Lehetséges teljesen megállni a hét közepén egy napra? – ezt a kérdést tette fel magának Kertész András, aki változásdesigner és coach, de elsősorban édesapa. A napokban Budapesten tartott TEDx konferencián kérdésére igennel válaszolt: már több mint egy éve gyakorolja, hogy minden szerda Dávid napja legyen, amikor munka helyett reggeltől estig a kétéves kisfiával minőségi időt tölt. De mi visz rá egy édesapát arra, hogy szerdánként inkább a fiával legyen, mint a munkahelyén? Mint mondta, rájött, hogy ez a fontosabb: a közös idővel megadni a gyerekének azt az érzelmi biztonságot, amely kiegyensúlyozottá és boldoggá teheti a körülöttünk lévő, folyton változó világban.
– Ültem a naptáram felett, és azon gondolkoztam, hogyan is akarok élni. Mi a fontos számomra: munka vagy magánélet? Pénz vagy játszótér? – mindezt azután kérdezte magától, hogy egy kimondottan megterhelő éven volt túl: sokat dolgozott és emiatt egyre kevesebbet volt a családjával. Dávidot, a kisfiát az élete első nyolc hónapjában szinte alig látta, hiszen mire hazaért a munkából, a gyereke már aludt, a reggelek pedig a jól ismert rohanás jegyében teltek.
– Úgy döntöttem, hogy a szívemre hallgatok. Ez a pillanat volt a „szerda születése”: elhatároztam, hogy a következő egy évben minden szerdát a kisfiammal töltök és nem dolgozom – mesélte Kertész András a kezdeteket. A döntése után sorra jöttek a felismerések a nemet mondásról, az elköteleződésről: valódi önismereti úton indult el, amiről blogot is elkezdett írni, egyre népesebb követőtáborral.
– Amikor elindultak a közös szerdák, eleinte magától működött minden, teljesen természetes volt. Ám ahogy telt-múlt az idő, egyre több erőfeszítés kellett ahhoz, hogy megőrizzem a szabad szerdákat. Közben azon gondolkoztam, miért érezzük mi, férfiak áldozatnak azt, hogy otthon maradunk a gyerekünkkel. Azt hiszem, azért, mert az egész világ azt sulykolja belénk, hogy legyünk szabadok, gazdagok, szépek és folyamatosan teljesítsünk. Ehhez képest otthon lenni, pelenkázni, takarítani nem tűnik elég jónak: azt gondoljuk, elmegy mellettünk az élet és mindenki szabadabb, mint mi – fogalmazott Kertész András. Bevallotta, nemegyszer fordult elő vele, hogy a játszótéren, az anyukák mellett ülve szorongató érzés fogta el, hogy nem itt lenne a helye, pénzt kellene keresnie inkább. Rá kellett jönnie, hogy ezek a pillanatok lemondással járnak. Ahogy arra is: nemet mondani nagyon nehéz, de néha muszáj.
