Gyárfás 1997-ben majdnem 400 millió forintot vitt haza a cégéből

Gyárfás Tamás az eddigi legfontosabb állításainak összefoglalásával kezdte mai vallomását. A sportvezető szerint 16 hónappal Fenyő halála előtt a közöttük levő konfliktus lezárult.

Gyárfás Tamás pere Fenyő János megölése kapcsán felbújtás a vád. Foto : Kurucz Ápád , remélem igy már egész jó:) Fotó: Kurucz Árpád

Az ügyészek kérdezték Gyárfást

Félt feljelenteni Portikot és Tasnádit. Miért nem küldte el Portikot? Miért nem tett erre pontot? Védekezése szerint az igazáért a sajtó nyilvánossága előtt küzdött, itt viszont nem. Portikkal és Tasnádival szembe nem. Miért? – a vádhatóság képviselője gyakorlatilag megismételte a bíró kérdéseit.

Gyárfás válaszában ismét felhozta, hogy féltette magát és családját. Az ügyészek szintén kifogásolták, hogy a vádlott kitérő és tekervényes válaszokat ad. Egy alkalommal a bíró pedig figyelmeztette a sportvezetőt, hogy ne tegyen pikírt megjegyzéseket a vád képviselői felé.

Gyárfás Tamás valójában nincs könnyű helyzetben, mintegy 25 év eseményeiről szóltak a kérdések, köztük olyan, az idők során bizonyosan változó, komplex dolgokról is, mint a Tasnádihoz és Portikhoz fűződő kapcsolata. Az ügyész egyébként felvetette: 1996. október 11-e után is születtek támadó hangvételű Népszava-cikkek Gyárfásról. Miközben ő vallomásában arról beszélt, hogy csak az említett dátum előtt támadták őt Fenyő napilapjában.

A bíró berekesztette a tárgyalást. Csütörtökön a vádirat alapján folytatódik a bizonyítási eljárás.

Póta Péter bíró faggatja a vádlottat

Gyárfás Tamástól először Póta Péter bíró kérdezett.

Négy alkalommal kérte a hatóság a poligráfos vizsgálatra Gyárfás Tamást, aki minden alkalommal visszautasította vagy feltételt szabott a hazugságvizsgálathoz.

Póta felolvasta Gyárfás korábbi válaszait, melyek alapján szerette volna megismerni a kérdéseket, ezután vállalja, de olyan választ is adott, amely szerint akkor vállalja, ha a több tanút is hasonló vizsgálat alá vetik.

– Miért nem állt bele? – kérdezte Póta. Gyárfás sok mindent említett, többek között azt is, hogy sokkos állapotban volt, attól tartott, hogy nem fog helyénvalóan beszélni.

– Tasnádi és Portik zsarolta, velük szóba állt, a többiekkel, A.-val, Imrich-kel pedig nem.

– Miért volt ez? – kérdezte a bíró. Gyárfás szerint Tasnádi nem zsarolta, Portik viszont „nyomás alatt tartotta”.

Póta: Jelezte-e bárkinek, hogy Portik vagy Tasnádi zsarolja?

Gyárfás: Nem.

Póta: Miért nem?

Gyárfás: Portik kapcsán féltem a következményektől.

Póta: Kovács Lajos rá akarta venni Portikot és Tasnádit, hogy valljanak önre. Kovácsot miért nem jelentette föl?

Gyárfás: Mert ezzel magamra haragítottam volna a rendőrséget.

Sz. Gyula tanúvallomásában azt állította Gyárfásról, megfenyegette, hogy tízezer forintért ukránokkal löveti ki, mint egy kutyát. Gyárfás szerint nem mondott igazat.

Póta: Miért vállal hamis vallomást Sz. Gyula?

Gyárfás: Nem tudom.

Póta Péter felhívta a figyelmet, hogy Gyárfás többször is kiemelte saját magával kapcsolatban: az igazáért nyíltan, a nyilvánosság előtt kiállt mindig.

– Miért nem állt ki a nyilvánosság elé, amikor Portik és Tasnádi zsarolta? – kérdezte a bíró.

– Féltem, hogy bántalmaznak engem és a családomat – mondta Gyárfás. A sportvezető válaszai sokkal hosszadalmasabbak, mint azt írásban meg lehetne jeleníteni.

– Kérhetett volna védelmet a magas rangú kapcsolataitól. Miért nem kért védelmet? – kérdezte Póta.

