Nagyon kevés nálunk a tudatosan gyermektelen

Ha egy nő sokáig fitt marad, még bőven negyven fölött is simán szülhet. Ha pedig mégsem esik teherbe természetes úton, még mindig ott a mesterséges megtermékenyítés lehetősége. Ez csupán két elgondolás azokból a téveszmékből, amelyek ma Magyarországon a gyermekvállalást halogató nők fejében élnek, és amiket most igyekszik pontosabban feltérképezni Szalma Ivett, az MTA Szociológiai Intézetének kutatója.

Sok nő fejében téveszmék élnek a babavállalás kockázatairól Fotó: Mirkó István

Több vizsgálatot is szentelt már a fiatal szociológus az elmúlt években a gyermektelenségnek, mint lapunknak elmondta, nem problémaként tekintve erre, inkább azért, hogy kiderítse, milyen okok állnak a jelenség hátterében.

Eddigi kutatásai során arra jutott, hogy Magyarországon – a posztszocialista államokhoz hasonlóan – mind a férfiak, mind a nők körében nagyon alacsony, 5 százalék alatt van azok aránya, akik egyszerűen nem akarnak gyereket, miközben a nyugati országokban az arányuk 5 és 10 százalék közötti. A tudatosan gyermektelenek aránya a német ajkú országokban a legmagasabb, 20 százalék fölötti aránnyal találkozhatunk Németországban, Ausztriában és Svájcban. De meghaladja a 15 százalékot az olaszoknál, a görögöknél és a spanyoloknál is.

Bár a tudatosan gyermektelennek azonosított nők mindegyike magas iskolai végzettségű volt – miközben a férfiaknál nincs ilyen összefüggés –, Szalma Ivett szerint a vizsgálatok nem támasztották alá azt a közkedvelt vélekedést, mely szerint itt csupa karrierista nőről van szó.

Sok nő fejében téveszmék élnek a babavállalás kockázatairól
Fotó: Mirkó István

Az interjúkból sokkal árnyaltabb kép bontakozik ki: kiderül belőlük például, hogy sok nő számára még mindig a stabil párkapcsolat, a házasság az első lépés a gyermekvállalás felé, és ezen a téren a vallásosság erőteljesebb visszatartó erő lehet mondjuk annál, mint hogy valaki egyedül vagy „normális” párkapcsolat hiányában is szüljön. A férfiaknál inkább az a visszatartó erő, ha a partnernek van már gyereke és nem akar többet, és van, aki nem vallja be – akár magának sem –, hogy szeretett volna, mégsem jött össze. Inkább úgy nyilatkozik, hogy maga is azt szerette volna, ha így alakul.

Bármi is legyen a háttérben, a szocio­lógus most arra keresi a választ: a még gyermekvállalás előtt álló férfiak és nők milyen tudás birtokában hoznak döntést arról, hogy meddig halasztják ezt. Vajon rendelkeznek-e kellő információ­val a termékenységet befolyásoló tényezőkről és az egyre inkább népszerű mesterséges megtermékenyítési eljárásokról? Valamint ha több információt kapnának minderről, akkor másképp döntenének-e? A kérdések azért is nagyon aktuálisak, mert a korábbi válaszok, illetve más kutatások alapján Szalma Ivett úgy látja: még a magasan képzett nők körében is téveszmék élnek a gyermekvállalásról.