Mélyen a balkáni szint alatt jár a magyarországi választási kampány

Csak a délszláv háborúk szélsőségesei folytattak annyira gyűlöletteli kampányt, mint ami a hazai választási versenyt jellemzi.

A határkerítés előtt drótvágóval pózoló ellenzéki vezetők photoshopolt plakátképe, a minden csatornából ömlő sorosügynöközés, az ellenzékieket jogi elégtétellel fenyegető miniszterelnöki beszéd, a határon túli magyarok ellen uszító videó csak néhány eleme annak a gyűlöletcunaminak, amelyet egymásra és ránk zúdítottak politikusaink az utóbbi hónapokban. Ha alaposan szétnézünk Európában, a negatív kampány sehol nem ismeretlen fogalom, ám a legmegosztottabb, leginkább feszültséggel teli országokban sem találunk annyira durva elemeket, amilyeneket most a hazai versengés produkált.

Hogy távolabb ne menjünk, Szerbiában a múlt évi elnökválasztási kampányt a legtöbb elemzés kirívóan durvának nyilvánította. A megválasztott jelöltet, a kormánypárti Aleksandar Vucicot háborús uszítással vádolták, utalva egyik régi beszédére, amelyben megfenyegette a boszniai muszlimokat. Az egyik ellenzéki elnökjelöltet, Sasa Jankovicot, az egykori ombudsmant gyilkossággal vádolták, mivel 1993-ban az ő pisztolyával ölte meg magát egyetemistatársa. De Vuk Jeremic egykori külügyminiszter is megkapta a magáét: őt külföldi ügynöknek és NATO-bérencnek bélyegezték ellenfelei. A fenti állításokat leginkább a kormánypárti bulvársajtó hangoztatta, a választási plakátokon viszont pozitív üzenetekkel találkozhattunk.

Változatos a helyzet Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában is. Boszniában a politikai élet alapvetően etnikai alapon tagolódik, a pártok vezetői a mai napig élesen szemben állnak egymással. Az ország szövetségi berendezkedéséből következően a fő verseny az adott entitáson belül zajlik, ám a választási kampányok ott még európai mércével is békésnek mondhatók. Macedóniában is megosztott a politika. Ott az előző években a főszerep Nikola Gruevszkinek, a jobboldali VMRO–DPMNE vezetőjének jutott, aki kezdetben „személyesen” Soros Györggyel harcolt, de később legfőbb riválisát, a szociáldemokrata Zoran Zaevet is Soros-ügynöknek bélyegezte. Mentségére szóljon ugyanakkor, hogy a teljes ellenzéket ő sem vádolta azzal, hogy lebontaná a görög–macedón határon épült kerítést.

Így amennyiben a mostani magyar választási kampányhoz hasonlót keresünk, helyesebben járunk el, ha a kilencvenes évekig tekintünk vissza. Szerbiában akkor a leghangosabb erő a Szerb Radikális Párt volt, amelynek vezetője, Vojislav Seselj és lapja, a Nagy Szerbia előszeretettel uszított egész társadalmi csoportok ellen. Politikai riválisait nyugati NATO-bérenceknek nevezte kampánybeszédeiben, a választások után pedig rendre elégtételt ígért ellenfeleinek. Érdekes azonban, hogy az azóta Hágát is megjáró csetnikvajda pártja már jó ideje – így a múlt évben is – kifejezetten szelíd kampányt folytatott.

– Nem igazán lehet összehasonlítani a mostani magyarországi kampányt az elmúlt évek szerb kampányaival – mondta lapunknak Natalija Jakovljevic, a szabadkai Maglocistac portál alapítója. Szerinte a kampányban a vajdasági magyaroknak szánt olyan üzenetek, mint az Ismerős Arcok dalából származó „egy vérből valók vagyunk”, Szerbiában jól ismertek. A kilencvenes években ott a választási szlogenek ugyanúgy a vérről és a földről szóltak, aminek meg is lett az eredménye: az ország felbomlott, a fiatalok elmentek. A gyűlölet viszont megmaradt, annyira, hogy még a következő generációk is érezni fogják. Az újságíró szerint látható, hogy a mostani kampány idején rengeteg pénz érkezett a Vajdaságba, a migráció kérdése ott is hangsúlyos volt. Azt azonban, hogy ki is fizette a migránskampányt, nem tudni.

Sinkovics Norbert újvidéki médiakutató azt látja, a szerb és a mostani magyar választási hadjárat hasonlít egymáshoz abban, hogy óriási erejű úthengerkampány zajlott a hatalom részéről. Az viszont a szerbiai viszonyok közt is feltűnő, hogy Magyarországon alaposan túltolták a migránskérdést. A szakember szerint ahhoz fogható még Szerbiában sem történt, mint Magyarországon, ahol Soros György fényképe mellé kitűzték az ellenzéki jelöltek arcképét, és drótvágót montíroznak a kezükbe. Sőt olyan sem fordult elő, hogy a plakáton egy színes bőrű csoport elé azt írták volna: Stop. – Ez itt a rasszizmus és az idegengyűlölet kategóriáját is kimerítené – hangsúlyozta a szakértő, aki úgy látja, ebbe a körbe sorolható a Gyurcsány-féle, a határon túli magyarokat lejárató videó is.

– A Balkánon ilyen jellegű kampány egyelőre nincs. Az ellenzéket lejárató módszer működik, az itteni kormány azonban nem dolgozik más ellenségképekkel – mondta Sinkovics, aki szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kilencvenes évek még túl közel vannak. – A szerb politikai elit egyszerűen nem tudna lenyeletni a Nyugattal egy olyan fokú gyűlöletszítást, mint amilyen Magyarországon zajlik. Európa ugyanis különösen érzékeny erre a kérdésre, ha Szerbiáról van szó – tette hozzá a szakember.