Gyárfás és Portik együtt a vádlottak padján – csütörtökön folytatódik a tárgyalás

A vád szerint Gyárfás felbujtotta Portik Tamást, hogy ölesse meg Fenyő Jánost, akit aztán a szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč 1998. február 11-én meg is ölt.

Fotó: Havran Zoltán

15:39

Friderikusz újabb idézetét dobta be Gyárfás, amikor felidézte: a tévés személyiség szerint Fenyő halálakor nem volt már rossz a viszony az üzletember és a sportvezető között.

Az ügyész a tárgyalás végén leszögezte: Gyárfás vallomástétele után részletesen kíván reagálni Gyárfás szavaira, olyan terjedelemben, amilyen terjedelemben az szükséges a vádlotti vallomástétel terjedelméhez mérten, mivel Gyárfás kritizálta a vádiratot.

A bíró szerint elképzelhető, hogy nem lesz elég a négy nap a vallomástételre ilyen módon.

Április 9-én és 21-én újabb tárgyalási napok lehetnek Póta Péter szerint, aki 15:38-kor berekesztette az ülést.

15:30

Gyárfás következő témája K. T. Zs. „megveretése”, bántalmazása. Ez 1997 végén történt, Gyárfás nem tudott róla.

K. T. Zs. a sportvezető vádlottársa volt egy áfa-csalási ügyben – amiben Gyárfást felmentették később. A bíró figyelmezteti Gyárfást, hogy úgy megy bele ebbe a témába, hogy nem vádolják Kiss megveretésével.

– Én arra akarok rámutatni, hogy az ügyészség hozott anyagból von le következtetést, azonban egy rossz minőségű hozott anyagból, amelyben hibák vannak – mondta Gyárfás, aki több tárgyi hibát is bemutatott. Gyárfás paneljének lényege valószínűleg az ügyészség, a vádirat rossz színben való feltüntetése volt.

A bíró többször is figyelmeztette Gyárfást, hogy az ügy irreleváns, a vádiratban pedig lényegi kérdéseket nem érint. Gyárfás annyira próbálta az igazát bizonygatni, hogy „indulatba jött”. – Ne jöjjünk indulatba, jó!? – nézett Póta Péter bíró szigorúan Gyárfásra.

A sportvezető a nap nagy részében a rá jellemző hidegvérrel olvasta fel a vallomását, felfokozott lelkiállapotáról csupán az árulkodott, hogy jobb lába folyamatosan mozgott a szék alatt.

Székely Ferenc vallomásából olvasott fel Gyárfás, aki ötletesen azt mondta: – Nem fordítva történt, nem Fenyő János lőtte le a Gyárfást?

– Mindig legyőzte Fenyőt, 16-0 volt az eredmény Gyárfás javára – utalt a korábbi meccseikre és jelenlegi helyzetére.

A sportvezető ismét felidézte Friderikusz Sándor vallomását, a korábbi tévéstől így idézett: Gyárfás mindig a békülésre törekedett. A Fenyővel ellentétben a konfliktusokat kerülte, számára mindig fontos volt a béke.

14:48

Később a Népszava főszerkesztője azt vallotta, hogy Gyárfás az előbb bemutatott TV-vita után azt mondta neki: Fenyő előbb-utóbb kinyíratja magát. A „kinyírás” egyébként Fenyő szavajárása volt, nem Gyárfásé, így a Népszava főszerkesztője talán tévedett. Gyárfás idézi Friderikusz Sándort, aki szintén alátámasztja, hogy a „kinyír” Fenyő egyik kedvenc szava volt.

14:40

Ezután egy hosszabb részletet láthatunk Gyárfás és Kereszty András vitájáról az Ütköző című műsorban. Gyárfás azután vállalta a vitát a Népszava főszerkesztőjével, hogy meghamisított jegyzőkönyvekkel akartak úszókat kijuttatni az atlantai olimpiára, állítólag Gyárfás tudta nélkül. A vitára 1996. szeptember 12-én került sor. A botrány hatására Gyárfás lemondott, ám nem sokkal később újraválasztottak az Úszószövetség elnöki posztjára – az esettel a nap korábbi részében is foglalkozott Gyárfás.

