Egyre nő a tisztelet a meggyilkolt Tisza iránt

A Károlyi-féle forradalom és Tisza István volt miniszterelnök meggyilkolásának első évfordulójáról minden lap kiemelten emlékezik meg.

A Népszava másokkal szemben is durva stílust használ. Zsidó könyörtelenség címmel közöl antiszemita jellegű cikket. „Egyik kutya, másik eb. Most a zsidó türelmetlenségről és irgalmatlanságról van szó. Schwarcz Vilmos huszonnyolc éve alkalmazottja volt a pesti zsidó Szent-Egyletnek. A 64 éves öregembernek volt a fia Pogány József népbiztos. A diktatúra bukása után Winterberg, a pesti zsidó hitközség elnöke megtiltotta Schwarcz Vilmosnak, hogy többé a hivatalba bejöjjön, és a családjával nyomorgó szegény öreget nyugdíjazták. Schwarcz Vilmos egy kicsit összeadott, a havi fizetése 800 korona, kiszámította, hogy csak kötélre elég, Erzsébet-körút 17. számú házban fölakasztotta magát. […] a zsidóüldözés csak épp olyan hitvány, mintha más elvadult hitbéliek teszik azt. […] De gyáva is ez a büntető zsidólélek […] most kötéllel rántja át hű szolgáját a másvilágra, az imádkozással üzér Szent-Egylet. Utálatos!…”

A Károlyi-féle forradalom és Tisza István (képünkön) volt miniszterelnök meggyilkolásának első évfordulójáról minden lap kiemelten emlékezik meg. Az Ujságban Kóbor Tamás Tisza István című esszéjében úgy vall: „Robogó teherautók, megrakva vad alakokkal. Tomboló utcák, tele halálfélelemmel. Megszokjuk a puskaropogást és lehetségesnek tartunk mindent. A város meg van félemlítve. A gyávák puskát ráznak, a bátrak félnek. Most lesz egy esztendeje. Nem hiszünk semmit. Egy gonosz álom. Forradalom – minálunk? Majd elmúlik. Nem igaz. Aztán egy rémült kiáltás: megölték? S most már igaz minden. […] Tisza István meghalt, s nem lehet feljajdulni, mert tiltja a kivívott szabadság! Milyen ronda, milyen alávaló világ volt, amelybe Tisza István napja hanyatlott. Gyávák voltunk, senkik voltunk. Egyetlen férfi volt Magyarországon. Valamennyien bűnösök vagyunk, akik engedtük megölni. Eltemettük némán, bujkálva – már predesztinált rabszolgák. Most, egy esztendő múltán fekete árnyakból emelkedik a szobra – mindenki lelkében.”

Az Ujság Október 31. címmel elemez: „Előrenyomult a vörös szín. A forradalom nemzeti eleme már kijózanodott, de nyomta a radikálisok és a szocialisták terrorja. Akkor született meg, a teljes szabadság idejében. A gyülekezés szabadsága mellett nem lehetett gyülekezni, a sajtó szabadsága mellett nem lehetett szabadon írni. […] A szocializmus és radikalizmus előnyomulása mellett a polgári osztályok sehogy sem tudták erejüket kifejteni.” A következtetés: „Aki okul a forradalmon, föltétlenül a forradalom ellen fordul. Elég volt belőle. Jöjjön ismét a törvény uralma és teremtse meg mindazt a jót, amit a forradalmak hozni akartak, s gátolja meg a rombolást, melyet tényleg hoznak. Ismét magyar nemzetté kell lennünk, semmi másnak.”