– A Magyar Nemzetnek adott tavalyi interjújában 20 százalékos támogatottságot remélt összehozni az MSZP–Párbeszéd szövetségnek. A Medián márciusi felmérése szerint a pártválasztóknál 12 százalékon állnak. Nyert önnel az MSZP, vagy sem?
– Tegyük hozzá, hogy a Publicusnál 18, a Republikonnál 17 százalékon vagyunk. Egykori közvélemény-kutatóként biztos vagyok benne, hogy a Fidesz támogatottságát felülmérik, az ellenzékét pedig alul. A kutatók dolga olyan országokban könnyű, ahol az emberek őszintén beszélnek a politikáról, de Magyarország nem ilyen hely. Szerintem a magyar baloldal nyert azzal, hogy van egy valódi víziónk, amit a választóknak ajánlunk. Én azt látom, hogy az MSZP bázisán nagyon szeretnek engem és a mondandómat, és egyre több olyan ember van, aki a szocialistákra talán nem szavazna, de miattam és a programom miatt szívesen adná a voksát az MSZP–Párbeszéd szövetségnek.
– Mit láttak önben a szocialisták? Milyen személyiség, inkább a Medgyessy- és Bajnai-féle nyugodt, konszenzuskereső, vagy a Gyurcsány- és Botka-féle harcos, konfliktuskereső?
– Konszenzuskereső ember vagyok, de ez nehéz egy olyan országban, ami ennyire szét van szabdalva. Karakterben a Bajnai-féle stílust érzem magamhoz közel, de tartalmilag a Botka-féle programhoz vagyok közelebb. A politikában az egyik nagy probléma, hogy kevés az önazonos politikus. Én hagyom, hogy a saját személyiségem megjelenjen a politikámban, ezért működik. Nem tudok és nem akarok más lenni. Kollégáim az egyik munkahelyemen egy Gandhi-képet raktak ki a faliújságra. Nem hasonlítom magam hozzá, de én hasonló típus vagyok. De Magyarországon nehéz lenne Gandhinak.
– Ígérni viszont könnyű. A szociális demokrácia programja tele van a 2002-ben is látott, Medgyessy-féle jóléti ígéretekkel, mint például a 13. havi nyugdíj. Mi értelme ezzel kampányolni, ha Orbán ilyen ígéretek nélkül is magához tudja láncolni a választók többségét?
– Jóléti politikára van szükség. A programom messze nem üres ígérgetés. A terhek átrendezésével megteremthetők a szükséges források. A minimálbér adómentességét például ellentételezzük a magas jövedelmek progresszív adóztatásával és a társaságiadó-kulcs növelésével. A 13. havi nyugdíjnak viszont nem azt a formáját támogatjuk, ami a korábbi kormányok idején ment. Egy átlagnyugdíj összegét fogja megkapni mindenki. Olyan eszköz ez, ami igazságosabbá teszi a nyugdíjrendszert. Azt el kell fogadni, hogy a magyar baloldal nem tud a nyugdíjrendszerről beszélni anélkül, hogy a 13. havi nyugdíjat ne hozza valamilyen módon vissza.