A videóban a műsorvezető kimondja: a Népszava Fenyő és Gyárfás vitája miatt rászállt a sportvezetőre. A felvételen Gyárfás maga is bemutat számos Népszava cikket, amelyek kifejezetten negatív kontextusban foglalkoznak személyével.

13:52

A következő téma a kaposvári eljárások, '96 május-szeptember.

Az esetet szintén a Népszava hozta nyilvánosságra és írt rendszeresen az ügyről.

Gyárfás Tamás az eset kapcsán a jelenlegi eljárás ügyészeit bírálta, mivel a vádirat a sportvezető szerint szakmaiatlan, mivel két olyan ügyet hoz kapcsolatba, amelyeket nem lehet „összemosni”.

A sportvezető ellen az egyik ügyben a nyomozást megszüntették, a másikban bírósági szakaszban felmentették. Gyárfás ekkor dokumentumokat mutatott be a kivetítőn, amelyek meggyőzőnek tűntek. A két ügyésznő ekkor felcsapta az olvasószemüvegét és az iratokba mélyedt, miközben grimaszoltak. Gyárfás láthatóan élvezte a helyzetet.

A sportvezető kiemelte, hogy az áfa-csalás ügyében felmentették és a jelenlegi ügyben a vádirat azt tartalmazza – Gyárfás szavai szerint –, hogy pótnyomozást rendeltek el a hatóságok a sportvezető ellen, azonban a korabeli újságcikkek ezt cáfolják. Ha Gyárfásnak igaza van, akkor ténybeli tévedés van a vádiratban.

Gyárfás bemutatott egy olyan történetet is, amely szerint kétmilliót ajánlottak olyanoknak, akik információval szolgálnak Gyárfásról.

13:30

Gyárfást feljelentette egy főnővér az APEH-nél. 1996 áprilisában, mint az sejthető Gyárfás eddigi védekezéséből, az eset 1996. október 11-e előtt történt. A történtek érdekessége, hogy a főnővér egy népszavás újságíró felesége volt, aki így próbált jó pontot szerezni Fenyőnél – mondta Gyárfás. Az ügynek nem lett különösebb következménye.

– Egyszer csak jött ez a szabály, hogy a Gyárfásról a Népszavában nem lehet cikket írni – olvasott fel egy tanúvallomást Gyárfás, amivel szintén a '96 októberi cezúrát szerette volna alátámasztani.

13:23

Gyárfás következő témája az úgynevezett 120 oldalas dosszié, amelyet állítólag Fenyő állított össze. A dossziéban a sportvezetőt lejárató anyagok voltak.

Gyárfás kiemelte: a dosszié létéről nem is tudott, ahogy a tanúk többsége sem. Gyárfás Tamás valótlannak nevezte az egyik tanú, Dr. Óvári azon vallomását, amely szerint neki és Princz Gábor Postabank-vezérnek „jelentette” a dosszié létét és annak sikeres megsemmisítését Fenyő halála után.

Amennyiben Gyárfás minden körülményre kitérő, valós beszámolót tett most a bíróság előtt, akkor kijelenthető, hogy a dosszié részletes, teljes tartalmát nem ismeri senki.

– Mindez 1996. október 11-e előtt történt – emelte ki Gyárfás immár visszatérő elemként, utalva arra, hogy a dosszié ez idő alatt keletkezett.

13:10

Kedden délután 13 órakor, egy órás szünet után folytatódott a tárgyalás.

A sportvezető a Fenyővel való konfliktusának részletes feltárásával folytatta vallomását. A téma az úgynevezett fiktív úszóverseny megrendezése volt, amelyről a Gyárfásra ráállított Népszava cikkezett. Az eset középpontjában egy úszóversenyről készült hamis jegyzőkönyv állt, amely Gyárfás állítása szerint a tudtán kívül készült.

