Kiváló a Ráckevei-Duna minősége

A Fővárosi Csatornázási Művek tájékoztatója szerint októberre készül el a dél-pesti szennyvíztisztító záportározójának kapacitásbővítése, az állomás a jelenleginél több mint kétszer nagyobb mennyiségű záporvizet lesz képes tárolni. Bár a régi víztározónak a beruházás miatt szükséges lezárásával a nyár eleji özönvízszerű esőzések után esővízzel hígított szennyvíz folyt a Duna-ágba, annak továbbra is kiváló a vízminősége.

A beruházásoknak köszönhetően tisztább a folyó Fotó: MTI/H. Szabó Sándor

Kiváló minőségű a Ráckevei-Duna-ág vize Ráckevénél – olvasható az ÁNTSZ weboldalán. Egyes médiumok arról számoltak be az elmúlt hetekben, hogy erősebb esőzések után nagyobb mennyiségű szennyvíz ömlött a Duna-ágba, és a közösségi médiában arról is lehetett olvasni, a Duna-ág vize olyan szennyezett, hogy még a kutyák is megbetegedtek, miután fürödtek az említett folyószakaszon. Információnk szerint azonban kizárólag a dél-pesti szennyvíztisztító telep kapacitását meghaladó, özönvízszerű esővízzel együtt érkező, jelentősen felhígított szennyvízmennyiség kerüli el a tisztítóállomást, és ez az állapot mindössze két hónapig – július végéig – áll fenn, amíg a nagyszabású bővítő beruházás miatt leállított régi víztározó újra üzemeltethetővé válik.

A Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) lapunkhoz eljuttatott tájékoztatója szerint a záporvíztározó kapacitásának jelenleg is zajló bővítésével október elejére az eddigi 3300 helyett 7000 köbméter záporvíz tározására és azt követő tisztítására lesz képes a telep a meglévő nyolcvanezer köbméteres napi kapacitása mellett.

– A tisztítótelepek folyamatos és biztonságos működtetése érdekében kell a már be nem fogadható szennyvizet is tartalmazó csapadékvizet megkerülő ágon, közvetlenül a nyílt vizekbe kivezetni. Ez az üzemeltetési engedélyben foglaltaknak megfelelően történik. Amennyiben a többletvizeket is bevezetnék a telepre, a teljes biológiai tisztítótelepi rendszer összeomlana és hónapokig használhatatlanná válna. Ha túlterhelés miatt huzamosabb időre leállna a biológiai szennyvíztisztítás, naponta átlagosan hatvanezer, két-három hónap alatt pedig akár 5,4 millió köbméter kellően meg nem tisztított szennyvíz folyna bele a Kis-Dunába, és ez súlyos környezetkárosítást okozna – közölték.

Mint írták, a budapestihez hasonló rendszerek működnek például az európai nagyvárosokban és még Japánban is, ahol nagy elöntéseket és tisztítatlan vízlevezetéseket okoztak a felhőszakadások.

A beruházásoknak köszönhetően tisztább a folyó
Fotó: MTI/H. Szabó Sándor

A közleményben arra is felhívták a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben Budapesten – ahogyan sok más nagyvárosban – rohamosan nőtt a beépített, burkolt felületek nagysága, ezért kevesebb víz képes beszivárogni a talajba, ugyanakkor a klímaváltozás következtében a csapadékok intenzitása és gyakorisága is jelentősen megnőtt. A nagy záporok esetén könnyen válnak a tisztítóművek túlterheltté, mivel a magyar főváros csatornahálózatának nagyobb részét a XIX. század végén és a XX. század első felében úgy építették meg, hogy a szennyvíz és a csapadékvíz egy rendszeren keresztül folyik, nincs egymástól elkülönítve.

A tájékoztatás szerint a Budapesten keletkezett szennyvízmennyiség egésze a mechanikai szűrést követő biológiai tisztítás és tápanyag-eltávolítás után kerül csak az élővízbe 2009 óta. – A beruházásoknak köszönhetően az elmúlt években jelentősen javult a Duna vízminősége, beleértve a Ráckevei-Duna-ág tápvizének minőségét is – tájékoztattak.

A Ráckevei-Duna-ág a folyam egyik jelentős mellékága, amely a főággal a Csepel-szigetet öleli körül. Ma ismert arculatát az 1910 és 1926 között végrehajtott vízépítési munkák után nyerte el, partjának és szigeteinek felparcellázása az 1960-as évektől kezdődött meg, elsősorban a pihenésre, üdülésre vágyó fővárosi lakosoknak. A Ráckevei-Duna-ág a Dunától Budapesten, a Csepel-sziget északi csúcsánál ágazik el, majd Tassnál, a sziget déli csúcsánál torkollik újra a folyamba. A Nagy-Dunából a Kvassay-zsilipen keresztül érkezik a víz a mellékágba, amelynek a vízszintjét a délen fekvő Tassi-zsilip szabályozza, így a két műtárgy között mindössze 10–30 centiméter a vízszintkülönbség, szemben a közel természetes folyású Nagy-Duna négy-öt méterével.