Kiváló minőségű a Ráckevei-Duna-ág vize Ráckevénél – olvasható az ÁNTSZ weboldalán. Egyes médiumok arról számoltak be az elmúlt hetekben, hogy erősebb esőzések után nagyobb mennyiségű szennyvíz ömlött a Duna-ágba, és a közösségi médiában arról is lehetett olvasni, a Duna-ág vize olyan szennyezett, hogy még a kutyák is megbetegedtek, miután fürödtek az említett folyószakaszon. Információnk szerint azonban kizárólag a dél-pesti szennyvíztisztító telep kapacitását meghaladó, özönvízszerű esővízzel együtt érkező, jelentősen felhígított szennyvízmennyiség kerüli el a tisztítóállomást, és ez az állapot mindössze két hónapig – július végéig – áll fenn, amíg a nagyszabású bővítő beruházás miatt leállított régi víztározó újra üzemeltethetővé válik.
A Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) lapunkhoz eljuttatott tájékoztatója szerint a záporvíztározó kapacitásának jelenleg is zajló bővítésével október elejére az eddigi 3300 helyett 7000 köbméter záporvíz tározására és azt követő tisztítására lesz képes a telep a meglévő nyolcvanezer köbméteres napi kapacitása mellett.
– A tisztítótelepek folyamatos és biztonságos működtetése érdekében kell a már be nem fogadható szennyvizet is tartalmazó csapadékvizet megkerülő ágon, közvetlenül a nyílt vizekbe kivezetni. Ez az üzemeltetési engedélyben foglaltaknak megfelelően történik. Amennyiben a többletvizeket is bevezetnék a telepre, a teljes biológiai tisztítótelepi rendszer összeomlana és hónapokig használhatatlanná válna. Ha túlterhelés miatt huzamosabb időre leállna a biológiai szennyvíztisztítás, naponta átlagosan hatvanezer, két-három hónap alatt pedig akár 5,4 millió köbméter kellően meg nem tisztított szennyvíz folyna bele a Kis-Dunába, és ez súlyos környezetkárosítást okozna – közölték.
Mint írták, a budapestihez hasonló rendszerek működnek például az európai nagyvárosokban és még Japánban is, ahol nagy elöntéseket és tisztítatlan vízlevezetéseket okoztak a felhőszakadások.
Fotó: MTI/H. Szabó Sándor
A közleményben arra is felhívták a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben Budapesten – ahogyan sok más nagyvárosban – rohamosan nőtt a beépített, burkolt felületek nagysága, ezért kevesebb víz képes beszivárogni a talajba, ugyanakkor a klímaváltozás következtében a csapadékok intenzitása és gyakorisága is jelentősen megnőtt. A nagy záporok esetén könnyen válnak a tisztítóművek túlterheltté, mivel a magyar főváros csatornahálózatának nagyobb részét a XIX. század végén és a XX. század első felében úgy építették meg, hogy a szennyvíz és a csapadékvíz egy rendszeren keresztül folyik, nincs egymástól elkülönítve.