A botrány nyomán Gyárfás lemondott az úszó szövetségben betöltött vezető tisztségéről, ám 12 nap múlva újraválasztották. A sportvezető a botránnyal kapcsolatban is hangsúlyozta, hogy az 1996. október 11-én történt, amely visszatérő elem a védekezésében: azt akarja kihangsúlyozni hogy ezen időpontot követően Fenyő János megölése nem állt érdekében.

12:06

Fenyő János nem válogatott az eszközökben a Nap Keltéért folytatott küzdelemben.

Magánvádas eljárást kezdeményezett Gyárfás Fenyő ellen. Ennek alapja az volt, hogy „Fenyő János 1996. február 27-én közölte: kinyír” – mondta Gyárfás, hozzátéve, hogy a magánvád végül nem jutott el a bíróságig, azt visszavonta. Ez az esemény is 1996. október 11-e előtt történt – emelte ki Gyárfás ismét a dátumot, amely után szerinte elhalt kettejük konfliktusa.

Egy órás ebédszünet következik.

11:52

1997 augusztus 26-án Farkasházy Tivadar a Nap TV Jegyzet rovatában sértő megjegyzést tett Fenyőre, másnap elnézést kértek a bejátszásért. Gyárfás külön levélben is bocsánatot kért Fenyőtől.

– Ez mutatta, hogy komolyan vettük a kibékülésünket – emelte ki a sportvezető. Hozzátette: nem sokkal később az eset miatt a Nap TV Jegyzet rovatát megszüntették.

11:46

Gyárfás a Stáb Tv Rt. és Nap TV Kft. közötti jogviták részletes bemutatására vállalkozott. Miután a konfliktusban döntést hozott a bíróság, számos olyan vélemény született, amely szerint Fenyő és Portik továbblépett.

„Fenyőt már nem érdekelte ez a kérdés” – idézte Dr. Óvári Győzőt Gyárfás.

11:22

A sportvezető olyan véleményt is idézett, hogy a „felek törekedni fognak egymás jó hírének keltésére”. Ezt Dr. Kollár Károly mondta.

Gyárfás szerint a Nap TV sorsát az döntötte el, hogy a köztévé részvénytársasággá alakult, majd Peták István elnök kijelentette, hogy a Fenyő és Gyárfás közötti vitában választottbíróság döntsön és az kaphat műsorkészítési jogot, akinek a bíróság a javára dönt. Ez Gyárfás volt.

– Az MTV-vita lezárása a Fenyő-Gyárfás összecsapása lezárása is volt egyben – mondta Gyárfás.

11:04

Gyárfás a Nap TV körüli csatározásokkal folytatta az első szünet után. Felvázolta a Nap TV körüli küzdelmek kronológiáját.

11:01

Gyárfás Tamás mintegy tíz percnyi szünet után 11 órakor folytatta vallomástételét.

Délben egy órás szünet várható.

10:49

Gyárfás kiemelte, hogy 1996 januárja után korrekt viszony lett a NAP TV és a Fenyő tulajdonában álló Népszava között, amely Gyárfást korábban aktívan lejáratta. Az RTV miatt '93-ban keletkezett feszültség is hamar lecsengett. Ennek alátámasztására a sportvezető a Népszava műsorajánlóit mutatta be, amelyek az olvasók figyelmébe ajánlják a Nap TV műsorát. Az egyik ilyen műsorelőzetes 1993. december 10-éről származott, vagyis az RTV körüli vita után picit több mint fél évvel.

10:40

'96 október 14-e után érdektelen lett a Fenyővel való harc Gyárfás szerint, tehát képtelenség, hogy ezért embert öljön valaki.

Gyárfás elsőként részletesebben az első vádponttal foglalkozott.

