Ezer fok felett ég el a hulladék

Bár meglehetősen rossz hírük van a köznyelvben szemétégetőknek nevezett üzemeknek, a gyakorlat azt mutatja: ezek a létesítmények nélkülözhetetlenek. A nem szelektíven gyűjtött, ezért szennyezett hulladék ugyanis lerakóba vagy égetőbe kerülhet. S amint a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű példája mutatja, az utóbbi megoldás kifizetődőbb. A hulladék elégetése után töredék mennyiségű salak marad hátra, miközben Budapest hasznos energiával gazdagodik. A keletkező füstgáz pedig olyan speciális szűrésen megy keresztül, hogy lényegében gőzként távozik a kéményen át.

Az 1982-es átadása óta többször fejlesztették a fővárosi létesítményt Fotó: Havran Zoltán

Inkább égetés, mint lerakás

Az üzemnek jelenleg éves szinten 420 ezer tonna hulladék elégetésére van engedélye, de ezt a mennyiséget nem tudják elérni, mert a nyári karbantartási munkálatok idején a négyből egy-egy kazánt időszakosan leállítanak. Azért nyáron, mert akkor a hulladékégető mű a budapesti távfűtésnek kevesebb energiát ad. A nyári karbantartások miatt így maximum 370-380 ezer tonna hulladékot tud fogadni az üzem Budapest északi részéről. Ez a főváros összes vegyes települési hulladékának körülbelül hatvan százaléka, a többi a pusztazámori lerakóba kerül.

Bár a hulladék elégetését sokan folyamatosan támadják, Sámson László hangsúlyozta, hogy mindig is lesznek olyan hulladékok, amelyeket anyagában nem lehet újrahasznosítani, elég csak egy használt pelenkára gondolni. A lerakásnál pedig még mindig jobb megoldás az elégetés, mert a hulladék eltűnik, a benne levő energiából pedig áram és távhő lesz. Sajnos azonban Magyarországon a lerakott mennyiség még mindig meghaladja az ötven százalékot, körülbelül 15-17 százalékot égetnek el, a maradékot komposztálják vagy anyagában hasznosítják. Hosszú távon, az Európai Unió irányelvei alapján az utóbbiak arányát 65 százalék fölé kellene emelni, miközben a lerakott mennyiségnek tíz százalékra kellene csökkennie.

Az 1982-es átadása óta többször fejlesztették a fővárosi létesítményt
Fotó: Havran Zoltán

A hulladékégetőket sokan rendre messze akarják vinni a városoktól, ami nem lenne hatékony. A hulladék ugyanis a településeken keletkezik, azt messzire vinni sokba kerülne, másrészt a megtermelt energia szállítása sem lenne gazdaságos. A korszerű szűrő- és tisztítóberendezéseknek köszönhetően pedig már attól sem kell félni, hogy az üzemből kiáramló füstgáz jelentősen szennyezné a környezetet.

Nem volt ez mindig így, mert a 2002-es rekonstrukciót megelőzően úgy működött az üzem, hogy több szennyező anyag esetében a határértéket nem tudták betartani, amiért bírságot fizettek. A füstgáz sósavtartalma annak idején elérte a 150 milligrammot köbméterenként, míg a határérték most ennek tizenötöde, de hasonló volt a helyzet a szálló porral is. Ma viszont, ha az üzem négy félórás átlagban nem teljesít egy határértéket, akkor meg kell kezdeni a kazán leállítását. A füstgáz tisztításával összefüggésben fellépő probléma miatt erre nem volt példa. Ennek a vezetőség már csak azért is örül, mert a leállás vagy a kazán felfűtése akár több mint egy napot is igénybe vehet.

Gázpalack is robbanhat a kazánban

S hogy mi kerül a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe? A budapesti rendszer úgy működik, hogy a hulladék egy részét szelektíven gyűjtik. A házhoz menő programban a műanyagot és a fémet, illetve a papírt, a külterületeken pedig a zöldhulladékot gyűjtik külön, a megmaradt szigetrendszerben pedig az üveget. Ezenfelül működnek a szelektív hulladékgyűjtő udvarok, ahová anyagában hasznosításra sok mindent le lehet adni, így hungarocellt, autógumit vagy éppen elektronikai eszközöket. Minden más bekerül a vegyes hulladékba, amit a kukásautók a pusztazámori lerakóba vagy a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe szállítanak. A vegyes hulladékot már nem éri meg válogatni, mert az egyes frakciók szennyezettek. Ez az egyveleg ugyanakkor meglehetősen jó, a barnakőszénéhez hasonló fűtőértékű.

A rákospalotai égetőbe az üzem vezetése rendeli meg az FKF Zrt. szállítást végző igazgatóságától a hulladékot, napi ezer-kétezer tonnát, a nyári-téli kapacitás függvényében. Többet, mint amit egy nap felhasználnak, mert a beszállítás főleg hétköznap van, hétvégére pedig tartalékot képeznek a körülbelül tízezer köbméter tárolókapacitású bunkerben. Naponta átlagosan 1000-1300 tonna hulladékot égetnek el az üzemben, és így hétvégére is marad elegendő mennyiség. A bunkerekből hatalmas markolók rakják be a kazánok tölcsérjébe a hulladékot, ami a tűztéren fél óra alatt halad keresztül, és a körülbelül 1000-1100 Celsius-fokos térben magától begyullad az alulról befújt levegő segítségével. A fél óra elegendő ahhoz, hogy az egyvelegből minden éghető anyag kiégjen. A folyamatot számítógépek segítségével szabályozzák, hogy minél tökéletesebb legyen az égés.

