Oázissá vált budapesti sírkertek

A temetők növényvilágának védelme nem csak kegyeleti okokból fontos. A Nemzeti Örökség Intézet fenntartásában álló Fiumei úti sírkert, illetve az Új Köztemető három parcellája és a Salgótarjáni utcai zsidó temető különleges növény- és állatvilágot rejt. Impozáns fasoroknak, különleges növényeknek, gerinces és gerinctelen állatfajoknak, köztük változatos madárpopulációnak adnak életteret történelmi nagyjaink és mártírjaink végső nyughelyei.

A Fiumei úti nemzeti panteonnak az építészeti mellett a természeti adottságai is kiemelkedők Fotó: Havran Zoltán

Nem csak kegyeleti okokból fontos a temetők növényvilágának védelme. A Nemzeti Örökség Intézet fenntartásában álló Fiumei úti sírkert, illetve az Új Köztemető három parcellája és a Salgótarjáni utcai zsidó temető különleges növény- és állatvilágot rejt. Impozáns fasoroknak, különleges növényeknek, gerinces és gerinctelen állatfajoknak, változatos madárpopulációnak adnak életteret történelmi nagyjaink és mártírjaink végső nyughelyei.

Mivel a Fiumei úti sírkert parkjának állapota a város szempontjából is lényeges, kiemelt figyelmet kapnak az ott élő fás szárú növények is, amelyek között több, százévesnél is idősebb matuzsálem található – tájékoztatta a Magyar Nemzetet a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri). Mint hangsúlyozták, a Fiumei úti sírkert – amelyben a XIX. század második felének és a XX. század első felének számos nevezetes magyar közéleti személyisége, köztük politikusok, tudósok, művészek, egyházi személyek is nyugszanak – zöldfelületként is legalább olyan fontos, mint kulturális térként.

A Fiumei úti nemzeti panteonnak az építészeti mellett a természeti adottságai is kiemelkedők
Fotó: Havran Zoltán

Az intézet kiemelt történeti értéknek tartja a temető impozáns fasorait, amelyeket még az utak építésekor telepítettek. Közülük talán a legszebb a Deák-mauzóleumhoz vezető platán­allé az Erkel Ferenc úton, amely már egy 1911-ben készült fotón is jól látható. A Nöri beszámolója szerint a temetőben több mint tízfajta fasor – köztük hárs, gesztenye, platán, valamint akác – található, amelynek összegyedszáma a 3500-at is meghaladja. Az egyedi értékkel bíró fák közül az Arany János sírja mellett álló tölgyfákat emelték ki. – A neves költőnk sírja felett magasodó két tölgyet egy idős margitszigeti facsoport fáiról szaporították, ugyanis Arany halála előtt a szigeten töltötte a nyarait, és ott született A tölgyek alatt című költemény is, amelynek sorai alapján teljesítették a költő végakaratát – közölték.

A tájékoztatásban arra is kitértek, hogy a rákoskeresztúri Új Köztemető három parcellájának környezete – a nemzeti összetartozás és a kommunista elnyomás elleni tiltakozások szimbolikus tere – is a Nöri gondozásában nyerte el mostani állapotát. – A látogatóközpont megépítésével annak környezetét is megújítottuk, így ma 301 nyírfa határolja. A fafajták kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy magas törzsű, könnyen kezelhető legyen, és nagy lombkoronával rendelkezzen. A fák darabszáma utal a 301-es parcellára, a magas törzsük pedig a Nemzeti Gyászparkban található kopjafákat szimbolizálja – áll a közleményben.

A Salgótarjáni úton szinte minden talpalatnyi területet visszahódított a növényzet
Fotó: Éberling András

Küzdelem a borostyánnal

A Salgótarjáni utcai zsidó temető vagyonkezelésbe vételekor a gondozatlan, buja növényzet rendbetétele volt az egyik legfontosabb teendő. „A megnyitáskor a közvetlen balesetveszélyt kellett elhárítani, hiszen a vegetáció eltakarta mind a sírokat, mind a nem látható akadályokat, azután pedig a magról és sarjról felnövő cserjék és kisebb fák eltávolítása következett. Ezt követően a borostyán – bár hozzátartozik a temetők hangulatához –, mivel meglehetősen agresszív növekedésű, a korábbi évtizedek fenntartásának hiánya miatt súlyos károkat okozott a fák koronaszintjéig felkúszva a sírhelyek beborításával, ráadásul gyors terjedésével és örökzöld lombjával az értékeket is eltakarta. Azonban az esztétikai szempontok mellett a kegyeleti megfontolások, vallási előírások is rendkívül fontosak, így például a borostyán visszametszésénél is figyelembe vettük ezeket, ahogyan például a hozzátartozók által ültetett faegyedekre is kifejezetten figyelünk” – olvasható a Nöri lapunknak adott tájékoztatásában. Ebben arra is kitértek, hogy a kerttörténeti szempontok alapján védettséget élvez a kertészeti módszerekkel, tervszerűen ültetett gesztenyefasor is.