Üzleti vita az RTV újság kiadása miatt: Gyárfás egy olyan dossziét adott át az ügyészségnek, amelyen a Népszava felirat állt, és amellyel azt kívánta bizonyítani, hogy a Fenyő halála előtti időszakban a lapban nem jelent meg róla lejárató anyag. Az ügyészség szerint ugyanis Gyárfás egyik motivációja az volt, hogy a Fenyő tulajdonában levő médiumokban lejárató anyagok jelentek meg a sportvezetőről.

1993 márciusa és májusa között zajlott az RTV vita. Ebből per is lett, amelyben egy tanú azt vallotta, hogy nem merült fel komolyabb feszültség Fenyő és Gyárfás között. Gyárfás bemutatott egy részletet egy 1993-as májusi Fenyő-levélből, amely neki szólt.

A lényeg, hogy az üzleti vita az áfa körül kulminálódott: Fenyő kifizetett 20 millió forintot Gyárfásnak az RTV megvásárlásáért – további 76 milliót pedig a Postabanknak –, ám azt nem rögzítették, hogy abban benne volt-e az áfa, vagy sem.

A levélből az derült ki, hogy valóban nem volt jelentős vita az Áfa kifizetésével kapcsolatban, az végül megoldódott.

10:23

Gyárfás Tamás tíz és negyed tizenegy között a vádirat legfontosabb részeit ismerteti, és a fontos megállapításokkal kapcsolatos problémákat is. A sportvezető bizonyos ügyek kapcsán például kifogásolta, hogy egyes tanúk miért nem vállalják a nevüket, miért nem tudja őket.

Gyárfás egy üres pendrive-val kapcsolatban tett megjegyzést a vallomásában, amelyen egy hangfelvételnek kellett volna lennie, amikor a bíró félbeszakította. Az eszközt Németországban, Kölnben foglalták le. Üres volt, sosem volt rajta semmilyen adat – közölte a bíró. Gyárfás azt is kifogásolta, hogy a zacskóban két bűnjel van az adatok szerint, azonban csak egy darab pendrive volt benne. A bíró szerint ez azért történt, mert a pendrive-nak volt egy kupakja, tehát két részből állt.

A felelőtlen hamis vallomások és a fontos részletek figyelmen kívül hagyására szeretném felhívni a figyelmet – összegezte vallomásának várható tartalmát Gyárfás.

10:04

Gyárfás felsorolta az indítékokat, amelyek a vádiratban szerepelnek, hogy ezek alapján folytassa majd vallomását:

– Üzleti vita az RTV újság kiadatása miatt – 1993. március-május

– Harc a Nap-keltéért – '96. október 11-ig

– Gyárfás kijelentése: Fenyő János „kinyír” – '96. február 27.

– Egy magánvádas eljárás – '96 márciusáról

Gyárfás további tíz témát sorol fel, amelyek szerepelni fognak a vallomásában.

9:57

Gyárfás Tamás tagadta a bűnösségét, vallomást kívánt tenni.

– Ha már így hozta a sors, akkor örülök, hogy tisztázhatom magam – kezdte Gyárfás. Vallomását szinte alig lehet hallani, szerencsére felhangosították. A sportvezető felolvasta vallomását.

A felvezetés: – Már az előkészítő tárgyaláson leszögeztem, hogy az előéletem alapján nem követhettem el a nekem felrótt cselekményt... A konfliktust lezárva megállapodást kötöttünk.

A sok tanú felvonultatása azt a látszatot kelti, hogy milyen sok bizonyíték állt rendelkezésre. A vádirat a lényegtelenről hosszan szól, a lényegesről alig.

22 év nyomozása után sincs információ arról, hogy milyen körülmények között, mikor bujtottam volna fel Portikot.

515 percnyi szövegből több mint 3000 mondat nem hallható. A releváns részletekből kiderül, hogy nem bíztam meg Portikot semmivel.

9:46

Dél körül egy órás ebédszünet következik – mondta Póta Péter. Várhatóan három, fél négy körül befejezik a tárgyalást.