Ha valamilyen robbanásra képes anyag – például gázpalack – kerül a tűztérbe, az az igazgató szerint nem okoz nagy gondot, a detonáció legfeljebb leporolja belülről a kazánt. A folyamat végén a salak vízfürdőbe esik, ahol lehűl, majd onnan kikerül a salakbunkertérbe. Az anyag mozgatásakor egy elektromágnes segítségével kiszedik a vasat, amit kohóknak értékesítenek. Ma ez már gépesített, zárt rendszerben működik, de régen egy munkatárs állt a szalag mellett, aki kiszedte a nagyobb darabokat. Így találhatott például akár súlyzót, húsdarálót, korcsolyaélt és aprópénzt. (Van olyan német cég, amely égetőművi salakot dolgoz fel, a fémpénzt is kiválogatják a salakból, kitisztítják és leadják a bankokban.) A salakot a Fővárosi Hulladékhasznosító Műből Pusztazámorra viszik, azzal takarják le az ott lerakott hulladékot.

Fotó: Havran Zoltán

Elkerülték az üzemet a súlyos balesetek

Amíg a salak távozik a kazánokból, az akár 1100 Celsius-fokos füst négyszer fordul meg a kazánban, közben a bejövő vízből gőzt termel. A rendszerből 400 Celsius-fokos, negyven bar nyomású gőz távozik, óránként 140-150 tonna megy a két – egy nagyobb és egy kisebb – turbinára. Megforgatja a generátort, így villamos áram termelődik, sőt, a rendszer a fővárosi távfűtésbe is besegít. A két folyamat hatással van egymásra, hiszen télen, amikor a távfűtés is működik, az üzem valamennyivel kevesebb áramot ad le, a maximális fűtési kapacitás ötven megawatt, elektromos áramból húsz megawattot tudnak a hálózatra termelni.

Nagyon fontos, hogy az üzem hatékonyan működjön, de legalább ennyire fontos, hogy teljesítse a környezetvédelmi előírásokat. Ehhez az első feltétel: a kazán falazatát úgy alakították ki, hogy az ottani hőmérséklet működés közben sohase csökkenjen két másodpercig 850 Celsius-fok alá. Erre azért van szükség, hogy az óriásmolekulák – dioxin, furán – szétessenek, elégjenek. Emellett levegőbefújással úgy megkeverik a füstgázt, hogy a lehető legtökéletesebb legyen az égés, és minél kisebb legyen a szén-monoxid-tartalom.

A tűztér tetején a karbamid vizes oldalát fecskendezik be, hogy a nitrogén-oxidot ezzel szétbontsák. Ezt követően az elő-porleválasztón megy keresztül a füstgáz, ami 95 százalékos hatékonysággal megszűri a szálló port, majd a következő tartályban közömbösítik mésztejjel a sósavat és a kén-dioxidot. Ezután a füstgázcsatornába aktív szenet juttatnak, amely megköti a maradék dioxinokat, a furánt, a higanyt. A folyamatosan lehűlő füstgáz végül egy zsákos szűrőn megy keresztül, majd ventilátorok segítségével távozik a 120 méteres kéményen át. A füstgáz tisztítása közben leválasztott anyagok veszélyes hulladékok, amelyeket zárt teherautókban speciális lerakókba szállítanak. A mennyiségeket vizsgálva a dolog úgy néz ki, hogy ha száz százaléknak vesszük az eredeti hulladékot, akkor körülbelül 23 százalék lesz a salak és hozzávetőlegesen három százalék a veszélyes hulladék.

Sámson László örömmel számol be arról, hogy az utóbbi húsz évben a nagyon súlyos balesetek elkerülték az üzemet. Érdekességként megemlítette, hogy három ember esett be a hulladékbunkerbe: egynek a lába tört, egynek kificamodott az egyik ujja, a harmadik pedig sérülés nélkül úszta meg. Abban bíznak, hogy ennél nagyobb baj ezután sem lesz a létesítményben.

Többfunkciósak a modern üzemek

Dacára annak, hogy Nyugat-Európában sokkal több hulladékot hasznosítanak anyagában és elterjedtebb a szelektív gyűjtés is, sok égetőművet üzemeltetnek, a lerakott mennyiség éppen ezért nagyon csekély. A modern, rendkívül hatékony üzemek már úgy készülnek, hogy a lakosság minél inkább el tudja fogadni a létesítményt. Koppenhágában két éve adtak át egy új hulladékhasznosító művet, amely köré egyfajta szabadidőpark épült. A tetejéről egy háromszáz méter hosszú szakasz vezet le, amely télen sí-, nyáron kerékpáros krosszpályaként működik. Az épület egyik oldalán pedig Európa legmagasabb mászófalát alakították ki. A felújított bécsi, spittelaui szemétégetőt négy éve adták át, a létesítmény az osztrák főváros szívében van, és a Hundertwasser-dizájnjáról vált ismertté. Olyan, mint egy elvarázsolt kastély, ezért kedvelt látványosság. S persze fontos a hatékonyság is, a hulladékhasznosító mű a felújítás után amellett, hogy kiszolgálja a központi kórházat, hatvanezer bécsi háztartást lát el meleg vízzel, távhővel és ötvenezret árammal. (MN)