– Mert nem akartam ütközni Tasnádival és Portikkal, ellentmondani nekik – mondta Gyárfás, majd érveit bővebben is kifejtette.

– Ha a felvételek az ön igazát bizonyítják, akkor miért akarja kirekesztetni a bizonyítékok közül? – kérdezte Póta.

Gyárfás ekkor a korábbi védekezését adta elő, amely szerint a hanganyagok egy része manipulált, egy része hiányos volt. Ezekben pedig terhelő információ rá nézve nem volt. A bíró kifogásolta, hogy Gyárfás nem válaszolt a kérdésre.

„Szenvedő alanya voltam a nyomozásnak”

A szünet után Gyárfás Tamás összegzéssel folytatta a vallomástételt, ám előtte még egy tanút idézett, emlékeztetve arra a pillanatra, amikor az 1996-os Sajtóbálon kezet fogott Fenyővel. A tanú vallomásában azt mondta: a kézfogás számára olyan volt, hogy mindenki megy tovább a maga útján, a saját dolgával törődik és hagyják egymást.

Ezután Portikhoz tért vissza.

– Portik visszatérően, erőteljesen érzékeltette velem, hogy a hatóság szívesen fogadna velem kapcsolatban negatív bejelentést – emelte ki Gyárfás, aki ilyen értelmű idézetet is közzétett.

„Mondjam már azt, hát hogy a Fenyő eldőljön… Kovács… felajánlotta hogy énnekem itt minden heppi lesz és itt a Kánaán köszönt rám minden téren.” – idézett Portiktól Gyárfás.

A sportvezető végül összefoglalta érveit. Eszerint az egyik legfontosabb, hogy a gyilkosság előtt másfél évvel, 1996. október 11-ét követően megszűnt a szembenállás Fenyő és közte.

– Kovács Lajos azért tartott engem a legnagyobb eséllyel a Princz Gábor-Székely Herbert-Gyárfás Tamás hármasból a felbujtónak, mert megítélése szerint nekem volt alvilági kapcsolatom és pénzem egyaránt – mondta Gyárfás, hozzátéve, pechje volt, hogy Tasnádit gyerekkorától fogva ismeri, Portik pedig az albérlője volt.

– Nekem semmi közöm nem volt Fenyő János halálához. Szenvedő alanya voltam annak, hogy Fenyő János a Nap TV megszerzése érdekében fellépett ellenem. Szenvedő alanya voltam az elmúlt 20 év nyomozásának és gyanúsítgatásainak. 2017. november 27-én én tettem feljelentést a megzsarolásom miatt. Álmomban sem feltételeztem, hogy ilyen drágán megfizetek érte – fejezte be vallomását Gyárfás.

A titkosszolgálat és az oroszok

Gyárfás Tamás védekezése szerint Portikot ráküldték a nyakára, hogy csapdába csalja őt. A rendőrök Portik energolos igazgatótársának, Drobilich Gábornak az 2018. szeptember 17-i tanúkihallgatásán idézték amint 2008. június 26-án Portik a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával, Laborc Sándorral a Menza étteremben közli: ő nem magától ment el Gyárfáshoz, őt küldték, hogy lépre csalja a sportvezetőt. ...

„…azt mondták, menjek el. … napnak valamelyik szakában, és ijesszek rá stb., hogy én ezt tudom, meg azt tudom… Tehát a lényeg, hogy, hogy menjek el hozzá, és az embernek állítsak csapdát…”

(Portik Tamás)

A vádlott szerint ez azt jelenti, Portik tehát megbízást kapott, hogy megzsarolja őt.

Gyárfás felidézte, hogy Portik a beszélgetéseik egyikén említi az orosz vonalat.

Portik: Jó, mindegy, fölmerült bennem, jó, szóval elmentem minden olyan emberhez, akivel beszéltem volna, orosszal…

Gyárfás: Nálam is voltál. Ki az?

P: Aki most itt van, orosz, és meg van bízva, ilyen helyi főnöknek mondható, biztos tudod ki, a Szergej, na. Mindegy!

Gy: Fogalmam…

P: (közbevág) Jó, aki, akik itt vannak… (nem érthető)” – (részlet a lehallgatási leiratból)

– Ez a közlés nekem akkor elment a fülem mellett. Pedig összevághat azzal, amit Jurányi Zsolt a Blikk lapnak üzent a börtönből – mondja most Gyárfás Tamás. (Jurányi Zsolt a 90-es évek egyik közismert maffiózója – a szerk.)