Gyárfás Tamás egyébként nem egyezett bele hangfelvétel készítésébe. Háromnegyed tízkor Gyárfás elhagyta a tárgyalótermet, a bíróság technikusai eközben egy monitor kalibrálásával bíbelődtek. A technika ördöge kifogott a bírón, láthatóan valamilyen videót szeretett volna lejátszani, amelyre vélhetően délután kerül sor.

Gyárfás a teremben, 9:49-kor elkezdődik a vallomástétel.

9:39

Portik Tamást fél tíz előtt nem sokkal kikísérték a TEK kommandósai. A tárgyalóterem közepére egy nagy asztal került. Gyárfás Tamás a bírói pulpitushoz lépve elkezdte egyeztetni a bíróval a vallomástétele menetének részleteit. A beszélgetés mikrofonon kívül zajlott, így nem lehetett hallani. A sportvezető ezután védőjével, Zamecsnik Péterrel egyeztetett. Gyárfás higgadtnak tűnt. Az előtte levő asztalra egy nagy piros mappát helyezett, amelyből egy iratköteget vett ki. Hamarosan kezdődik a vallomástétel.

Fotó: Havran Zoltán

9:27

Portik Tamás a bírónak azt mondta, hogy időre van szüksége a vádirat áttekintésére. Póta Péter bíró ezt úgy értelmezte, hogy azért van szüksége időre a vádlottnak, hogy később vallomást tegyen.

– A következő tárgyalási etapot tavaszra tűzöm ki, akkor elég lesz a felkészülési idő? – kérdezte a bíró, Portik azonban még több időt szeretne, hogy felkészülhessen. A bíró másfél hónapnyi időt adna Portiknak a felkészülésre, vallomására a következő tárgyalási szakaszban kerülhetne erre sor.

Portik Tamás jelezte, új iratokat is be akar csatolni, a bíró pedig meglepődve kérdezte, hogy megismerheti-e ezeket az iratokat a tárgyalás előtt. – Hozzon már abba a helyzetbe, hogy fel tudjak készülni én is – reagált Póta Péter.

Szakértői bizonyítást is indítványoz, erősítette meg Portik a bíró kérdésére.

– A bűncselekményeket nem követtem el, a hanganyagok manipuláltak – érvelt Portik, aki a bíró kérdésére kiemelte, hogy szerinte több hanganyag manipulált. (A bizonyítékok sorában találhatók azok a Portik által titokban rögzített beszélgetések, amelyeket évek során, a budai utcákon, esténként sétálgatva folytatott Gyárfás Tamással. Ezek hitelességét próbálja megingatni szakértő bevonásával Portik. – a szerk.)

– A felvételek készítésének időpontját nem sikerült megállapítani minden esetben – állapította meg Portik védője, aki szerint a '97 végén és '98 elején keletkezett híváslisták is fontosak a védelem számára, hogy megállapítható legyen a felvételek időpontja. Egy szlovák tanú meghallgatását is kéri a védelem.

9:25-kor Portik Tamást elvezetik, rövid szünet következik.

9:15

A bíró mintegy félórája ismerteti a vádirat lényegét, amelynek leglényegesebb megállapításai már megjelentek a sajtóban. A teremben 6 TEK-es kommandós figyelte a hallgatóságot. Portik szürke rabruhájában, kócosan, szakállasan mutatkozott a tárgyaláson, két TEK-es között, a terem közepén levő padon ülve egykedvűen hallgatta a bírót.

A bíró 9:10-kor befejezte az ismertetést, Portik pedig szólásra emelkedett. Előtte a bíró még figyelmeztette jogaira a vádlottat.

