A fővárosi választáson nem Budapest lesz a fő kérdés

Noha Tarlós István alatt fejlődött, Budapesten nem a város lesz a fő kérdés, hanem az országos politika, azaz a „Fidesz vagy nem Fidesz” — ismerte el az önkormányzati választással kapcsolatban a Liberálisok leköszönő elnöke. Fodor Gábor lapunknak adott interjújában sajnálatosnak tartotta az MSZP összeomlását, ráadásul szerinte az ellenzék nem profitál abból, hogy Gyurcsány Ferencék a szocialisták kárára erősödnek. Fodor beszélt a Momentum sikereiről és nemrég vállalt liberalizmusáról, illetve arról, hogy annak idején Orbán Viktor látta-e meg a jó irányt.

– Ne vegye sértésnek, de valójában számít az, hogy lemondott? Hogy egyáltalán ki volt, ki lesz a Liberálisok elnöke?

– Természetesen igen. A választásokon van, amikor egy-két százalék dönt el lényeges kérdéseket. Sosem szabad lebecsülni a kis pártokat, amik sokszor jelentik a mérleg nyelvét, győzelemre vagy vereségre fordíthatnak politikai küzdelmeket.

– Indoklása szerint azért mondott le, mert az ellenzéknek csak szoros szövetségi rendszerben van esélye leváltani a kormányt. Mi ebben az újdonság, hiszen 2010 óta ezt mondják?

– Én hat évvel ezelőtt önálló liberális pártot hoztam létre társaimmal, amiért rengeteg konfliktust vállaltam. Azt ígértem, hogy a párt önállóan eléri majd az öt százalékot, ami nem sikerült, ezért vállalnom kell a felelősséget. Azt viszont sikernek tartom, hogy egyáltalán vagyunk, hiszen volt olyan ellenzéki párt, amelyik jobb körülmények között indult velünk egyszerre, és ma már nem létezik. Nekünk második ciklus óta van képviselőnk a parlamentben, vannak önkormányzati képviselőink is, Bősz Anett és Sermer Ádám pedig országosan ismert politikusokká váltak. A választási törvény miatt a szövetségkeresés természetes út, aminek egyre szorosabbá kell válnia, ezt pedig olyan valakinek kell majd lebonyolítania, aki nem konfrontálódott annyit, mint én. Ezzel együtt azt gondolom, hogy önálló liberális pártra továbbra is szükség lesz.

„Egy valódi liberális soha nem lehet kirekesztő”
Fotó: Mirkó István

– A támogatottságuk ennek ellenkezőjét bizonyítja. Alapvető tapasztalat, hogy a magukat liberálisnak, ennélfogva fennhangon toleránsnak tartó pártok, közéleti személyiségek, médiu­mok valójában semmit és senkit nem képesek elviselni önmagukon és saját nézeteiken kívül. Sőt bárkit, aki hozzájuk képest mást merészel gondolni, azt ostobának, nácinak bélyegezik, nevetségessé teszik és kirekesztik. Nem lehet, hogy ez az arrogáns, kirekesztő magatartás vette el az emberek kedvét a liberalizmustól?

– Egy valódi liberális soha nem lehet kirekesztő. Nem tartom helyesnek ezt a magatartást, nem is éltem eddigi pályafutásom során megbélyegzéssel, kirekesztéssel, a politikai ellenfelei­met pedig ellenfélként, nem ellenségként kezeltem. Emiatt sokszor támadtak szinte minden oldalról. Ugyanakkor azt látom, hogy ez a fajta szemlélet a hazai jobb- és baloldalra egyre inkább jellemző, ami óriási baja a közéletnek, és rengeteg választónak okoz csalódást.

– Az új SZDSZ-ként emlegetett Momentum miért sokkal eredményesebb a Liberálisoknál?

– A parlamenti képviseletet nem sikerült elérniük, a tavaszi EP-választáson viszont jól szerepeltek. Úgy látom, szélesebbek a lehetőségeik, mint nekünk. A Momentum egyébként nemrég döntötte el, hogy vállalja a liberális értékrendet. November, december környékén Madridban volt az a nemzetközi találkozó, ahol kérték a felvételüket a liberális pártok közösségébe, aminek érdekében én is érveltem mellettük. A két párt közeledését lényegesnek tartom.

– A Momentum legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nem szavazta meg, hogy fideszes EP-képviselők uniós tisztségeket tölthessenek be. Ez liberális hozzáállás?

– Nem tudom, hogy az EP-ben mi a gyakorlat, de én a magyar parlamentben mindig azt képviseltem, hogy bármit gondolhatunk egymásról, a többiek is azért ülnek ott, mert demokratikus választáson támogatást, felhatalmazást szereztek. A bizottsági tisztségek ennek az elismerését jelentik, nem pedig azt, hogy azonosulunk a politikai ellenfeleink nézeteivel.

– Közeleg az önkormányzati választás. Mire számít, milyen eredményt ér el az ellenzék, különös tekintettel a fővárosra, amit inkább tartanak ellenzékinek, mintsem kormánypártinak?