Jurányi azt állította a börtönből ügyvédjén keresztül kiküldött levelében a bulvárlap 2019. augusztus 5.- i számban:

„Gy. Tamás aligha lehetett felbujtó a gyilkossági ügyben, a megrendelőt egészen máshol kell keresni”, illetve hogy „Fenyő Jánosnak azért kellett meghalnia, mert az ukránokat kihagyta egy üzletből.”

A levél szerint Jurányi és ukrán társai is meg akarták zsarolni. A zsarolás után azonban a banda egy telefonhívást kapott, az akkor már nem Magyarországon tartózkodó olajos keresztapától, hogy Gyárfást hagyják békén. A telefonhívás nem ért célt, az ukránok nem ijedtek meg. Jurányi: „Pár nappal később az akkori orosz-ukrán maffia második embere hívatta a spanomat, és közölte vele: hogy el kell engedni a sztorit.”

– Nem kizárt, hogy egy egyeztetés után döntötték el: Portik Tamásnak jutott osztályrészül, hogy engem csapdába csaljon – fogalmazott erről a vádlott.

Kurucz Árpád

Síron túli vallomás és néhai Princz Gábor

A Számvetés című dokumentumfilmben Fenyő pszichológusa és bizalmasa, a halálos beteg Perczel Tamás 2004-ben 20 órán át beszél Fenyő Jánosról és ellenségeiről. A filmből a tárgyalóteremben levetített részletek egyikében Perczel Princz Gábor Postabank-vezért, Gyárfás Tamást és Székely Herbertet nevezte meg, mint akiknek érdekében állt Fenyő halála. Székely Fenyő cégbirodalmának egyik örököse lett.

„Beköszöntött a béke. Látszólag, mert nem volt háború a Gyárfással… A Princzzel ment a hadakozás.”

(Perczel Tamás)

Perczel szerint 1998 február 10-én komoly konfliktus keletkezett Fenyő és Gyárfás között egy OTP-támogatással kapcsolatban, majd másnap Fenyő meghalt. Gyárfás dokumentumokkal bizonyítja, hogy a konfliktus nem létezett, ő megkapta az OTP által beígért támogatást és állítólagos Fenyőt szidalmazó kijelentéseiről sem számolt be másnap a Népszava.

A filmben Fenyő más konfliktusai is szóba kerültek. „Fenyő föl akarta számolni Princzet” – hangzott el a tárgyalóteremben Perczel egyik kemény mondata. Gyárfás olyan adatokat is ismertetett, amelyek szerint Kovács Lajos (nyugalmazott rendőrezredes, a Fenyő-ügy fő nyomozója – a szerk.) azért nem foglalkozott részletesen Princz szerepével, mivel a Postabank-vezér jó kapcsolatokat ápolt a hatóságokkal.

Gyárfás Tamás részletesen beszélt Fenyő és Princz kapcsolatáról. Mint mondta, vádolni nem akar semmit, de olyan tényeket sem akar elhallgatni, amelyek hozzájárulhatnak a tisztánlátáshoz. Számos tanúvallomást idézett ezután, például Sz. G. 2013 májusi vallomását, amely szerint Princz sokkal nagyobb haragban volt Fenyővel a vállalkozó halála környékén, mint Gyárfással.

A sportvezető felhívta rá a figyelmet, hogy a 1994-1995-ben, amikor a Magyar Nemzet még a Postabank tulajdonában volt, Kormos Valéria hat, egy-egy oldalas cikkben foglalkozott a VICO Rt. különböző üzleteivel. Fenyőnek elérkezett a visszavágás lehetősége 1997. február 28-án, amikor kirobbant a Postabank botrány. A Népszava ekkor szította a pánikot, amelyben néhány nap alatt több tízmilliárd forintot vettek fel a betétesek a pénzintézetből. A sportvezető további tanúvallomásból idézett, amelyek bizonyítják, hogy Fenyő és Princz között nagyon elmérgesedett a viszony.

„Ott volt a Fenyő páncélszekrényében az eredeti és a meghamisított mérlege a Postabanknak.”

(Perczel Tamás)

Gyárfás ismét kiemelte, hogy vádolni nem kíván senkit, ám fontos számára az összefüggések megvilágítása.