Megkezdődött a tárgyalás

Gyárfás Tamás reggel negyed 9 körül érkezett meg a Fővárosi Törvényszékre. A tárgyalóterembe három biztonsági átvizsgálás után lehetett bejutni: két fémdetektoros és egy kutyás ellenőrzést követően. A tárgyalás pár perces késéssel indult, Portik Tamást TEK-esek kísérték a terembe. Sem Gyárfás Tamás, sem Portik nem járult hozzá, hogy képek készüljenek róla. A tárgyalás a vádirat lényegesebb pontjainak felolvasásával kezdődött. Utána elsőként Gyárfás Tamás mondhatja el, három napra tervezett vádlotti vallomását.

A Fővárosi Főügyészség szerint felbujtotta Portik Tamást, hogy ölesse meg az üzleti ellenségét, Fenyő Jánost, akit aztán a szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč 1998. február 11-én meg is ölt Budapesten, a nyílt utcán.

Gyárfás Tamásnak felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettéért kell felelnie. A vád szerint Gyárfás az 1990-es évek meghatározó jelentőségű médiavállalkozója volt, akárcsak Fenyő János, aki egy videókazetta-terjesztő és egy napilapot kiadó gazdasági társaságnak (a Vico Rt.-nek – a szerk.) is vezérigazgatója volt. A vádlott és a sértett között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc, és ezekből fakadóan erős személyes ellentét alakult ki. Gyárfás Tamás 1997-ben elhatározta, hogy a játszma végleges lezárása érdekében megöleti Fenyő Jánost. Emiatt 1997 szeptemberében megbízott egy, az éjszakai életből közismert személyt (Tasnádi Pétert – a szerk.) az emberöléssel, aki azt 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett hatmillió forint előleget, nem teljesítette a megbízást. A vád szerint ekkor Gyárfás megbízta Portik Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. Portik elfogadta a megbízást és rávette – az emiatt időközben jogerősen elítélt – Jozef Roháčot Fenyő megölésére. Roháč 1998. február 11-én a késő délutáni órákban a fővárosi Margit utca–Margit körút kereszteződésében, a piros lámpánál a gépkocsijában várakozó médiavállalkozó autójához lépett, és gépfegyverrel kivégezte a vállalkozót.

Portik Gyárfás Tamásnak: Amíg élsz, börtönben leszel

A Magyar Nemzet korábban exkluzív információkhoz jutott a Fenyő-gyilkosság ügyé­ben. A felbujtással gyanúsított két férfi, Gyárfás Tamás és Portik Tamás közötti rejtélyes beszélgetés részleteiből idézünk:

Portik: – Én azért csi…, nem, én azért csináltam meg azt a melót anno, részben, át… autószerelésért, mert elromlott, emlékszel, defektet kaptál.

Gyárfás: – Igen.

P.: – És engem hívtál föl, hogy cseréljem ki a gumit. Jó így?

Gy.: – Te mondtál dolgokat, hogy tudsz segíteni.

P.: – Igen.

Gy.: – Békét akarok, értsd meg.

P.: – Akkor várjál, egyszerűbb, mert én a sarkon elválok tőled, hogyha te azt mondod nekem, hogy nem akarsz nekem segíteni.

Gy.: – De én akarok neked segíteni.

P.: – El akarsz mindent felejteni.

P.: – Nincs mit titkolnunk?

Gy.: – Persze.

P.: – Nekünk kettőnknek? Én szerintem sokat tettem érted.

Gy.: – Jó, jó, nyugodtan gyere… [a háttérben köszön valakinek] Jó, tehát erre csak az a…

P.: – De nekem így, nekem így nincs értelme téged zavarnom, én ugyanis, én azt gondolom, hogy te az én mentorom vagy, aki vigyáz rám, én elvégeztem a munkát, én megcsináltam, egy ruppót nem kértem től…, nem kértem tőled. Te nagyon jól tudod, hogy nekem olyan sok melómba került, annyi problémám volt utána azokkal az emberekkel.

Gy.: – Én még mindig nem tudom, hogy miről beszélsz.

