Eközben felbukkant Grósz Károly, aki 1987-től előbb miniszterelnök lett, majd egyre inkább igyekezett Kádár utódjaként pozicionálni magát – amelyhez támogatást kapott a szovjetektől is.
Hosszas tépelődés után Kádár János végül önként lemondott főtitkári posztjáról, a döntést 1988. május 22-én jelentették be, helyére Grósz Károly került.
Kádár alig titkolt szándéka az volt, hogy a befolyását megtartja az MSZMP Politikai Bizottságában (PB) ülő emberein keresztül. Megdöbbenésére azonban a párt küldöttei nem szavazták be a testületbe bizalmasait, így a neki juttatott pártelnöki tisztség csupán formalitássá silányult.
Ez Grósz igazi győzelme volt, aki korábban tett arról, hogy a PB tagjaira szavazó küldöttek összetétele ne tegye lehetővé a Kádárhoz hű gárda maradását. Kádár munkatársa, Katona István az események másnapján egy megtört embert látott az újdonsült pártelnök személyében, aki úgy kommentálta az eseményeket: „Katona elvtárs, a Brutusok felbukkantak”.
Fotó: MTI/Soós Lajos
A következő év során Kádár egészsége tovább hanyatlott, előfordult, hogy több hónapra is gyógykezelésre utazott. A pártelnöki kinevezés után majd egy évvel, 1989. április 12-én került sor Kádár János utolsó, elhíresült beszédére.
A korábbi főtitkár élő szellemként sétált be elvtársai közé a Központi Bizottság ülésére: nagyon lefogyott, arca beesett, tekintete rémült volt. Nyakkendőt nem viselt, mivel valószínűleg képtelen volt megkötni. Gyűrött ruhái lógtak rajta – olvasható a különböző visszaemlékezésekben.
Egy órán át beszélt, csapongott a témák és a gondolatok között, hosszasan lamentált betegségein és felelősségén. Az ’56-os áldozatokat elmondása szerint sajnálta, bár bocsánatot nem kért, tetteit pedig igazolni igyekezett.
Kádár egy betegeskedő, szenilis öregember benyomását keltette párttársaiban. Az egykori pártfőtitkárral is úgy bántak el, ahogy ő elbánt áldozataival: megfosztották emberi méltóságától, ahogyan ő fosztotta meg méltóságuktól ’56 áldozatait, azzal a lényeges különbséggel, hogy míg a forradalom hősei és mártírjai a szabadságért harcoltak, addig Kádár egy embertelen, diktatórikus rendszerért.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!