Gyomorforgató bűz a Desedánál

Megannyi fehér bójaként lebegnek a busatetemek hetek óta a Deseda-tó felszínén; az elhullott állatokat kora reggeltől késő estig a halőrök gyűjtik be. A tó környékén mindenütt elviselhetetlen a bűz, a tetemek megsemmisítése is óriási összegeket emészt fel. A busapusztulás pontos okát nem tudják, valószínűleg elöregedett az állomány.

Egyelőre ismeretlenek az óriási halállomány pusztulásának pontos okai Fotó: Havran Zoltán

Ha a 67-es főúton dél felé haladva elhagyjuk Somogyaszalót, alig egy kilométer múlva egy keskeny, de nagyon hangulatos erdősávhoz jutunk, majd ha abból kiérünk, jobbra és balra a Deseda tárul elénk. Magyarország leghosszabb mesterséges tavát úgy hozták létre, hogy az azonos nevű patakot 1974-ben gáttal elzárták, így nyolc kilométer hosszan felduzzasztották. A tó a kaposváriak és a környékbeliek kedvelt pihenő- és üdülőhelye: nyáron strand és elektromos kirándulóhajó, télen korcsolyapálya is üzemel itt. A csodálatos természeti környezetet a kirándulók és a vízi sportokat kedvelők is szívesen látogatják.

A látvány valóban lenyűgöző, amivel nem lehet betelni. Aki sokadszorra utazik keresztül a Deseda-tavat átszelő hídon, azt is újra és újra rabul ejti a vendégcsalogató környezet. A gond az, hogy az utóbbi hetekben a csodálatos látvány borzalmas bűzzel párosul, aminek oka, hogy a tóban élő busaállomány egy jelentős része télen elpusztult, a tetemek pedig a felszínre emelkedve gyomorforgató szagot árasztanak.

– A nagy testű busák tetemei 2018-ban jelentek meg először tömegesen. Már korábban is volt előjele annak, hogy öregszik az állomány, de tavaly tavasszal már körülbelül 17 tonna busát kellett összeszednünk a tó felszínéről. Nagyon megijedtünk, ezért egy speciális, nagy lyukú hálóval lehalásztunk csaknem két tonna busát, de semmi különöset nem vettünk észre rajtuk. Reméltük, hogy az előző évi halpusztulás nem ismétlődik meg, de a helyzet most már annál is rosszabb, mint tavaly volt – mondja szomorúan a Kaposvári Sporthorgász-egyesület elnöke. Kozári Miklós hozzáteszi: eddig már körülbelül 32 tonna halat gyűjtöttek be a tóról, de még további 10-15 tonna tetemre számítanak.

A halak pusztulásának okát egyelőre inkább csak sejtik, mint tudják. Kértek bakteriológiai vizsgálatot a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól, de a hatóság nem állapított meg olyan okot, ami megmagyarázná a tömeges halpusztulást. A kórokozókra és betegségekre érzékenyebb kis testű keszegek közül alig egy-két elhullott példányt találtak. – Ami biztos, hogy a melegedő vízzel jöhetett a pusztulás. A halak minden bizonnyal nem a napokban, hanem még a télen hullottak el a jég alatt vagy a nagyon hideg vízben, és azért most emelkednek a felszínre, mert a meleg hatására gázosodtak. A busa meleg égövi, Kínában őshonos faj, hazánk tavaiba betelepítéssel került be, éppen ezért nem bírja a hideget.

Másrészt a busát az 1970-es évek végén és az 1980-es évek elején hozták a Deseda-tóba, így az állomány megöregedett. Az idős halak még kevésbé bírják a hideget, és nem tudnak megbirkózni a parazitákkal sem. Néhány busán fonalférgesedést találtunk, amit az egészséges, életerős halak le tudnak küzdeni, de az öreg, legyengült egyedek nem – magyarázza Kozári Miklós. A rossz hír pedig az, hogy becslések szerint még legalább kétszáz tonna busa élhet a tóban, vagyis az állomány a következő években is megkeseríti majd a helyi horgászegyesület, a környékbeliek, de legfőképpen a halőrök életét. Az viszont biztató, hogy a busák a Deseda-tóban nem szaporodnak.

