Vörösiszapper: vita a felelősségről

Egy állatkínzásért többet lehet kapni, mint tíz ember haláláért — véli a vörösiszapper nem jogerős ítéletéről Tili Károly kolontári polgármester. Azért akadnak néhányan, akik úgy gondolják — s ő maga is úgy tartja —, hogy hét év jogi bohózatot követően van remény a vörösiszap-tragédia okozóinak igazi büntetésére, ám lehet, hogy az eljárás újabb nyolc évig tart majd. A térséget járva kiderül, az anyagi jóvátétel hamar megtörtént, ám a lelki sebeket talán be sem lehet gyógyítani.

Máig kísért a múlt: Kolontáron és Devecserben azóta sokan elővigyázatosságból gázálarcot, vegyvédelmi felszerelést szereztek be Fotó: Teknős Miklós

Kolontáron a falu széli mezőn romos ház áll. Hűvös szél cibálja a falra szögezett művirágos koszorú piros-fehér-zöld színű szalagját. A márványtáblába azt marták: „Az emberi hanyagság és kapzsiság természeti és emberi áldozataiért.” Hét éve tart az igazságszolgáltatás. De a „hanyagok”, és „kapzsik” még mindig ismeretlenek.

Tili Károly kolontári polgármesterrel kisétálunk az emlékműhöz és a mementóként meghagyott ingatlanhoz. Távolból mered felénk a vörösiszap-tároló kiszakadt, csonka oldala. Süt a nap, simogatja a jegesedésből felolvadt fűszálakat.

Máig kísért a múlt: Kolontáron és Devecserben azóta sokan elővigyázatosságból gázálarcot, vegyvédelmi felszerelést szereztek be
Fotó: Teknős Miklós

A vörösiszap-katasztrófaként elhíresült tragédia 2010. október 4-én történt. Többutcás településrész állt itt, de amikor a Magyar Alumí­niumtermelő és -kereskedelmi (Mal) Zrt. X. számú zagytározójából a töltésszakadást követően kétmillió köbméter lúgos hatású víz és iszap ömlött ki, eltűntek a házak. Tíz ember vesztette életét, kétszázhuszonheten szenvedtek égési sérüléseket, és sok milliárd forintos kár keletkezett.

Hatvanezer oldal nyomozati anyag birtokában 2012 őszén kezdték a Veszprémi Törvényszéken a tárgyalást arról, hogy a magáncég hibájából történt katasztrófáért ki a felelős.

A bíróság tízezer oldalnyi jegyzőkönyvet vett fel és 752 órás hanganyagot tárolt. A tizenöt vádlott mindegyike a Mal Zrt. vezetője, alkalmazottja volt. Halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége volt a vád. 2016 januárjában mindőjüket minden vádpont alól felmentették. Tili Károly azt mondja: „Ezért olvadt ki az emberekben először a biztosíték.”

– Világos volt, hogy egy állatkínzásért többet lehet kapni, mint tíz ember haláláért! Veszprémben a bíróság előtt demonstráltunk akkor, mert úgy tűnt, hogy a sebeinket nem hintőporral, hanem tüzes vassal ápolgatják. A héten ismertették az újraindított tárgyalás eredményét. Ez már biztatóbb, de most is ugyanazt gondoljuk. Félő, hogy újabb nyolc évig tart majd a tárgyalás a végső ítéletig. Nem tisztem eldönteni, de sokan mondják: nem is a megfelelő embereket vádolták meg.

Érdekli még ez a jogi igazságtétel az itt élőket, vagy már belefásultak?

– Azt hiszem, hogy belefásultak. Bár most elítélték a cégvezetőt, a műszaki igazgatót, ám sokan azt kérdik, egy diszpécser, egy szivattyúkezelő mit keres a vádlottak padján? Más kérdés, hogy aki elveszítette egy családtagját, az soha nem fog megbocsátani. Akármilyen ítélet is lesz. Akinek egy fényképe sem maradt meg, azt sem érdekli már ez a bohóckodás, hercehurca. A mostani ítéletre is azt mondják nekem az emberek: nevetségesen enyhe.

Míg az első eljárásban mindenkit felmentettek, a mostani, nem jogerős ítélet szerint az I. rendű vádlott B. Zoltán cégvezető fogházban letöltendő 2 év 6 hónap szabadságvesztést, a II. rendű vádlott D. József műszaki szolgáltatási igazgató fogházban letöltendő két év szabadságvesztést kapott. F. Józsefné laboratóriumi és környezetvédelmi vezetőt, Sz. Tibor diszpécsert, G. József hidrátgyártás-üzemvezetőt, P. Ferenc vörösüzemi területfelelőst, L. László hidrátgyártás-termelési vezetőt és P. Sándor szivattyúkezelőt is bűnösnek találták.

