont már kizártnak tartja?
– Nem én, hanem a Jobbik zárta ki ennek lehetőségét. Én csak tudomásul vettem.
– Kunhalmi Ágnes és Gyurcsány Ferenc is kizárta az együttműködés lehetőségét, innentől a Jobbiknak sem nagyon volt választása.
– A téma a hódmezővásárhelyi választás után került újra a köztudatba. Én a helyi szervezetekre bíznám a folyamatot, ők dönthetnék el, hogy együttműködnek-e a Jobbikkal. Egyes körzetekben erről még komoly gondolkodás zajlik. De mivel a Jobbik kerek perec kijelentette, hogy ilyen nem lesz, ez egy olyan vonat, ami után már nem kell futni.
– De ön is tett olyan kijelentéseket, amelyekkel lényegében kizárta az együttműködést. Gondolok itt arra, hogy egy interjúban azt mondta, nácik vannak a Jobbikban.
– Ezt továbbra is fenntartom. Tudom, hogy a Jobbiknak vannak olyan jelöltjei, akik azt a fajta néppártos politikát képviselik helyben, mint a párt országosan. De továbbra is vannak vállalhatatlan figuráik. Viszont azt is fenntartom, amit 2011-ben mondtam: az alkotmányos korrekció érdekében együttműködhetnek a demokratikus pártok a Jobbikkal. Pedig az még egy másik Jobbik volt.
– A Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta, a Jobbikról nem hiszi el, hogy megváltozott volna, az MSZP-ről viszont igen. Ez nem kettős mérce?
– Nem mindegy, hogy egy párt milyen ügyekben változtatja meg az álláspontját, és mennyi idő alatt. Ami változás az MSZP-ben ideológiai szinten végbement 2010 és 2018 között, az lejátszódott a legtöbb európai szociáldemokrata pártban. Mindegyik az újbaloldali, zöld gondolatok irányába fordult. Másrészt a 2010-es MSZP soha nem állt tőlem olyan messze, mint a 2010-es Jobbik, amikor Vona Gábor még gárdamellényben feszített mellettem a parlamentben.
– De az MSZP azért nem egy Labour Party. Ez egy posztkommunista párt.
– Kifutnánk a lapzártából, ha ebbe az ideológiai vitába belemennénk, de a lényeg: az MSZP jelenlegi derékhada most az én korosztályom. Nekünk már a kommunizmus egy távoli emlék arról, hogy milyen olcsó volt a fagyi.
– Akkor a párt nagy öregjeinek már nincs hatása a szocialista pártra?
– Van hatásuk, de ez rendjén is van így, az ő teljesítményüket, politikai tapasztalataikat meg kell becsülni. Nem hiszem, hogy az Európa iránt mélyen elkötelezett Kovács László vagy az elegánsan és szellemesen vitázó Lendvai Ildikó – főleg a politika mai erkölcsi színvonalához képest – bármilyen szempontból vállalhatatlan lenne. Ez a generáció vitte be Magyarországot az Európai Unióba, a miénknek pedig az a dolga, hogy ott is tartsuk.
– A Jobbikban nem látja ezt az ideológiai fejlődést?
– Ha megnézem az MSZP 2010-es és 2018-as programját, abban olyan hangsúly eltolódások vannak, amelyek az európai trendbe illeszkednek. Ha viszont megnézem a Jobbik 2010-es programját, akkor látni, hogy a programjukat a Fidesz megvalósította. Volt egy diszkrét bája annak, amikor a kormányfőjelöltek oktatáspolitikai vitáján Vona Gábor szidta az elmúlt nyolc év oktatáspolitikáját, miközben a Jobbik programjában is szerepelt például a tankönyvpiac államosítása vagy az alapítványi iskolák visszaszorítása. Ez a borzalmas elmúlt nyolc év leírható úgy is, hogy a Jobbik és a Fidesz futott versenyt a szélsőségesek szavazataiért. A Fidesz elment a falig a gyűlöletkeltésben és megosztásban, a Jobbik viszont megtorpant a fal előtt.
– Ha miniszterelnök lesz, és el kell hagynia a polgármesteri székét, akkor mi lesz Zuglóval? A szocialisták veszik át az irányítást, vagy a Fidesz veszi vissza?
– Zuglóban már nem lesz soha jobboldali polgármester, annyira leszerepelt a Fidesz. Már van a fejemben valaki, akit szívesen támogatnék utódomként, de erről beszélgessünk április 9-én.
A vasárnapi választással kapcsolatos cikkeinket ide kattintva olvashatja.