– Szerintem reális esélye van, hogy az ellenzék még jobb eredményt ér el, mint tavasszal az EP-választáson, ami komoly lélektani fordulópont lehet. Budapesten pedig egyértelműen nyílt verseny lesz Karácsony Gergely és Tarlós István között.

– Budapest esetében két korszakot lehet megkülönböztetni, Demszky Gáborét és Tarlós Istvánét. Aki mindkettőt megtapasztalta, az nem vitathatja az óriási, pozitív különbséget utóbbi javára. A kormány gyűlöletén túl van ok Tarlós leváltására?

– Az eredményeket el kell ismerni, senki nem tagadja, hogy volt fejlődés az elmúlt kilenc évben. Demszky pedig hosszú ideig elismert és sikeres vezetője volt a fővárosnak. A magyar politika ma azonban olyan, hogy Budapesten nem a város lesz a fő kérdés, hanem az országos politika, azaz a „Fidesz vagy nem Fidesz”.

– Tehát igaza van Tarlós Istvánnak, amikor azt mondja, hogy az ellenzéket nem a főváros érdekli, csupán politikai eszközként használná a kormány ellen?

– Nem erről van szó. Hosszan lehetne sorolni, hogy korábban a Fidesz milyen eszközökkel élt – parlamenti bojkott, kordonbontás –, de a lényeg az, hogy a politikában vannak ilyen helyzetek. A konfrontatív kormánypolitika az állandó ellenségkereséssel tartósítja a hit alapú harcot. Ezért most újra el lehet gondolkodni azon, hogy az-e az ország érdeke, amilyen irányba a kormány vezeti hazánkat. Ha nem értünk ezzel egyet, akkor az első lépés, hogy az önkormányzatokon változtatunk még akkor is, ha van rizikófaktora.

– Egyetért azzal a prognózissal, miszerint az önkormányzati választás után az MSZP megállíthatatlanul a megszűnés felé sodródik, míg Gyurcsány Ferenc átveszi a vezető szerepet a balliberális oldalon?

– Szerintem nyitott kérdés, hogy az ellenzék sorsa miként alakul, az viszont tény, hogy az MSZP rendkívül súlyos helyzetbe került. Úgy tűnik, ezen nem lehet segíteni, aminek viszont én egyáltalán nem örülök.

– Nocsak. Aggódik a szocialistákért?

– A magyar demokrácia és az ellenzék szempontjából is szükség lenne egy viszonylag kiszámítható, konszolidált nagy baloldali pártra, amire az MSZP-nek minden lehetősége, adottsága, hagyománya megvolt. A szocialisták összeomlása azért óriási probléma, mert a romokon más típusú pártok élednek újra, de ezt a kérdést a választásokra és az ellenzéki kollégákra való tekintettel most nem fejteném ki bővebben.

– Mármint hogy az MSZP összeomlásával párhuzamosan emelkedik Gyurcsány Ferenc.

– Ez a közlekedőedény-probléma: abból, hogy összecsuklik az MSZP, a DK pedig emelkedik, az ellenzék nem profitál. Szerintem ehhez más receptre van szükség, mint amit a jelenlegi résztvevők kínálnak, ezt viszont közösen kell kiizzadnunk magunkból.

– Ön alapítója volt a Fidesznek, majd az elsők között hagyta el a pártot, belépett az SZDSZ-be, és a balliberális oldalon politizál a nemzeti, konzervatív oldallal szemben. Utóbbi Orbán Viktor vezetésével négyszer alakíthatott kormányt, ebből háromszor egymás után kétharmados felhatalmazással. Orbán Viktor látta akkoriban a helyes irányt?

– Én következetesen megmaradtam a szabadság hívének 1988 óta, erre büszke vagyok. 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban is, amikor a Fidesz vereségeket szenvedett, megkérdezték tőlem, hogy érzek-e elégtételt. Sosem éreztem azt. A politika egy hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent, a lényeg, hogy az ember álljon ki szilárdan az elvei mellett. Természetesen mivel az élet változik körülöttünk, valamelyest mi is változunk, de a belső meggyőződésünk alapjaiban nem változhat. Orbán Viktor és a Fidesz sikerei tények, amiken nem érdemes vitatkozni. Meggyőződésem viszont, hogy egy nyitott, nem háborús retorikát folytató, versenyképes országra van szükség, és szerintem most nem erre haladunk. A mai Magyarország államközpontú, szabadságkorlátozó, lemaradó ország. Igaz, a populizmus térnyerése mára nemcsak a jobb-, hanem a baloldalra is jellemző, ezért nekünk, szabadelvűeknek az a dolgunk, hogy enélkül találjuk meg az utat a választók szívéhez, meggyőződéséhez.

– Mihez kezd most, hogy elhagyja a politika első vonalát?

– A közélettel továbbra is foglalkozni fogok. Terveim között szerepel egy olyan intézet létrehozása, amely a rendszerváltás politikai örökségével törődik. Szükség lenne a különböző nézőpontok értelmes vitájára, mert sok a hamis képzet a harminc évvel ezelőtti eseményekről.