időjárás 1°C Balázs 2023. február 3.
logo

A parti vendéglőkben csak a szavak szintjén van igény a balatoni halra

Bácskai Balázs
2019.08.07. 05:50
A parti vendéglőkben csak a szavak szintjén van igény a balatoni halra

Évről évre felmerül vádként, s megpróbálnak egyesek politikai tőkét kovácsolni abból, hogy nem lehet a tóból kifogott halat kapni a Balaton partján. Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója szerint azonban csak a szavak szintjén van igény a magyar tengerből kifogott zsákmányra, ugyanis a vendéglősöknek hiába kínált eladásra a társaság. A halászat betiltása miatt a horgászok egyre szebb példányokat tudnak horogra csalni.

Nemrég a Miért nem lehet balatoni halat enni a Balatonnál? tartalmú kérdéssel fordult Nagy István agrárminiszterhez a Jobbik országgyűlési képviselője, Steinmetz Ádám. Az ellenzéki médiu­mok megpróbálták pökhendinek beállítani a tárcavezető válaszát, aki lényegében azt mondta, hogy aki balatoni halat szeretne enni, az fogjon magának horgászbottal.

A miniszter végső soron csak ismertette a jelenlegi helyzetet, ám a téma évről évre előkerül 2013 óta, amikor betiltották a balatoni halászatot. Kevésbé ismert tény, hogy a tiltás előtti években is elvétve lehetett balatoni halat kapni a tó partján.

Még ennél a dévérkeszegnél is jóval nagyobb példányokat lehet ma már horogra csalni
Fotó: Éberling András

A téma kapcsán Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója azt közölte lapunkkal, hogy a parlamenti képviselő őket nem kereste meg a kérdéseivel. Kiemelte azt is, hogy horgászathoz nem kell minden horgásznak kiváltania az engedélyt: aki csak ki szeretné próbálni ezt a rekreációs tevékenységet, annak elég turista állami horgászjegyet váltania, ami kevés adminisztrációt igényel. Steinmetz Ádám korábban ugyanis azt állította, hogy a horgászengedély és a Magyar Horgászkártya kiváltása drága és időigényes, és csak ezekkel lehet horgászni.

– A balatoni halra csak a szavak szintjén van igénye a vendéglősöknek – foglalta össze tapasztalatait a vezérigazgató. Példaként azt az esetet említette, hogy legutóbb a Balaton vizének leeresztésekor a Sió-csatorna zsilipjénél a társaság csapdákat helyezett ki, hogy a tóból „kilépő” halakat kifogják, majd több száz helyre küldtek e-mailt arról, hogy balatoni halat lehet vásárolni a társaságtól. Szári Zsolt kiemelte: csak a halak töredék részét tudták így értékesíteni, a többiből „halászlé-alapanyag” lett, vagyis halfeldolgozókhoz került.

A nonprofit cég vezetője lapunk figyelmébe ajánlotta egy, a balatoni süllőhalászat témájában korábban elhangzott előadását, amely fellelhető a YouTube-on. Szári Zsolt úgy tájékoztatott, hogy már abban az előadásában is kifejtette: az csupán tévhit, hogy a balatoni halászat 2013-as betiltását ­megelőzően a tó partján nyaralók nagyrészt balatoni süllőt ettek, és ez a számadatokból világosan látszik.

A halászat utolsó évében 2,6 tonna süllőt fogtak a Balatonból, míg a tó partján elfogyasztott mennyiség 60-80 tonna körül alakult. A vezérigazgató által ismertetett adatok alapján kijelenthető: a vendéglőkben, árusító helyeken legfeljebb marketingfogásként szerepelt, hogy balatoni süllőt lehet kapni, a valóságban a süllők nagyon kis hányada származott a magyar tengerből.

A vezérigazgató és a témában jártas másik szakértő megszólalónk, Balogh Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének elnöke is használta a korábbi balatoni halászat kapcsán a „lerablás” kifejezést, vagyis hogy nem fenntartható módon folyt ez a tevékenység.

Mindezt a süllőhalászat adatai világosan mutatják. Míg 1966-ban még 166 tonna süllőt fogtak ki a halászok, addig a 2000-es évekre ez már csak néhány tonnára redukálódott. A halászat utolsó három évében pedig már csak 2,4-2,6 tonnát fogtak ki évente a tóból. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy komoly mértékű illegális halászat folyt a vizen, amelynek a pontos méreteiről – ­értelemszerűen – nincsenek kimutatások, de a fogási átlagok csökkenése valamelyest árulkodó lehet.

Balogh Tibor kérdésünkre kiemelte, hogy ennek a lerablásnak ő maga is többször szemtanúja volt. – Csopakon, a halászat éveiben, a Kerekedi-öbölnél évről évre történt haltelepítés, és pár nappal a telepítés után a halászok „lehúzták” hálóval az egész környező területet – nyilatkozta lapunknak a horgászszövetség elnöke. Kifejtette: olyan is előfordult, hogy a Hortobágyról hozott halakat telepítettek a tóba, majd pár nap múlva ezeket is lehalászták, és az áruházakban balatoni halként árulták, holott csak rövid ideig voltak a tóban.

Balogh saját tapasztalatai szerint is fenntarthatatlan volt a balatoni halászat, mint mondta, 2013-at ­megelőzően évről évre csökkent a fogásmennyiség, a tendencia az elmúlt években fordult meg.

– Korábban tenyérnyi méretű keszegeket tudtunk csak fogni, de most már a tipikusan nagy, szívlapát nagyságú, egy kiló fölötti dévérkeszegből is egyre több van. A bodorka és a vörös­szárnyúak is szépen megnőttek – mondta. Az elnök pozitív változásként értékelte, hogy a Balatonba telepített halakat jelenleg a tó vízgyűjtő területén található vizekben tenyésztik, így ezek a halak tulajdonképpen már ivadékkoruktól kezdve balatoni vízben vannak.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.