And the Oscar goes to . . .

A mali származású elsőfilmes rendező üstökösként felívelő karrierjének és sikereinek amúgy egyáltalán nem lenne hírértéke.

A mali származású elsőfilmes rendező üstökösként felívelő karrierjének és sikereinek amúgy egyáltalán nem lenne hírértéke, tulajdonképpen az lenne furcsa, az okozna megrökönyödést, ha egy ilyen kiváló pedigrével megáldott tehetség nem gyűjtené be sorra az összes létező filmes díjat, és a kritikusok elismerő szerelmes leveleit. Hiszen Ladj Ly természetesen kora egyik legnagyszerűbb alkotója, a kisujja körme alá több tehetség szorult, mint a komplett Hollywoodnak. (Mínusz Spike Lee.)

Ez nem is vitás. A probléma azzal van, hogy bizonyos francia újságíróknak, akik nyilvánvalóan a náci eszmékkel meg Orbán Viktorral szimpatizálnak, volt pofájuk megírni, illetve feleleveníteni Ladj Ly egyik fiatalkori botlását. Maga az ügy, ha lehet egyáltalán ügynek nevezni, tényleg szóra sem érdemes. Apró kis gyerekcsíny mindössze, tipikus kamaszkori pajkosság.

Történt, hogy a csintalan, kissé hirtelen haragú Ladj Ly hagyománytisztelő és vallásos ember lévén, nagyon felháborodott, mikor tudomására jutott, hogy egy közeli ismerősének, egy fiatal muszlim nőnek házasságon kívüli viszonya van. Ezért úgy döntött kicsit megleckézteti az Allah törvényei ellen vétkező, a Shariát nem tisztelő, eltévelyedett hittársát. A nő szeretőjét két kedves barátjával közös kocsikázásra invitálta, hogy egy félreeső helyen, senkitől sem zavartatva egy barátságosan lobogó tábortűz fényénél átbeszéljék a dolgot. És mert kissé nedves volt akkoriban az idő, egy benzinnel teli kannát is magukkal vittek az útra.

Nos, ezt a cselekmény az iszlamofób, és nem kellő mértékben érzékenyített hatóság akképpen értékelte, hogy elrabolt és megkínzott egy embert, sőt, barátaival a férfit fel is akarták gyújtani, azaz meg akarták ölni, bár ez utóbbi nem sikerült, mert a foglyuk megszökött.

A tehetséges rendezőt elítéltek, és éveket volt kénytelen börtönben senyvedni.

Amit nehéz nem rasszizmusként értékelni, de ne felejtsük el, hogy akkoriban már mérgezett volt a politikai klíma, és ugyan még nem voltak kint Magyarországon a Soros plakátok, de Orbán már abban az időben is, négyszemközti beszélgetések alkalmával sikeresen hintette el az idegengyűlölet magjait nyugati politikustársai körében.

A propaganda, akarom mondani a film egyébként a Nyomorultak címet kapta és Victor Hugo alkotásának állít emléket, főhőse pedig egy Salah nevű, jóravaló szalafista muszlim, aki bár tiszta erejéből igyekszik integrálódni, valahogy mindig egyre nagyon bajba kerül. Az alkotás tanulsága pedig természetesen az, hogy alapvetően mindenki jónak születik, csak a csúnya iszlamofób rasszisták ármánykodása miatt válik sértett és elszigetelt emberré. No de, ha még sok ilyen díjesővel jutalmazott, a franciák és a nyugati világ érzékenyítésére alkalmas filmalkotás fog születni, akkor igazából nincs mitől félni, a világ minden bizonnyal egy sokkal, de sokkal jobb lesz, ahol már nem fogják megbüntetni, vagy megbélyegezni azokat a bátor, igazhitű művészeket, akik Allah nevében, Allah törvényeinek betartatása miatt akár embert is ölnének. Merthogy most a francia a sajtó egy részében sajnos ez történik.

Ladj Lynek ezért sok sikert és erőt kívánunk, és szívből reméljük, hogy elviszi az Oscart-díjat a tehetségtelen, Orbán rasszista országából érkezett magyar elől.