Egyelőre ismeretlenek az óriási halállomány pusztulásának pontos okai
Fotó: Havran Zoltán

A tetemeket a halőrök gyűjtik be a tóról. Párosával, két egymáshoz kapcsolt csónakkal járják a tavat, egyikük kormányoz, a másik pedig csáklya segítségével emeli be a döglött halakat. Egy páros éppen a tó délnyugati csücskében szedi össze a tetemeket, az iszonyatos bűzben emberfeletti munkát végeznek. – Több mint három hete kora reggeltől késő estig dolgozunk, hogy megtisztítsuk a tavat. Ezt a förtelmes szagot nem lehet megszokni, így csak hajnalban és késő éjszaka tudunk enni, napközben csak folyadékot veszünk magunkhoz. Nem tudunk mit tenni, csinálni kell, mert más nem végzi el helyettünk a munkát. Nagyon sokan járnak ki pihenni a tóhoz és a környékére, de ilyenkor senki nem segít – mondja egykedvűen az egyik halőr, miközben az egyik tetemet a másik után emeli be a ladikba.

A gond az, hogy amint elhaladnak, fehér bójákhoz hasonlóan újabb és újabb halak emelkednek a felszínre. Ha a szállítóhajó megtelik, akkor a dögrakományt elvontatják a hídhoz, ahol markolóval konténerbe rakják a halakat, majd a kiskunhalasi fehérjefeldolgozóba viszik. Ma három kaposvári közfoglalkoztatott is segíti a halőröket, akik szintén a gyomorforgató bűzre panaszkodnak. Ők is azt mondják, hogy hoztak magukkal ételt, de a szag miatt képtelenek enni.

Kovács Gábor, a halőrök csoportvezetője nem véletlenül hálás a munkatársainak. – A kollégáim hihetetlen munkát végeznek, amit nagyon köszönök nekik. Hetek óta bűzben dolgoznak, gyűjtik be a tetemeket, ami a halakat szerető embereknek lelkileg sem egyszerű – hangsúlyozza Kovács Gábor, aki maga is részt vesz a munkában.

Amellett, hogy a halőrök nagyon megszenvednek a tetemek eltakarításával, a várhatóan nyolc-kilencmillió forintos költség pénzügyileg teszik próbára az egyesületet. – A Magyar Országos Horgászszövetség alelnöke is vagyok, és most segítséget kértünk az Agrárminisztériumtól. A gond ugyanis az, hogy ha valakinek elhullik egy tehene, akkor a megsemmisítés költségének háromnegyedét az állam átvállalja, míg nekünk a teljes összeget ki kell fizetnünk. Jó lenne, ha megváltoztatnák a jogszabályokat – jegyzi meg Kozári Miklós. Az egyesületnek a tó tulajdonosa, a kaposvári önkormányzat dob mentőövet. A város többek között közfoglalkoztatottakat és markolót biztosít a tó megtisztításához, a gátőrök is segítenek a hallal teli csónakok vontatásában, és a költségek egy részét is átvállalják.

Bár a tó környékén elviselhetetlen a bűz, sok horgászt ez sem tántorít el attól, hogy kedvenc hobbijának adózzon. A kitartó pecások egyikét, Fülöp Pétert még azt sem készteti meghátrálásra, hogy a szél éppen a tó felől fúj, így a fertelmes szagot ezen a partszakaszon folyamatosan erősen lehet érezni. – Nagyon szeretünk horgászni, így annak ellenére is kijövünk, hogy milyen bűz van. A természetes elhullás hozzátartozik egy tó életéhez, de a tömeges halpusztulás borzasztó dolog. Nemcsak a szag miatt, hanem azért is, mert rossz nézni a haltetemeket. Sokkal vidámabban jövünk ki akkor, ha nincs itt ilyen borzalom – mondja szomorúan Fülöp Péter, aki társaival közben megakaszt egy kisebb, de már éppen méretes pontyot, amelyet rövid fárasztás után emelnek ki a tóból. Az élmény miatt egy rövidke pillanatra talán az orrfacsaró bűzt sem érzik.

Megtartották a pontyfogó versenyt

A tömeges halpusztulás ellenére csütörtöktől vasárnapig megrendezték az országos pontyfogó versenyt a Deseda-tavon. A halőrök megfeszített munkájának köszönhetően előzetesen megtisztították az érintett partszakaszt, kijelölték a pályát és elhelyezték a bójákat is. Bár a busák a verseny alatt is egymás után emelkedtek a felszínre, a horgászok kitartottak. – Azt kérték, hogy ne szedjük össze a tetemeket, mert az zavarja a halfogást. A bennük munkálkodó versenyszellem miatt talán a bűzt is jobban elviselték – fogalmazott Kozári Miklós. (B. A.)