A nyugat-európai baloldali közélet az elmúlt évtizedekben megalkotta a saját szája ízére fűszerezett konzervativizmust és jaj volt annak, aki háborgatta ezt a status quót – idézte bevezetőjében Föld-Kovács Andrea Trombitás Kristóf publicistát.
Arra a felvetésre, hogy lehet-e valahogy ellentmondani ennek a liberális értelmezésnek, Czopf Áron, a Mandiner publicistája elmondta, ha valamennyire meg akarjuk őrizni a konzervativizmus fogalmiságát, akkor mindenképpen meg kell tisztítani a fogalmát. A konzervativizmus tág értelemben az élet összetettségének a védelme az ideologikus leegyszerűsítésekkel szemben. Három fő tulajdonság nagyjából minden konzervatív irányzatra jellemző. Ez egyik egy természetfeletti rendnek az alapul vétele, ami kifejeződik a természetben és ami mintaként szolgál a társadalom működéséhez is. A másik nagyon fontos elem a társadalmi folytonosság iránti elkötelezettség (…) és végül általános jellemző, hogy a konzervativizmus úgy gondolja, hogy az ember tökéletlensége miatt lehetetlen tökéletes társadalmi rendet alkotni, tehát a politika csak a jó kormányzásra törekedhet – fejtette ki Czopf Áron.
A kereszténydemokrácia és a konzervativizmus kapcsolatával összefüggésben Martí Zoltán, a 777Blog főszerkesztője rámutatott a konzervativizmus és a kereszténydemokrácia is egyvilágos utat próbál mutatni, vagyis nem azt mondja, hogy mindenki és minden tett egyenlő, hanem hisz abban, hogy van jó és rossz és keresztényként hisz abban is, hogy van megváltás.
Ami a kritikákat illeti, Czopf Áron meglátása szerint a liberálisok leggyakrabban azzal kritizálják a konzervatívokat, hogy autoriterek. Ugyanakkor nem árt leszögezni a publicista szerint, hogy minden politikai rendszer autoritáson alapul, ezért a konzervativizmus egy társadalmi realitást tételez fel, amikor autoritásról beszél, azt állítja, hogy nem csak a pozitivista adatokkal, számokkal leírható tudás fontos a politikában, hanem létezik önálló politikai tudás és egy olyan tudásforma, mait hagyománynak nevezetünk.