Ám Perczel Tamás mondandója legalább is elgondolkodtató.

„...drámaian megváltozott a helyzet, amikor kialakult egy másik háború és ez a háború a Fenyő János és a Princz Gábor között alakult ki. Fenyő föl akarta számolni Princzet, az volt az ideológiája, hogy nem hajlandó a médiában üzleti háborút folytatni egy olyan médiacsoporttal, ami mögött egy bank áll, amelyik annyi pénzt ad a lapoknak, amennyit kell, tehát nem lehet velük háborúzni, menjen ki a Princz onnan, adja át a lapokat. Ez majdnem zsarolás, voltak is ilyen beszélgetések közöttük, hogy „ezt hagyd abba, mert így meg úgy, meg amúgy…”

(Perczel Tamás)

Gyárfás azt mondja most: (néhai) Kiss Ernő (a Központi Bűnüldözési Igazgatóság – KBI vezetője volt – a szerk.) Princz Gábornak az eltartottja volt, tehát mindenben kiszolgáltatott és abszolút kiszolgált. Így üvöltözött a Népszavában fölvett magnófelvételeken: „mondd meg a kukac főnöködnek, hogy széttaposom, hogy ha nem száll le a Princz Gáborról!”

A sportvezető szerint Princz és Portik kapcsolatban álltak. Princz Gábor a vallomásában azt mondta: legfeljebb két alkalommal találkozott Portikkal. Az olajozó bűnöző azonban máshogy emlékezett: a vallomásai szerint „hihetetlenül jó” volt a kapcsolata Princzzel, kapott tőle „lét” is, sőt, vissza nem térítendő kölcsönt is. A Portik-Gyárfás felvételeken is elhangzott a párbeszéd, amely szerint Gyárfás azt kérdezte, „Princz miben segít téged”, Portik válasza: „mindenben”.

Fotó: Kurucz Árpád

A 40. számú védett tanú meséje

Gyárfás azért hozta fel a védett tanú meséjét, mivel korábban már kiemelte, hogy sosem járt a Művészinas nevű étteremben, ahol a vád szerint a felbujtás történt és a tanú pontosan erről vallott. A vádlott által megnevezett tanú azt állította, hogy egy meghiúsult üzlet miatt került sor a felbujtásra. „Gyárfással közösen úgy döntöttek, hogy likvidálják Fenyőt” – olvasható a vallomásban a sportvezető szerint. Gyárfás azt is kiemelte, hogy különböző kihallgatásokon jelentősen különbözött a tanú által elmondott történt. (A tanú szerint a TV2-t akarta megszerezni Fenyő János és Portik Tamás – a szerk.)

„A tender beadása előtt egy héttel valahogyan kiderült a Fenyő számára, hogy az egész mögött a Gyárfás van és ennek következtében azonnal visszalépett. …Ez '96 év végén volt valamikor… Portik őrjöngött, hogy Fenyő visszalépett és akkor a Gyárfás és a Gyenes András összeültek a Művészinasban, hogy hogyan tovább. Végül úgy döntöttek, hogy Fenyő nélkül nem tudják a tendert beadni… …Gyárfással közösen úgy döntöttek, hogy likvidálják a Fenyő Jánost, ezt ketten döntötték el”

– idézet a 40. számú védett tanútól.

– A vádlott szerint azonban ezen a tenderen nem indultak. – Ez eleve képtelenség. 1997. január 1-től kaptam vissza az MTV-től a Nap-kelte készítésének jogát. Ha valakivel, Fenyővel biztosan nem pályáztam volna közösen a kereskedelmi TV-csatornára – mondta most a bíróságon Gyárfás Tamás.

2012. július 12.-én a 40. sz. tanú azt vallotta:

„A Portikéknál bevett szokás volt, hogy amikor valakire kiadta, vagy kiadták, hogy öljék meg, akkor bizonyos időn belül lőjék le, vagy robbantsák fel, vagyis öljék meg.”

