– Egytől tízig hány pontot adna az ellenzék teljesítményére az eltelt négy évet tekintve?
– Az ellenzékbe az összes pártot beleértve a számomra nem szimpatikus Jobbiktól kezdve a magam közösségéig: hatost vagy hetest.
– Ilyen magasat?
– Nem panaszkodásként – mert azt a választók nem szeretik –, de nehéz feltételrendszerben kell kampányolni, politizálni. A ciklus végére eljutottunk oda, hogy a Fidesz már a parlamenti intézményeket sem tiszteli, például nem működik a nemzetbiztonsági bizottság a kormánypárt hibájából, de nem válaszolnak az adatigénylésekre sem. Eközben minden ellenzéki pesszimizmussal szemben még mindig látom az esélyt arra, hogy 2018 áprilisában a Fidesz hatalmát megtörje az ellenzék, és ez nagy dolog. Mert ehhez az esélyhez kell a Fidesz összes hibája, a választók kiábrándultsága és az is, hogy az ellenzéki pártok minden gyengeségükkel együtt képesek legyenek alternatívát nyújtani.
– Mitől ilyen optimista?
– A hódmezővásárhelyi választás üzenete, hogy le lehet váltani a Fideszt. Szerintem elérhető az is, hogy abszolút kisebbségbe szorítsuk őket, vagyis kevesebb mint 50 százalék legyen a parlamenti képviselőik aránya a következő ciklusban. Őszintén szólva, ha a Jobbik hajlandó lett volna átfogó megállapodást kötni az ellenzékkel, akkor még azt is elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a Fideszt egyharmad környékére szorítsuk vissza. Optimista csak azért vagyok, mert mindenütt, ahol járok az országban, az elégedetlenséget látom a választók többségénél. Kérdés, hogy az elégedetlenséget mandátumra tudják-e váltani az ellenzéki pártok. Ebben már kevésbé vagyok optimista ma, amikor még mindig rengeteg olyan választókerületben van több ellenzéki jelölt, ahol már egy indulóra kellett volna egyszerűsíteni a döntést. De ebben az Együttnek tiszta a lelkiismerete, Juhász Péter példát mutatott, és visszalépett a Belvárosban. (Az interjú még Fekete-Győr András bejelentése előtt készült.)
– Egyelőre úgy néz ki, hiába, mert a kormánypárti jelölttel szemben több ellenzéki jelölt is indul.
– Ez az ő felelősségük. Én abban bízom, hogy a végére megtalálják a megoldást, mert Hollik István verhető ellenfél, ha már Juhász Péter elérte, hogy ne a kerület mostani képviselője, Rogán Antal induljon. Juhász Péter azért mutatott példát, mert bár a kutatások szerint az őt érő támadások ellenére is volt ugyanannyi esélye, mint a többi ellenzéki konkurensének, mégis azt mondta, hogy közös cél a kormányváltás, és ezért vissza kell lépni. De nemrég is újabb visszalépést jelentettünk be: a XV. kerületi jelöltünk lép vissza a DK-s induló javára. Sajnálom, hogy még mindig nem történt elegendő jobbikos, momentumos, DK-s, illetve LMP-s visszalépés.
– Ha már az LMP: mennyire segíti az összefogást, hogy nemrég Juhász Péter a közösségi oldalán mosóporként mutatta be Szél Bernadettet, amely az ellenzéki együttműködés ellen hat?
– Az Együtt többször kezdeményezett egyeztetést az LMP-vel, mi vagyunk azok, akik visszaléptünk Szél Bernadett és Hadházy Ákos javára. Én abban hiszek, hogy nyomást kell gyakorolni a pártokra, ha arra van szükség, akkor vicces eszközökkel.
– Ezen a szavazók nevetni fognak?
– A szavazók egy dolgot várnak el: hogy a lehető legtöbb helyen egy jelölt legyen. Amikor az LMP azt mondja, hogy azért nem lép vissza budapesti körzetekben más ellenzéki pártok javára, mert a Jobbik nem csatlakozott, akkor az szerintem súlyos hiba. Ha az LMP hagy jelölteket nyerhető körzetekben, például Mellár Tamással vagy Kész Zoltánnal szemben, akkor egy pont után igenis nagyobb nyomást kell gyakorolni. A reklámfilm a maga nemében arról szól: nem az összefogást kell kiirtani, hanem azt, hogy egymással szemben induljunk.
– Említette a Juhász Pétert érő támadásokat, amelyek egyébként igen komoly vádat fogalmaznak meg: a családon belüli erőszakét. Töretlen maradt a bizalma Juhász Péterben?
– Igen, töretlen a bizalmam. Annak idején, amikor az eset történt, Péter engem közvetlenül tájékoztatott, és nincs okom feltételezni, hogy a valóság ellentétes lenne azzal, amit mondott. Én őt minden körülmények között egy gyermekét szerető apaként ismertem meg. Azóta például Sárosdi Lilla, a Me too mozgalom magyarországi elindítója is azt írta a Facebookra, hogy tanúskodni fog a bíróságon Péter védelmében, mert ismeri az ő és élettársa szakításának körülményeit. Az emberek, akik Pétert ismerik, tudják, hogy ő ilyet nem követett el.
