Héjjas Iván vizitációja a Népszavánál

A Kecskemét melletti erdőkben meggyilkolt emberek tetemeit találják meg. Az újságok beszámolóiban visszatérő elem, hogy Héjjas Iván, a karhatalom megszervezője főszereplője a gyilkosságok végrehajtásának.

Megdöbbenést vált ki, hogy a Kecskemét melletti erdőkben meggyilkolt emberek tetemeit találják meg. A szörnyű bűncselekmény-sorozatot novemberben, a román csapatok kivonulása idején követték el. A Világ így ír december 13-án: „Az első lökést a nyomozás erőteljesebb kezeléséhez Horthy Miklós fővezér fellépése adta meg, aki Magasházy százados útján táviratozott Kecskemétre, hogy dr. Fritz Rezső hollétéről 24 óra alatt jelentést követel.” Az újságok különböző számokat közölnek, a gyilkosságok körülményei­ről is többféleképpen számolnak be, úgyhogy eleinte nagyfokú a homály a brutális bűnügyekkel kapcsolatban. Visszatérő elem azonban, hogy Héjjas Iván főhadnagy, Kecskemét köztiszteletben álló családjának tagja, a karhatalom megszervezője főszereplője a gyilkosságok végrehajtásának.

A Magyarország az ügy hátterét világítja meg: „Ha meg akarjuk érteni a Kecskeméten és környékén történt kegyetlenségeket és tömeges rablógyilkosságokat, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Kecskeméten a vörösterror milyen kíméletlen formában mutatkozott. Kecskeméten átvonuló vöröskatonák gyötörték, kínozták az ellenforradalmi érzelmű lakosságot és az elkeseredettség, a bosszúállás volt a legfőbb indító oka a történteknek. […] A nemzeti hadsereg bevonulása óta a hangulat megnyugodott, megszűntek azok az erőszakosságok, amelyek a haderő megjelenése előtt tobzódtak, és a karhatalom hivatalosan megtagad minden kapcsolatot a gyilkosokkal.”

Barna Tibor városi főkapitány nyilatkozik a napilapnak: „Az utóbbi időben Kecskemét határában több rablógyilkosság történt, így négy embert igazoltatás végett leszállítottak a vonatról, és ezek véletlenül olyan kezekbe kerültek, akik aztán eltették őket láb alól. A tetteseket kinyomoztuk és átadtuk őket a katonai hatóságnak. […] Héjjas Iván szerintem a leghazafiasabban járt el. Törvényes kereteken belül csupa kisgazdából karhatalmat szervezett. Neki nincs része semmiféle visszaélésben, legfeljebb azt a kis hibát követte el, hogy statáriumot hirdetett, holott arra csak a törvényszék elnökének van joga.” Arról számol be: „Eddig huszonkét hullát találtunk Izsák, Lajosmizse és Orgovány környékén. […] Valamennyi tettest elfogtuk és illetékes fórum elé állítottuk. Eddig tizennégy ember van elfogva. A tizennyolc ember elhurcolásáról, a törvényszék fogházának megtámadásáról és a többi ismeretes erőszakosságról a főkapitány a következőket mondotta: – Ezek mind egyéni akciók voltak.”

A Pesti Hírlap közli 18-án: „Kétségtelen, hogy a gyilkosságokat önkényesen hajtották végre a részben elmenekült tettesek, a bűntényekhez semmi köze sem volt Kecskemét városparancsnokának, Héjjas Iván főhadnagynak. […] Amikor pedig november közepe táján a románok a városból kivonultak, s Héjjas a karhatalmat megszervezte, minden erejével azon iparkodott, hogy fenntartsa a rendet, s bebizonyítható, hogy éppen ő akadályozott meg olyan akciókat, amelyeket a vak szenvedelem s a gyűlölet vezetett volna azok ellen, akik a diktatúra alatt és a román megszállás idején annyi keserűséget okoztak a város magyarságának. Héjjas Ivánnak egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy egy ismeretlen emberekből alakult csapat november tizenötödikén éjjel bejárja a várost és tizennyolc embert elhurcol. Sőt, amikor a vizsgálat megindult, éppen Héjjas Iván tartóztatta le a gyilkosságok elkövetőinek egyikét.”

Eközben a Világ 18-án arról számol be, hogy „Jánossy főkapitány egy hetventagú karhatalom élén ma érkezett meg Kecskemétre. Több orgoványi embert, akik ellen az a gyanú merült fel, hogy az izsáki gyilkosságok részesei voltak, letartóztatták. […] A Kecskemétről eltűnt emberek sorsáról a nyomozás eddig semmi bizonyosat sem állapított meg. Az orgoványi határban talált 22 hullán kívül eddig több nem került elő. Nincs kizárva – s a lelkiismeretes nyomozás hivatott ezeket földeríteni –, hogy a kecskeméti események gyökereit a bolsevizmus garázdálkodása által megkínzott emberek felzúdulásában kell keresni.”

A Népszava nem kíván élni azzal, hogy Héjjas Iván ellátogat a szerkesztőségébe, s így kérdéseket tehetnének fel neki. Az Új Nemzedék írja meg ­18-án: „Mi például a kecskeméti események dolgában bizonyítunk, a Népszava ellenben csak a szenvedélyeket korbácsolja. Pedig lehetnének jó információi is, hiszen Héjjas Iván tegnap fönt járt a Népszava szerkesztőségében, ahol puszta látására úgy felkorbácsolódtak a szerkesztőség szenvedélyei, hogy egyik munkatárs a másikra akarta rábizonyítani, hogy az a felelős szerkesztő, nem ő.”

A baloldali lap reagál, elismerve a vizitet: „Két katonatiszt jött föl és kereste a szerkesztőt. Sokan vagyunk most összezsúfolva egy szobában, és mivel nem ritkaság, hogy itt tisztek is, civilek is keresik a felelős szerkesztőt, akinek sok egyéb dolga van, szokás szerint a helyettes szerkesztő fogadta a két urat, akiknek kilétét akkor még nem is tudtuk. Amikor kitudódott, hogy kiről és miről van szó, a felelős szerkesztő is beszélt a két tiszttel, noha erre már nem is volt szükség.”

Az Est ellenben kíváncsi Héjjas közlendőjére, amit 19-én Héjjas főhadnagy elmondja a kecskeméti eseményeket címmel tesz közzé, amelyben cáfolja a vádakat. A Népszava 17-én a következő szöveget jelenteti meg: „Héjjas Iván előéletéről diffamáló állítások jelentek meg egyes lapokban. Most illetékes helyről annak konstatálására kértek föl bennünket, hogy azok az állítások minden alapot nélkülöznek.”