Valamennyien egy év szabadságvesztést kaptak, ám a büntetés végrehajtását két évre felfüggesztették. A hetedrendű vádlott pénzbüntetést, a tizenharmadrendű megrovást kapott. Öt vádlottat, köztük négy vezetőt, felmentettek.

– Az anyagi kártérítéssel, emberi összefogással nincs baj – folytatja Tili Károly. Mint mondja: Kolontáron és Devecserben már aznap este itt volt a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Kozma Imre atya, és azt mondta, fél évig minden érintett albérleti költségét átvállalják. Másnap már itt állt Orbán Viktor, az ország miniszterelnöke, s megígérte, hogy mindenkinek segíteni fognak, mindenkinek fedél lesz a feje fölött.

Két hónappal később, december hatodikán pedig Kolontáron átvették a munkaterületet, ahová az új házakat állami segítséggel felépítették. Sok hazai és határon túli segítséget kaptak. Andy Vajna producer például a tragédiát követően felkereste őt, és minden elhunyt ember családjának egy-egymillió forintot adott. Ugyanakkor az alumíniumfeldolgozó tulajdonosai, vezetői sohasem keresték fel őt polgármesterként, hogy az együttérzésüket, sajnálkozásukat fejezzék ki – derül ki abból, amit Tili Károly nem titkolt felháborodással mond.

A magyar kormány összesen 38 milliárd forintot költött a vörösiszap-katasztrófát követő károk felszámolására. A kormány a károsultak támogatására létrehozta a Magyar Kármentő Alapot, az ebben összegyűlő több mint kétmilliárd forintot Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely fejlesztésére, új munkahelyek teremtésére és a lakókörnyezet élhetőbbé tételére fordították. Az otthonukat elveszített emberek új vagy használt lakás vásárlásáról dönthettek, Kolontáron 21, Devecserben 87 lakásos lakópark épült.

– Sokat fejlődött Devecser és Kolontár. Ennél többet tényleg nem lehetett tenni. És én ezt jól tudom. Észak-Olaszországban, Stavában 1986-ban egy fluorbánya hegyoldali tározója szakadt ki, és négy perc alatt 268 ember halt meg – mondja a polgármester, majd folytatja. – Nem voltak sérültek, valaki vagy túlélte, vagy meghalt. Az olasz állam azt mondta, mivel megvan a felelős, pereskedjenek csak nyugodtan az emberek.

Öt évig tartott az eljárás, hét év után kezdődött el az újjáépítés. Ezt azért tudom ennyire pontosan, mert 2011-ben sorstárs településként meghívtak minket a tragédia 25. évfordulójára. És a helyszínen járva bizony azt láttam, hogy huszonöt év után sem volt olyan mértékben újjáépítve a település, mint ez a környék.

Kolontárnak van egy új utcája, Makovecz-házak sorakoznak benne. Devecserben is épült egy jól tervezett negyed. Lassan araszolunk előre az utóbbiban, az Esterházy és a Liszt Ferenc utcákban, majd kiszállva az autóból, szóba elegyedünk a lakókkal. Egy postás hölgy szerint az ítélet enyhére sikerült, mert harminc évet kellene kapnia minden vádlottnak egyenként. Györgyi úgy véli, a vezetők a felelősek, nem az egyszerű beosztottak. „Amikor embert öl valaki, nem két évet kap, itt pedig tíz ember halt meg” – mond ő maga ítéletet.

A károsultak közül sem él már mindeki itt, jó szakmákkal rendelkezve Budapestre, Győrbe, Sopronba, Veszprémbe költöztek, hogy ne szembesüljenek nap mint nap az átéltekkel – tudom meg tőle. Az unokájával sétáló Erzsike mindehhez szomorúan fűzi hozzá: súlyosabb büntetést várunk, és nem időhúzást…

2010. október 5-én Orbán Viktor miniszterelnök a katasztrófa helyszínén járva azt nyilatkozta: „Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének a katasztrófának. Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó. Az egész ország tudni szeretné, hogy ez a tragédia kinek a felelőssége.”

Három évvel ezelőtt, 2016-ban a Veszprémi Törvényszék ítéletét felülbírálatra alkalmatlannak találták a tanúvallomások nem megfelelő kezelése, a bizonyítékok elemzési hiányossága és a döntéshozatali logika követhetetlensége miatt.

Most az újratárgyalt elsőfokú döntést követően úgy tűnik, hogy a felelősök jogerős ítéletére még évekig várni kell.

A devecseri vasútállomásnál található étteremben, ahol „Nézz a fenekére” szlogennel fürdőruhás hölgy képével hirdetik a vodkát, egy helybéli annyit mond: az igazságszolgáltatás még csócsálja, időnként visszabüfögi, majd újraemészti ezt az egész ügyet.