Kósa Lajos ártatlanságához nem férhet kétség – legalábbis ez derül ki a Központi Nyomozó Ügyészség (KNYÜ) Tényi Istvánnak elküldött válaszából.
A feljelentéseiről ismert Tényi ugyanis a Kósa-megbízásokról szóló cikkeink nyomán hivatali és közokirat-hamisítás gyanújával is feljelentést tett a vádhatóságnál.
Levelében emlékeztetett rá, hogy a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter közjegyző előtt vállalta, magyar államkötvényeket vásárol egy csengeri nő 1300 milliárd forint értékű örökségéből, majd a kötvényeket elhelyezi a megbízó számláján, és általános kezelési jogot is kap a számla felett.
A szerződés tartalmazza, hogy a csengeri asszony emellett 800 millió forintos ajándékozási szerződést is készített, aminek kedvezményezettje Kósa Lajos 82 édesanyja lett volna, aki hajlott kora ellenére is kitűnő ritmussal vásárolt magának egy több száz millió értékű sertéstelepet.
A szerződésben foglaltak a levélíró szerint felvetik a hivatali vesztegetés és a hivatali vesztegetés elfogadása gyanúját is, a megkeresett Központi Nyomozó Ügyészség azonban érdekes módon semmi ilyent felfedezni a történtekben. Nyomozást elutasító határozatukban leszögezik: Tényi és lapunk cikkei nem közöltek a bűncselekményt bizonyító adatokat – az 1300 milliárdos megbízásról szóló közjegyzői irat pedig magában nem igazolja, hogy vesztegetés történt volna.
A KNYÜ számára nem volt gyanús a Kósa-mamának ígért 800 milliós ajándékozás – sejthetően azért, mert az összeget nem személyesen Kósa Lajosnak ajánlották, hanem idős anyjának. Az ügyészség arra utaló jelet sem lát, hogy a miniszter „hivatalos működésével” kapcsolatban járt volna el a csengeri ügyekben.
Bravúros az érvelés is, hogy a hatóság azért sem indít eljárást, mert Tényi levelében csak bűncselekmények gyanújáról ír, de feljelentése nem tartalmaz tényállítást:
mintha az ügyészség azért nem fogadná el, hogy kettő meg kettő négy, mert valaki csak az összeadás műveletét vázolta fel nekik, de nem mondta ki a végeredményt.
Egy dologban viszont nyomozás indult: Tényi István felvetése szerint érdemes lenne megvizsgálni a cikkünkben bemutatott szerződést, mert itt is felmerül a közokirat-hamisítás gyanúja.
A Nemzeti Nyomozó Iroda pedig nem volt rest, azonnal nyomozni kellett az ügyben. Ebben az sem hátráltatta a hatóságot, hogy Kósa Lajos maga sem vitatta a lapunkban bemutatott dokumentum hitelességét.
