Az igazságszolgáltatás a társadalmi elvárásnak megfelelően a bűntettek megtorlására törekszik, amit az elkövetett bűncselekménynek megfelelő súlyú, a büntető-törvénykönyvben pontosan szabályzott mértékű büntetéssel sújt a bíróság. A jogszerű ítélethez azonban H. András esetében is egy sor részletet pontosítani – bizonyítani – kell. Így például azt, kitervelte-e a diák a támadást előre, vagy csak pillanatnyi indulatból cselekedett. Ennek eldöntéséhez ki kell hallgatni tanúként a fiú osztálytársait, de az is lehet, hogy szélesebb körű lesz a tanúkihallgatás, mert a baráti köre nem biztos, hogy osztálytársakból tevődik össze. Sajtóhírek szerint H. korábban mondta társainak, leszúrja a tanárnőt, ha rossz jegyet ad a dolgozatára. Kérdés, valóban mondott-e ilyet. Az osztálytársak és barátok, valamint a szülők, illetve testvérek vallomása azért is fontos, mert választ kaphatnak a nyomozók arra a kérdésre, volt-e előjele a támadásnak, például feltűnő kedélyállapotváltozás, látható feszültség, szorongás, esetleg gyűlölet a fiúban, ami aztán késelésbe torkolt. A támadó ügyvédjétől tudjuk, volt ilyen előjel, hiszen a fiú szülei pszichiáterhez kértek – és kaptak éppen e hétre – időpontot, mert András folyamatos gyomorgörcsre, hányingerre, hasmenésre panaszkodott a stressz miatt.