Fenyőt 1998. február 11-én ölték meg. Gyárfás szerint a haragra gyulladt Portiknak ezúttal a „bizonyos”, azaz rövid határidőként 14 hónapot kellett volna adnia…

– A 40. sz. védett tanú szerint 1997. első napjaiban mondta ki Portik Fenyőre a végítéletet, amit én nagyban helyeseltem. A vádirat és Tasnádi szerint én Tasnádit 1997 szeptemberében kértem fel, hogy ölje meg Fenyőt. Akkor most melyiket kértem fel előbb? 1997 januárjában Portikot? Akiről később azt feltételeztem, hogy csak színlelni fogja Fenyő megölését? Ezért fordultam volna nyolc hónappal később Tasnádihoz? Vagy Tasnádit kerestem meg korábban? Legkésőbb – miként a vádiratban áll – 1997 szeptemberében? A vádirat szerint Tasnádinál jöttem rá, hogy csak színlelni akarja a gyilkosságot, és ezért 1997 szeptemberét követően felkutattam Portikot, visszatértem hozzá – aki a legjobb tudomásom szerint nem tartózkodott Magyarországon – és számon kértem rajta az 1997 januárjában tett döntését?... –fogalmazott Gyárfás Tamás, aki szerint nevetségesek ezek a variációk, vagy inkább tragikomikusak. – Abszurd, mint egy Beckett dráma. Csakhogy ez az én életem drámája… – mondja.

Fotó: Kurucz Árpád

Portikhoz közelálló zsarolók, mint tanúk

Gyárfás Tamás meggyanúsításához, majd megvádolásához a 2017-es megzsarolása vezetett. Ekkor az olajos körökben jól ismert figurák a Portik által készített, előkerült hangfelvételekkel zsarolták meg a magyar úszószövetség volt elnökét. A vádlott felidézte: K. Imrich (Jozef Rohác szlovákiai „ismerőse” – a szerk.) 2017 szeptemberében átadott neki egy több oldalas, szerkesztett iratot, amely a Portikkal való beszélgetéseinek leiratait, pontosabban azok szerkesztett változatát tartalmazta. Ezt átadta akkori ügyvédjének, Bánáti Jánosnak, és megmutatta barátjának, Ihász Sándor fellebbviteli főügyésznek. A zsarolók között olyanok bukkantak fel, akik így, vagy úgy de Portikhoz, illetve az olajbűnözés zászlóshajójához, az Energol Rt.-hez kapcsolódtak.

Így a német-magyar állampolgár Dósa István András, az MSZP karitatív tagozatának egykori elnöke, Sz. József és Imrich K., vagy éppen S. Gábor, a Volánbusz egykori vezérigazgatója.

Dósa Günter Regen néven Bánáti Jánost kereste meg, kiderült: „tárolási díj” ellenében átadná a felvételeket. Gyárfás ekkor nem fordult a hatóságokhoz, mivel rossz tapasztalatokat szerzett korábban. Dósa korábbi vallomása szerint Portik felesége adta oda neki a felvételeket 2017-ben. Az asszony még 2013-ban 40 millió forintot adott oda Dósának befektetési célra, ám időközben leváltották S. Gábort, így befuccsolt a befektetés, elveszett a pénz. Dózsa szerint Portik felesége nem adott utasítást neki a zsarolásra, de felvetette annak lehetőségét.

Gyárfás Tamás csütörtöki vallomásának megfelelően ismét rámutatott: az eredeti hangfelvételeken nem szerepel a Fenyő-gyilkosságra utaló mondat, amely szerint „letettük, letettük a fenyőfát”. Az idézett részt szerinte Dósáék, vagyis a zsarolók vághatták hozzá az anyaghoz. A sportvezető azt is kiemeli, hogy Dósa a fentebb idézett vallomását később megváltoztatta: mégsem Portik feleségétől kapta a felvételeket. Ekkor azt vallotta, hogy a bécsi találkozójukon az asszonytól egy ruhákat tartalmazó zsákot kapott tőle, amelyben „fontos ruhadarabok” voltak. Egy gyermekruhában pedig megtalálták a hanganyagokat.

Dósa azt is vallotta hogy Sz. József kereste fel Gyárfást 2017. szeptemberében egy öt oldalas leirattal. Gyárfás viszont Imrich K.-t említette, mint aki felkereste. A sportvezető szerint ez csak akkor lehetséges, ha a két férfi ugyanaz a személy.

S. Gábor tanúvallomásában azt állította, Dósa kölni lakásból kerültek elő hangfelvételek, amik el voltak rejtve, így a lakásban lehetnek további felvételek is. Dósa egyébként azt mondta kihallgatásán: az eredeti hanghordozókat átmásolták, hogy az eredetiek hol vannak, nem tudja.

