Kádár János bukása

Az események másnapján szűkszavú híradások jelentek meg csupán az MSZMP Központi Bizottságának 1989. május 8-ai, esti órákig elhúzódott üléséről, ahol eldöntötték: Kádár Jánost minden tisztségétől megfosztják. Rácz János, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa lapunknak elmondta: a korábbi pártfőtitkár partvonalra kerülése leginkább egészségének megroppanásával, valamint gazdasági okokkal magyarázható.

2019. 05. 09. 14:54
Kádár János
A diktátor 1989 februárjában még pártelnökként Fotó: MTI/Soós Lajos
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Eközben felbukkant Grósz Károly, aki 1987-től előbb miniszterelnök lett, majd egyre inkább igyekezett Kádár utódjaként pozicionálni magát – amelyhez támogatást kapott a szovjetektől is.

Hosszas tépelődés után Kádár János végül önként lemondott főtitkári posztjáról, a döntést 1988. május 22-én jelentették be, helyére Grósz Károly került.

Kádár alig titkolt szándéka az volt, hogy a befolyását megtartja az MSZMP Politikai Bizottságában (PB) ülő embe­rein keresztül. Megdöbbenésére azonban a párt küldöttei nem szavazták be a testületbe bizalmasait, így a neki juttatott pártelnöki tisztség csupán formalitássá silányult.

Ez Grósz igazi győzelme volt, aki korábban tett arról, hogy a PB tagjaira szavazó küldöttek összetétele ne tegye lehetővé a Kádárhoz hű gárda maradását. Kádár munkatársa, Katona István az események másnapján egy megtört embert látott az újdonsült pártelnök személyében, aki úgy kommentálta az eseményeket: „Katona elvtárs, a Brutusok felbukkantak”.

A diktátor 1989 februárjában még pártelnökként
Fotó: MTI/Soós Lajos

A következő év során Kádár egészsége tovább hanyatlott, előfordult, hogy több hónapra is gyógykezelésre utazott. A pártelnöki kinevezés után majd egy évvel, 1989. április 12-én került sor Kádár János utolsó, elhíresült beszédére.

A korábbi főtitkár élő szellemként sétált be elvtársai közé a Központi Bizottság ülésére: nagyon lefogyott, arca beesett, tekintete rémült volt. Nyakkendőt nem viselt, mivel valószínűleg képtelen volt megkötni. Gyűrött ruhái lógtak rajta – olvasható a különböző visszaemlékezésekben.

Egy órán át beszélt, csapongott a témák és a gondolatok között, hosszasan lamentált betegségein és felelősségén. Az ’56-os áldozatokat elmondása szerint sajnálta, bár bocsánatot nem kért, tetteit pedig igazolni igyekezett.

Kádár egy betegeskedő, szenilis öregember benyomását keltette párttársaiban. Az egykori pártfőtitkárral is úgy bántak el, ahogy ő elbánt áldozataival: megfosztották emberi méltóságától, ahogyan ő fosztotta meg méltóságuktól ’56 áldozatait, azzal a lényeges különbséggel, hogy míg a forradalom hősei és mártírjai a szabadságért harcoltak, addig Kádár egy embertelen, diktatórikus rendszerért.

Rácz János történész szerint a bukás oka leginkább gazdasági okokban keresendő, valamint a válság erodálta Kádár társadalmi mítoszát.

A kommunista vezető csak néhány hónappal élte túl pozícióinak elvesztését, még láthatta Nagy Imre újratemetését június 16-án, majd július 6-án meghalt.

A korábbi pártfőtitkár halála után pedig hamarosan rendszere is az enyészeté lett.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.