– Visszatérve az Együttre: mi az oka annak, hogy az eltelt négy évben nem sikerült megerősödnie? Van olyan kutatóintézet, amely egy ideje egyetlen százalékra sem méri önöket.
– Ha megnézzük a Közös Ország Mozgalom kutatásait, akkor Szombathelyen, Pécsett, Budapesten vagy akár Nyíregyházán még a legrosszabb esetben is három százalék a támogatottságunk a teljes népességben. Az országos kutatások nem mindig mutatják ki az Együtt tényleges támogatottságát. Én biztos vagyok abban, hogy az Együtt nem egy nullszázalékos párt.
– Vannak erre saját méréseik?
– Utoljára tavaly nyáron kutattunk nagyobb mintán, akkor a három százalék visszaigazolódott. De amikor az egyéni választókerületekben nyolc–tizenkét százalékokat is mérnek az Együttnek, például Baranyi Krisztinának, Hajdu Nórának vagy Szabó Szabolcsnak, akkor nagyobb tartalékaink is vannak. Nem fog elveszni a ránk leadott szavazat.
– Csepelen kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy nem léptetik vissza Szabó Szabolcs jelöltjüket az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikóval szemben?
– A politikát azzal lehet megújítani, ha olyan embereket juttatunk a parlamentbe, mint Szabó Szabolcs.
– Bangóné jó politikus?
– Sokra tartom őt is, egy nagyon macsó, nőellenes közegben – amivé a Fidesz tette a politikát – tisztességes ellenzéki teljesítményt nyújtott. Bár jók Bangóné számai, de szerintem Csepelen nem ismerik annyira, és Szabó Szabolcs több bizonytalan szavazatot tud az ellenzéknek becsatornázni. Az Együtt szívesen visszalép még más egyéni körzetekben, például Hiller István javára, de Szabó Szabolcs megnyerte a versenyt Németh Szilárddal szemben 2014-ben, és újra meg fogja nyerni. Nem lesz tartható, hogy egy sikeres, tisztességes, a választókkal közvetlen kapcsolatban lévő politikust akar megakadályozni győzelmében az MSZP, ezt a szocialisták szavazói sem szeretnék. Mi megállapodásra törekszünk, nem üzengetésre, és bízom abban, hogy létrejön az együttműködés.
– Mit mondana azoknak, akik szimpatizálnak önökkel, de attól tartanak, hogy úgysem lépik át az ötszázalékos küszöböt, ezért kidobott szavazat lenne az Együttre voksolni?
– Persze van kockázat abban, hogy néhány tízezer szavazat elveszik, és az Együtt nem jut be a parlamentbe, s akkor a Fidesznek eggyel több mandátuma lesz. Azonban szakértők is bebizonyították, hogy ha viszont bejutunk, akkor öttel több ellenzéki mandátum lesz. Meg kell kockáztatni az Együttre szavazást, mert csak néhány tízezer voks választ el minket az Országgyűlésbe jutástól, és akkor rögtön öt képviselőnk is lesz. Ekkor tudjuk bevinni a parlamentbe az újítani akaró, cselekvő, korrupcióellenes, harcos politikát és a Bajnai Gordontól megörökölt józanságot.
– Ha mégis nyerne az ellenzék, kiknek kellene koalíciót alakítaniuk?
– Ha az utolsó időszakban létrejön az ellenzéki együttműködés, akkor szerintem reális esélye van annak, hogy a DK, az MSZP, az LMP, az Együtt és – ha bejut – a Momentum a rendszerváltást megalapozó kormányt hozzon létre.
– A Jobbikkal nem?
– Ha e pártoknak kisebbsége lenne, akkor nyilvánvalóan kívülről kellene a Jobbik támogatását kérni, de én nem lépnék koalícióra vele. Ugyanakkor a mai rendszerváltó helyzetben a Jobbikkal való együttműködés része annak a folyamatnak, amely megváltoztathatja az országot.
– A Fidesszel együtt tudnának működni?
– Kizárt.
– Említette Bajnai Gordont: ott lesz önökkel az április 8-ai eredményvárón?
– Nem tudom. A kampányban több jelölt mellett kiállt, és támogatásáról biztosította őket, a programunkat pedig nyilvánosan megdicsérte. Emellett támogatott minket a kampányban – hol tanáccsal, hol lelkileg, hol emberileg. Bajnai Gordon a pártunk tagja, de visszavonult a politika első vonalától, és nem kíván közéleti szerepet vállalni.
– Ha egyik képviselőjük sem jut be a parlamentbe, és listán sincs meg az öt százalék, az az Együtt végét jelenti?
– Ez esetben a tagságnak kell döntenie arról, mit csináljunk, de mi nem erre készülünk, van helyünk az Országgyűlésben.
– Mégis: ha ez a helyzet állna elő, ön személyesen folytatná a politizálást?
– A választók döntését figyelembe fogom venni, de az én sorsomról is a párttagságnak kell határoznia. Most arra készülök, hogy lesz részem a magyar közéletben a jövőben is.
– Akkor nincsen B terve?
– Júniusban születik meg az első gyermekünk a feleségemmel. Fiunk lesz, és sok időt szeretnék velük tölteni – de ez független a politikai karrieremtől.
Az április 8-i választással kapcsolatos cikkünket ide kattintva olvashatja.