P.: – Ja, értem, jó. Tudom, hogy okosabb vagy nálam, nem is vitatom, csak téged nagyon tisztel… [Közben valamit mond Gyárfás, de nem érthető.] De hát ne… most nem kell, nyugodtan, azért mondom, hát én, nem is mondom ki, amiről beszélünk.

Gy.: – Nem is tudom, miről van szó.

P.: – Nem is tudod, miről van szó, jól van.

Gy.: – Ha be akarnálak technikázni, nem így csinálnám, hidd el nekem. Van technikám, eszem ágába nincs téged betechnikázni, az én emberem van itt a környéken egy autóval, az az én rokonom.

P.: – Nem, hát én azt gondolom, hogy én nekem te, ööö, ööö, én figyelj, én hat hónapot izzadtam azért, hogy ezt megcsináljam neked.

Gy.: – Borzalmas!

P.: – És azért, csak azért csináltam meg neked mindent, mert olyan nagy embernek tartalak. Merre menjünk, arra jó, vagy?

Gy.: – Amerre te akarod.

Gy.: – Én becsületszavamra semmit nem tudok, hogy te mit csináltál, én mindent elhiszek neked.

P.: – De várjál, nem segítettem?

Gy.: – Az ügy megoldódott!

P.: – De nehogy azt mond, hogy nem én segítettem!

Gy.: – Én azt mondom neked, ahogy mondtad, hogy az életben én egy ruppót nem fizettem, ilyen nincs a földön, hogy az életét kockáztatja és tesz egy ilyen szolgálatot, és énnekem nem kristálytiszta…

P.: – Hát én be tudom bizonyítani, Tamás, hogyha akarod.

Gy.: – Én elhiszem, elhiszem, de, de…

P.: – Neked örök életben börtön lesz, amíg élsz, börtönben leszel.

Gy.: – Én nem akarok börtönbe menni!

P.: – Pedig hidd el, van tíz házad, ha jól tudom, abból egész jó lesz egy három négyzetméteres zárka, hamar meg fogod szokni!

Gy.: – Miért? Azért mert te [?] csináltál?

P.: – Nem. Azért, mert te megbíztál engem egy feladattal, én ezt megoldottam.

Gy.: – Hát…, mi most ketten vagyunk, ugye?

P.: – Ketten vagyunk, négyszemközt vagyunk. Le is vetkőztethetsz meztelenre. Huszonnyolcszor voltam nálatok, ha be akartalak volna készíteni, már bekészítelek.

Gy.: – Nem kell vetkőzni [nem érthető] nincs [nem érthető] jó, de hát…

P.: – Magamtól szerinted elmegyek megcsinálni egy ilyen munkát? [Nem érthető] is ismertem azt az embert.

Gy.: – Na, hát én meg úgy emlékszem erre a történetre, hogy elmondtam, vagy te tapasztaltad, hogy engem ütnek-vágnak…

P.: – Igen.

P.: – Te most azt akarod velem megértetni, hogy én pszichopata módra elmentem, vaktában megkerestem egy embert, direkt nem mondom, hogy kit, hogy megnyugtassalak, hátha valaki lemagnóz minket. Igen. Vaktában elmentem egy emberhez, megoldottam a te problémádat, te keres…, problémádat…, kerestél nyolcmilliárd forintot ezen az ügyön…

Gy.: – Azóta boldogan élek!

P.: – Azóta boldogan élsz.

Gy.: – Ezen egy vasat nem kerestem! [Nem érthető.]

P.: – Pénzre lehet fordítani a nyolc, azt, hogyha az ember megmarad?

Gy.: – Hát így, hogy persze, dolgozik nyugodtan…

P.: – De ha megmaradt volna az ember, akkor te nem maradtál volna meg.

Gy.: – Az biztos. Te biztos többet tudsz.

P.: – Többet tudok erről. Pe…, sokkal többet.

Gy.: – Biztos, hogy többet tudsz.

P.: – Tehát valakit választani kellett!

