Kilépni a négy fal közül: tanórák a Szepességben

Jövőre engem is el tetszik vinni? – ezt a kérdést gyakran feltették Lévai Zsóka általános iskolai tanárnak, aki a Határtalanul! pályázat elnyerésének köszönhetően a Szepességbe szervezett négynapos utat. A gyerekek nemcsak különleges órákon vehettek részt az út során, hanem azt is megtapasztalhatták, milyen a közösség ereje, és hogy a határon túl is lehet magyar gyerekekkel beszélgetni.

Ők is pályáztak és nyertek: piarista diákok indulnak busszal a Vajdaságba Fotó: Soós Lajos Forrás: MTI/Soós Lajos

Ők is pályáztak és nyertek: piarista diákok indulnak busszal a Vajdaságba
Fotó: MTI/Soós Lajos

– Volt olyan diák, aki életében először járt külföldön, ezért is jelentős a program szerepe. Ha a szülők el is viszik nyaralni a gyereket, nagyon ritka, hogy megnéznek műemlékeket, múzeumokat vagy bármilyen egyéb kulturális programot – jegyezte meg a tanár, aki történelmet és földrajzot tanít. – Az út alatt földrajz-, történelem-, biológia- és kémiaórát tartottunk a diákoknak. Nagyon élvezték, hiszen végre kiléptünk a tanterem falai közül, és a tananyag összekapcsolódott azzal, amit akkor és ott tapasztaltak. Minden tananyag megmaradt, amit a tanulmányi út során adtunk át a diákoknak, öröm volt látni, ahogy ezeken az élményszerű órákon koncentráltan figyeltek – mesélte a tanárnő. Hozzátette, azóta az órákon volt, hogy belekérdezett a Szlovákiában leadott tananyagra, és valóban jól emlékeztek mindenre a diákok.

– Elmentünk többek között a tamásfalvi kilátóhoz, túráztunk a Csorba-tó körül, megkoszorúztuk a Thököly-mauzóleumot, elénekeltük a Himnuszt a Rákóczi-kriptában. Négy nap alatt a negyven gyerekre összesen kétszer kellett rászólni, meg is lepődtünk, hogy mennyire fegyelmezettek – magyarázta Lévai Zsóka.

A kirándulás egyik legfontosabb eleme az volt, hogy meglátogattak egy szepességi iskolát, ahova magyar gyerekek járnak. Az út egyik legnagyobb hozadéka pedig az volt, hogy rengeteget erősödött a gyerekek közötti kapcsolat, sőt a pedagógusokkal is jobbá vált a viszonyuk, hiszen nem az órán megszokott számonkérő hozzáállás volt a meghatározó. Közös éneklés egy sötét barlangban, esti játékok, csapatoknak szóló kvízek: ezek mind olyan élmények voltak, amelyek összetartóbbá tették őket. – Volt egy ötórás túra is, ahol nem volt könnyű a terep: eső után mentünk oda, csúszott minden, és sok szakaszon láncokba kapaszkodva kellett haladnunk. Mindez arra ösztönözte a kicsiket, hogy megtanuljanak egymás felé fordulni, segítséget nyújtani. Megdöbbenve láttuk mind az öten, akik felnőttként velük voltunk, hogy mennyire szívvel-lélekkel ott vannak egymásnak. Ha kellett, kézen fogták egymást, ha kellett, szavakkal segített, aki már előrébb járt, hogy hova tegye a lábát a sziklán az utána jövő, hogy le ne essen – mesélte a tanárnő, aki szerint ez is mutatja, milyen közösségteremtő ereje van az ilyen kimozdulásoknak.

– Ahogy a gyerekek meséltek egymásnak az élményről az iskolában, úgy egyre több osztály akar részt venni a Határtalanul! programban. Több diák jött már oda hozzám, hogy megkérdezze: Jövőre engem is el tetszik vinni? Ezért 2020-ban újra pályázunk – zárta a beszélgetést Lévai Zsóka.