Fotó: Kurucz Árpád

Gyárfás cége nyereséges volt a vádbeli időszakban

”Tudva, hogy Fenyő János sértett nem hagyott fel a gazdasági ellehetetlenítésével, Gyárfás Tamás vádlott legkésőbb 1997. szeptemberében elhatározta, hogy a közte és Fenyő János sértett közötti hatalmi harc végleges lezárása érdekében megöleti Fenyő János sértettet” – szerepel a vádiratban ez a részlet, amire még csütörtökön felhívta a bíró a vádhatóság figyelmét. Gyárfás akkor azt mondta a felvetésre: „Fenyő hatékonyságát ismerve, ha ő valóban nem hagyott volna fel az én gazdasági ellehetetlenítésemmel, akkor nem érhettem volna el olyan eredményeket, amelyeket elértem.”

Állítása alátámasztásául átadta ma Póta Péter bírónak a 100 százalékos tulajdonában álló cége, az St. Plusz Kft: 1996., 1997. és 1998. évi „Éves beszámolóját.” Ebből az derül ki, hogy nyeresége évről évre nőtt; amennyiben Fenyő továbbra is el akarta volna lehetetleníteni őt, akkor nem tudja nyereségesen működtetni a cégét.

A cégbírósági iratokban a Magyar Nemzet az alábbi adatokat találta az St. Plusz Kft. eredményességéről. 1996-ban: 339. 596 millió Ft; 1997-ben egészen kiemelkedő 483, 503 millió Ft; 1998-ban: 271. 739 millió volt az adózás előtti eredmény. A vádiratban megjelölt év, 1997. volt a legeredményesebb, Gyárfás akkor adózás után 396 millió 524 ezer forintot vehetett fel.

A vallomástétel harmadik napja

Kedden fél 9-kor elkezdődött Gyárfás Tamás vádlotti vallomástételének harmadik napja. A sportvezető előzetesen nem tudta elmondani, hogy a mai nap befejezi-e vallomását; amennyiben nem, csütörtökön folytathatja. Azt azonban már lehet tudni, hogy ha befejezi, akkor a vádat képviselő ügyészek hosszabban is reagálnának a Fenyő János meggyilkolása miatt, felbujtóként a Fővárosi Törvényszék elé állt vádlott védekezésére.

Fotó: Kurucz Árpád

Gyárfás Tamás az eddigi legfontosabb állításainak összefoglalásával kezdte mai vallomását. A sportvezető szerint 16 hónappal Fenyő halála előtt a közöttük levő konfliktus lezárult: Fenyő lapjában, a Népszavában csak objektív írások jelentek meg Gyárfásról, az 1997-es Sajtóbálon pedig kezet fogott Fenyővel.

A sportvezető rámutatott Tasnádi Péter vallomásainak ellentmondásaira. A vád szerint Gyárfás előbb Tasnádit, majd Portik Tamást bízta meg Fenyő János meggyilkolásával. Gyárfás a korábbi napokon bemutatta Portik vallomásaiban levő ellentmondásokat, valamint rámutatott, hogy szerinte miért nem bizonyító erejűek a hangfelvételek: azokon nem hangzik el olyan értelmű kifejezés, amely szerint Gyárfás megbízta Portikot.

Gyárfás Tamás ma sem felejti el megemlíteni Princz Gábort

A Fenyő János megölése kapcsán felbujtással vádolt Gyárfás Tamás ma folytatja vallomását a Fővárosi Törvényszéken. Az egykori tévés producer a zsarolóiról, a védett tanú meséjéről, a Számvetés című film félremagyarázásáról, Fenyő és a Postabank kapcsolatáról, nyomozói hibákról, valamint arról beszél majd, hogy Portik Tamás lépre akarta őt csalni. Harmadik alkalommal tesz vallomást Gyárfás Tamás a Fővárosi Törvényszéken. A sportvezetőt azzal vádolja a Fővárosi Főügyészség, hogy megbízta Tasnádi Pétert, majd Portik Tamást, hogy ölessék meg üzleti ellenségét, Fenyő Jánost. A vádhatóság szerint Tasnádi elvállalta a megbízást, előleget is felvett, ám nem végezte el a feladatot, ezért Gyárfás Portikot bujtotta fel, aki aztán Jozef Roháčcsal meg is ölette a 90-es évek nagy hatalmú médiamogulját.