Nagyvárosi menedék

A Nöri által kezelt sírkertek állatvilága is gazdag. A Fiumei úti sírkert növényzettel gazdagon benőtt parcelláiban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület például több mint száz ott élő és negyven itt költő madárfajt figyelt meg. A temető honlapján olvasható tájékoztató szerint a parkban található ostorfák és japánakácok ki­adós termése főként a rigók és gerlefélék meghatározó téli elesége. A fenyő­rigók csapatokban telelnek át a sírkert fáin, az öreg platánok pedig a tengelicek fő élőhelyei, de a nagyobb méretű csóka- vagy macskabagolyfaj is szívesen költ a lombkoronájában. A harkályfélék által kivájt és elhagyott odúkat a cinege- és verébfélék használják költésre. Az alacsonyabb növésű örökzöldek nappali menedékhelyként szolgálnak az október és március között csoportokba verődő erdei fülesbaglyoknak. A növények bőséges élelmet biztosítanak a madaraknak: míg a nyárfák tavaszi rügye a füzikefélék csemegéje, a fehér akácok és a kislevelű, illetve ezüsthársak illatos virágai nagy számban csalogatják a rovarokat, amelyekből szintén madáreledel lesz. A rovarevő denevérek éjszakai életmódjukkal a sírkert látogatóinak láthatatlanok, nem úgy, mint a közönséges erdei vagy vörös mókusok, amelyek toboz és makk után kutatnak.

Az éjjel vadászó ragadozó madarak pedig rágcsálókkal, szűkösebb időkben kisebb madarakkal táplálkoznak. Számtalan kisrágcsálófaj él a sírkert aljnövényzetében. Az egerek különböző, ritkább fajai mellett megtalálhatók a pelék is, amelyek a nappalt és a hideg időket kibélelt odúikban töltik. Az avarszint állatai között felfedezhető még a keleti sün, amely éjszakai életmódja miatt csak ritkán látható napközben, a dús aljnövényzetű fás részeken érzi jól magát. Tápláléka a rovarokon túl földigilisztákból és csigákból áll, de a földön fészkelő madárfiókát és a gyíkot sem veti meg. Egyre szűkülő természetes élőhelyük miatt újabban vadállatok is megjelennek a városok belső területein, így a sírkert területére is több rókacsalád költözött. A vörös rókák főleg éjjel vadásznak, fő táplálékuk az egér és a pocok, de a földön fészkelő madarakra is veszélyt jelentenek.

A történelem lenyomatai

A Fiumei úti sírkert a XIX. század közepén Pest köztemetőjeként nyílt meg, majd a század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. A gazdag növény- és állatvilágáról is ismert, arborétumnak is beillő nagy temetőkert 56 hektáron terül el. A szomszédos budapesti Salgótarjáni utcai zsidó temető 1874-ben nyílt meg. 1892-ig ez volt Pest egyetlen működő izraelita temetője, amelynek viszonylag kicsiny, 4,8 hektáros területe a századfordulóra meg is telt. Az 1950-es évektől a temetőt már alig használták, a sírokat szinte teljesen benőtte a növényzet, a mauzóleumokat megrongálták és kifosztották, a szertartási épület kupolája az 1980-as években omlott be; 2002-ben teljes egészében műemlékké nyilvánították.

Az Új Köztemető félreeső 298-as, 300-as és 301-es parcellái a második világháború, a kommunista diktatúra, 1956 és 1989 emlékhelye. A diktatúra által tudatosan elhanyagolt, gazzal benőtt parcellákat feltárták, a rendszerváltás után parkosították, mai formáját a terület a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján nyerte el.

A különleges fővárosi sírkertek 2016 óta állnak a Nemzeti Örökség Intézete kezelésében.

A modern szokások pusztítják temetőinket

A temetők növény- és állatvilágának felmérésében, kutatásában a Debreceni Egyetem jár élen. A kutatók szerint temetkezési szokásaink változása jelentős hatással volt és van sírkertjeink környezetének állapotára, általában sajnos rossz irányba. A természetes élőhelyek világszerte tapasztalható pusztulása és eltűnése miatt a kisebb kiterjedésű, de természet közeli állapotban lévő másodlagos élőhelyek, például a temetők szerepe egyre nagyobb természeti értékeink megőrzésében – olvasható a Molnár V. Attila és Löki Viktor, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék kutatói által 2018-ban publikált tanulmányban. Ebben a szerzők Románia és Magyarország három különböző régiójában (Északi-középhegység, Alföld, Erdély) mérték fel 51 temető növénytani értékeit és temetkezési szokásait.

A vizsgált temetőkben összesen 25, a magyar jogszabályok szerint védett növényfaj előfordulását regisztrálták, egy temetőben átlagosan 1,5 védett fajt találtak. Megfigyeléseik alapján a hagyományos fejfás temetkezés helyét gyorsuló ütemben veszik át a modern temetkezési szokások. A fejfás temetkezés eltűnése, a temetők hagyományos, természetkímélő használatának megváltozása nemcsak kultúrtörténeti szempontból jelent veszteséget, hanem a temetőkben fennmaradt természeti értékeket is veszélyezteti. Az intézmény kutatói nem csak az említett régiók kopjafás temetőit mérték fel. Magyarországon összesen 990 temetőben 88 védett és öt fokozottan védett növényfajt azonosítottak. Ritkaságnak számít például a már kipusztultnak hitt csipkés gyöngyvessző, amelyet egy jászsági temetőben fedeztek fel újra az ezredfordulón. (B. G.)