– A globális migrációs válság az ön hazájában is éreztette a hatását. Lát különbséget Ausztrália és Európa helyzete között?
– Ausztráliában a 2013-as kormányváltás előtt hasonló gondot jelentett az illegális bevándorlás, mint most Nyugat-Európában. A problémát jelenleg hatékony határvédelemmel kezeljük, hasonlóan Magyarországhoz és a visegrádi országokhoz.
– Milyen gondokkal szembesültek 2013 előtt?
– A Munkáspárt meglehetősen lazán vette a kérdést, és nagyjából évi ötvenezer illegális bevándorlót szállítottak az embercsempészek Ausztrália partjaira. Változás akkor következett be, amikor a 2013-ban hivatalba lépő Tony Abbott miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy megállítja ezeket a bűnszervezeteket.
– Hogy sikerült gátat szabni az embercsempészek tevékenységének?
– Míg korábban az Ausztráliától pár száz kilométerre fekvő Karácsony-szigetre érkező migránsoknak automatikusan megadták a menekültstátust – hasonlóan az Olaszország közelében elhelyezkedő Lampedusához –, addig az Abbott vezette kabinet kidolgozott egy olyan rendszert, amelyben a menedékkérelmeket az ország határain kívül bírálják el. Így már a Pápua Új-Guineához tartozó Nauru és Manus szigetén létrehozott központokban ausztrál közreműködéssel zajlik ez a procedúra.
– És ha mégis elérik az embercsempészek hajói a kontinenst?
– A haditengerészet jól végzi a munkáját, és ha észlelnek egy embercsempészhajót, azt azonnal visszafordítják – jellemzően – Indonézia irányába, tehát zéró tolerancia él ezekkel a szervezett bűnözőkkel szemben. Néhány ilyen akció után nagyrészt fel is hagytak az illegális gyakorlattal. Fontos hangsúlyozni, hogy ha valaki embercsempészek segítségét veszi igénybe, akkor hiába minősülne valóban menekültnek, ugyanúgy vissza kell hajóznia oda, ahonnan jött.
– És ha esetleg sikeresen partot érnek?
– Korábban ez jelentős probléma volt, hiszen – ahogy sok Európába érkező illegális bevándorló is teszi – egyszerűen eldobták a személyazonosságuk igazolására szolgáló okmányaikat, és beazonosíthatatlanul vegyültek el a társadalomban. Most, ha partot is ér valaki, akkor a magyarországi tranzitzónákhoz hasonló pontokon kell megvárnia, míg elbírálják a kérelmét. Ez az intézmény egyébként már a bevándorlás tekintetében jóval liberálisabb Munkáspárt kormányzása alatt is működött, és akkor is jelentősen szigorúbbak voltak a feltételek, mint a hasonló funkciójú pontokon Európában. Ezt az intézmény angol neve – mandatory detention (kötelező elzárás) – is tükrözi.