Gy.: – Egyszer mondtál egy jelzést, hogy, hogy…

P.: – [Közbevág.] Na, és akkor te…

Gy.: – Az embernek én az életben nem ártottam, az ember engem kiszúrt, és ütött-vágott, mer én nem engedtem át neki a… [Egy szó nem érthető.]

P.: – El is taposott volna. Ezt én biztos vagyok benne, ezt te is tudod!

Gy.: – Annak ellenére, hogy kezet fogtunk, azt is tudod!

P.: – Hát jó, ne bohóckodj!

Gy.: – De tudod… [Egymás szavába vágnak.]

P.: – Ma már ennél te komolyabb ember vagy. Nem?

Gy.: – Én elhittem akkor!

P.: – [Nevet.] Jó!

Gy.: – És utána jön egy pali, és még csak nem is beszéltünk erről, hanem te, azt le se tagadom, tettél jeleket, hogy, ami értelmezhető sokféleképpen, és utána a helyzet megoldódott. Hogy van-e ilyen ember a földön, ilyen áldott jó? Ez, amit én…

P.: – Most melegítesz. Én nem tettem ilyeneket. Te azt mondtad nekem, ha már ennyire akarsz, és nyugodtan vetkőztessél le…

Gy.: – Igen.

P.: – Te azt mondtad nekem, mikor én megkérdeztem még akkor is, hogy igaz, lassan nem tudom, hány éve volt ’96? Azt hiszem, lassan nyolc-kilenc éve.

Gy.: – Igen.

P.: – Én azt kérdeztem tőled, hogy mi legyen az emberrel? Szétbasszuk? Erre te azt mondtad, hogy igen. Ne…, nem én tettem [?] ilyenek [?] most nehogy kitaláld a végén…

Gy.: – [Közbeszól.] Én úgy emlékszem, akkor, hogy…

P.: – …és te mondtad nekem, hogy külön, hogy nem érted, hogy miért, de tönkre akarja tenni, el akarja venni tőled a tévét stb.

Gy.: – Így van.

P.: – Kivoltál. Látszik rajtad-, látszik rajtad most, hogy például olyan pályán vagy, hogy az gusztustalan. Látszik az arcodon, látszik, hogy… Hát, a má’, olyan gusztustalan, hogy pozitív értelemben, gusztustalanul jó pályán vagy, arra értem. Látszik rajtad a megjelenéseden, jól nézel ki, nyugodt vagy, kiegyensúlyozott.

Gy.: – Mert te megoldottad.

P.: – Na! Hát most mondod, hogy megoldottam.

Gy.: – Mondod te, mondod te, de ő, ez oly módon jutott a tudomásomra, hogy közölted vele…

P.: – Igen.

Gy.: – Tehát van egy ilyen… [Nem érteni.]

P.: – Szerintem velem egyféleképpen tudsz jóban lenni, ha ez…, ezen túllépünk, hogy én ezt hiszem és ebből egy percet nem adok. Tehát, egy millimétert nem fogok engedni abból, hogy te megértesd velem azt, hogy valójában ezért én vagyok a hibás.

Gy.: – De, nem az, hogy hibás…, szó sincs…

P.: – [Közbevág.] Hát, nem is ismertem ezt a…, ezt az embert, ne…, ne szórakozz már velem…

Gy.: – [Közbevág, de nem érthető.] …hibás…

P.: – Huszonnyolcadszor elmondom neked, ha te nem szabadítasz rá erre az emberre, névtelenül mondom…

Gy.: – [Közbevág.] Nem, nem ezt mondtam…

P.: – Akkor ez az ember valószínűleg él.

Gy.: – [Motyog, de nem érthető.]

P.: – Ez a te rezsid, ez a te rezsid…

Gy.: – [Közbeszól.] Igen.

P.: – Most ne hülyéskedj, Tamás, ha megbíztál vele, akko… csak gondoltál, hogy hátha nem?!

Gy.: – Most ez a megbízás, az értelmezés kérdése, én úgy láttam, hogy ez, ez, ez egy meglepetés!