Nincs alku

Számos jel arra mutat, hogy a néppárton belüli hangadó, meghatározó – döntően nyugat- és dél-európai – pártok minden áron a magyar pártszövetség kizárását akarják elérni.

Strasbourg, 2018. szeptember 11. Orbán Viktor miniszterelnök (b2) az Európai Néppárt (EPP) frakcióülésén az EP épületében, Strasbourgban 2018. szeptember 11-én. Mellette Manfred Weber, az Európai Néppárt, az EPP frakcióvezetõje (j). MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Kiélezett a helyzet a néppárt és a Fidesz–KDNP között.

Viszont számos jel arra mutat, hogy a néppárton belüli hangadó, meghatározó – döntően nyugat- és dél-európai – pártok minden áron a magyar pártszövetség kizárását akarják elérni. Bocsánatkérés ide vagy oda.

Ennek az az oka, hogy ezek a fősodratú pártok valójában már réges-régen liberálissá váltak. Pontosabban: neoliberálissá vagy más szóval ultraliberálissá. A hagyományos, XIX. századi liberalizmusnak a nemzettudat, a nemzeti szuverenitás alapvető érték volt. Mára ez teljesen megváltozott, az ellenkezőjébe váltott át: a holland, a svéd, a finn, a belga, a portugál, a német stb. kereszténydemokrata pártok globalista, kozmopolita, a multikulturalizmust hirdető pártokká váltak, amelyeknek a kereszténység valójában ma már nem jelent semmit. Annál inkább a migráció, a más kultúrák és vallások iránti ájult tisztelet; a kevert fajú Európa nekik nem veszély, hanem a nagy lehetőség.

Ez utóbbi liberális követelmények váltak alapvető értékekké a néppárton belül.

Nem mindenkié, kétségtelenül, hiszen Silvio Berlusconi pártja például kiállt a Fidesz mellett, Janez Jansa, a volt szlovén miniszterelnök pártja, a Szlovén Demokrata Párt már most jelezte, hogy ha kiteszik a Fideszt a néppártból, akkor ők is távoznak onnan, s csatlakoznak Orbán Viktorhoz.

A probléma viszont ott kezdődik, hogy a meghatározó német pártok, a CDU és a CSU a nyugat-európai fősodor prése alatt vannak, a német közvéleményt jelentősen befolyásoló, döntően liberális-ultraliberális német média szerkesztőségei pedig hatalmas nyomást gyakorolnak a kormánykoalíció politikusaira, s konkrétan Manfred Weberre.

Erre kiváló példa, hogy a keddi, talán biztatónak is tűnő Orbán–Weber-találkozó után, szerda reggel Weber a ZDF televízió stúdiójában, az egyik legelvakultabban liberális riporter, Marietta Slomka nyomatékos kérdéseire már kijelentette, hogy az alapjogok nem alku tárgyai, s hogy a néppártnak nem a mandátumok száma az elsődleges, hanem értékeik alapvetései, amelyeket szigorúan meg fogunk védeni Orbán Viktortól.

Weber bizottsági elnök akar lenni, s nyilvánvalóan azokhoz alkalmazkodik, akikről úgy érzi, hogy meghatározó erőt képviselnek a néppárton belül: tehát a liberálisokhoz.

Még kevésbé biztató, hogy a velünk általában szimpatizáló bajorok jelenlegi miniszterelnöke, Markus Söder szerint Orbán bocsánatkérő levele nem oldotta meg a problémát. Hiszen – mondja ő – az értékek nem képezik alku tárgyát.

OK.

Csakhogy nekünk sem.

Az eredeti néppárti alapértékek, mint a kereszténység, a nemzet, a család védelme, a demokrácia és a szabadság nekünk sem alku tárgyai – miként arról a miniszterelnök is beszélt a március 15-ei ünnepségen.

Hoppá!

Tehát van egy határ, amíg el lehet menni a kompromisszumokban, azon túl már nem lehet és nem szabad.

A Fidesz–KDNP 2000-ben kilépett a Liberális Internacionáléból és belépett a kereszténydemokrata néppártba.

2019-ben pedig lehet, hogy a Fidesznek időben ki kell lépnie a liberális néppártból.

Mert ahogyan Ady írta: Petőfi nem alkuszik!