– Értelmes párbeszédet érdemelnének a köznevelés fontos kérdései, ám a Nemzeti alaptanterv legújabb módosítását kísérő heves támadások méltatlanok, mert szinte teljes mértékben mellőzik a pedagógiai alapvetések véleményezését. Emellett a kritikusok azonnal gyűlöletkeltő jelzőkkel, címkékkel látták el az alaptanterv nekik nem tetsző szerzőit – jelentette ki lapunknak Hoffmann Rózsa, az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős korábbi államtitkára.
– Sajnos nem új keletű jelenséggel állunk szemben. Megéltük ugyanezt a 2012-es NAT kiadása körül is. A kritikusok most úgy tesznek, mintha az elmúlt hét évben nem nemzeti elkötelezettségű alaptanterv vonatkozott volna a magyar köznevelésre. Ám a korábbi dokumentumban is szerepelt például a most ismét össztűz alá vett Wass Albert, a magyar irodalom sokáig háttérbe szorított, letagadott óriása, akinek regényei magukkal ragadják az olvasót, megismertetvén velük Erdély múltját, a havasokban élő magyar, román és más nemzetiségű szegény emberek sorsát, történelmét, szenvedéseit, szokásait, hiedelmeit – fejtette ki Hoffmann Rózsa, hozzátéve: mindezt költői nyelven, a táj láttatásával, az érzelmek átélésének esélyét kínálva teszik Wass művei.
Elegendő például – folytatta a szakember – csak A funtineli boszorkány című trilógiájára utalni, amelynek a története nagyon sok olvasónak vált alapélménnyé. A NAT-ban kötelező olvasmányként szereplő Adjátok vissza a hegyeimet! pedig a tragikus magyar sors, az erdélyiek igazságtalan szenvedéseinek katarzist kiváltó mementója, amellyel minden magyar embernek végre, Trianon után száz évvel szembesülnie kell. Nyirő József pedig más művei között az Uz Bencéjével a magyarság és a székelység önazonosságát próbálta életben tartani.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
– Mindkét alkotó a magyar irodalom szerves része, kizárni és mellőzni őket helytelen volna – sorolta az oktatási szakember, hangsúlyozva: mindazok, akik ezeket az írókat nemkívánatos szerzőknek tekintik, nem a szépirodalmi értéküket veszik alapul.
– Holott már az MTA korábbi állásfoglalása is szétválasztotta egymástól az írók és költők esztétikai és politikai megítélését, mondván: az iskolai tanítás során az előbbinek kell megjelennie – húzta alá Hoffmann Rózsa.