Somogyi szerkesztőt és kollégáját holtan találják

Minden újság kiemelten számol be 20-án a Népszava két napja eltűnt szerkesztőjének, a szociáldemokraták mérsékelt szárnyához tartozó Somogyi Bélának a meggyilkolásáról, s az országos felháborodásról.

Az új nemzetgyűlés nyitóüléséről a sajtó kiemelten számol be. A Budapesti Hírlap így ír: „Mozgalmas kép az Országház előtt, színházi premierek közönsége, hölgyek és urak a karzaton, élénk sürgés-forgás a Ház bársonyfolyosóin, az első bemutatkozás izgalma a most első ízben megválasztott képviselőkön, régi ismerősök találkozása és az új csillagzatok ismerkedése.”

Az Ujság kommentárja: „Annyi baj, annyi fejetlenség, annyi önző vadság után, az összevissza felelőtlenség és indulaturalmak után íme a nemzet akaratának van megtestesítője és rákerültünk a régmúltra, mely alkotmányhoz, rendhez vezet, vissza az ezeréves Magyarország történelmi útjára.” A Pesti Napló hangulatképe: „A karzatok, a diplomaták páholyai, a főrendek részére fenntartott helyiségek zsúfolásig megtelnek, eljöttek mágnásasszonyok, nagybirtokosok és földművesek, tábornokok és közkatonák, eljöttek gazdagok és szegények, mindenki valami nagyot, valami csodásat vár a nemzetgyűléstől.”

A vörös terroristák által meggyilkolt miniszterelnököt nagy tisztelet övezi. „Tisza István képviselői helyét nem foglalta el senki. Amikor gróf Széchenyi Viktor egy pillanatra leült a szélsőbaloldal első padsorában és figyelmeztették rá, hogy az Tisza István helye volt, Széchenyi felkelt, és nem is akadt olyan nemzetgyűlési képviselő, aki elfoglalta volna Tisza helyét.”

Huszár Károly miniszterelnök értékeli az elmúlt időszakot. „Az a forradalmi őszirózsa nem az új Magyarország bölcsőjét díszítette, hanem a történelmi Magyarországnak hozott majdnem sírvirágot. […] Egy másik jelenség volt: mindennek elpusztítása, ami keresztény és ami magyar. Ez a Ház maga egy szégyenteljes kínzókamrává változott, ahol a nemzetnek vértanúit kínozták halálra azért, mert önérzetes honpolgárok, magyarok és keresztények voltak. […] Egy további célja volt a bolsevizmusnak: a polgári osztály teljes kiirtása.

Nyíltan beszéltek arról, hogy hullahegyeket kell a polgárok testéből építeni. […] De nemcsak az anarchisztikus erkölcstelen, beteges, perverz gondolat volt ennek a forrása, hanem ezenkívül az idegen pénz, idegen gondolat, idegen célok.

Maga Kun Béla írta egyik levelében, hogy büszke arra, hogy munkájában a német spartacusok is támogatták, és hogy a rubelek is segítettek neki. […] Odáig ment ez a rendszer, hogy magát az iskolát is felhasználta a maga aljas céljaira. Felhasználta arra, hogy az iskolateremben harcot folytasson a keresztény és a magyar nemzeti eszme ellen. […] Nem volt szabad nemzeti zászlót kitűzni, nem volt szabad Istent dicsérni, a keresztényüldözés, az ártatlan emberek kegyetlen megkínzása napirenden volt.

Szamuely halálvonata végigszáguldott az országon, a Lenin-fiúk rettegésben tartották Budapest népét. A direktóriumok garázdálkodtak az ország minden helységében. De akkor, amikor ezek történtek, akadtak bátor és elszánt magyar emberek, tisztek és polgárok, akik szembeszállottak a rablóbandával. […] Vissza akarunk térni a békére, a fegyelemre, a munkarendre, az engedelmességre és kötelességtudásra.”

Minden újság kiemelten számol be 20-án a Népszava két napja eltűnt szerkesztőjének, a szociáldemokraták mérsékelt szárnyához tartozó Somogyi Bélának a meggyilkolásáról, s az emiatt kitörő országos felháborodásról.

Később megtalálják kollégája, Bacsó Béla holttestét is Dunakeszinél a Dunában. Mindketten a Conti utcai szerkesztőségből távoztak 17-én este háromnegyed kilenc körül. A Nemzeti Ujság úgy fogalmaz: „Bizonyára mi vagyunk azok, kiket a politikának és a világnézetnek áthidalhatatlan tengere választott el Somogyi Bélától, de ez egy percig sem választ el a bűntény elítélésében és a megtorlás követelésében.” Az Est címe: „Huszár miniszterelnök és Horthy fővezér statáriális megtorlást ígér.”

Az MTI híre Horthy Miklós intézkedéseiről: „A fővezér utasította az összes katonai nyomozó hatóságokat, hogy a tettesek megállapítása céljából a polgári hatóságokkal karöltve a legerélyesebb nyomozást haladéktalanul indítsák meg és annak eredményét neki jelentsék. A fővezér eltökélt szándéka, hogy a tetteseket, akár politikai, akár közönséges bűntényről legyen is szó, személyi válogatás nélkül az igazságszolgáltatás kezére juttatja.” A miniszterelnök úgy reagál: „Mélységesen felháborodva, megrendülten vettem tudomást erről az aljas gonosztettről. Azonnal utasítottam a főkapitányt, hogy a rendőrség egész apparátusával indítsa meg a legszélesebb körű nyomozást.”

A Népszava 20-i számának nagy részét meggyilkolt szerkesztőjének szenteli. „Valamennyiünk közül ő látta a legtisztábban, hogy a bolsevisták agitációjának sikere nagy veszedelemmel fenyegeti az országot is, a magyar munkásmozgalmat is. […] Amikor legtöbbünknek nagy meglepetésére kikiáltották a proletárdiktatúrát, Somogyi Béla egészen Garami Ernő álláspontjára helyezkedett.

Bejött a szerkesztőségbe, összecsomagolta a holmiját, bejelentette, hogy amint visszavonult a közoktatásügyi minisztériumban elfoglalt állásától, úgy elhagyja a Népszava szerkesztőségében volt íróasztalát is, mert ő egész életében a demokrácia eszközével akarta megteremteni a szociális haladást – a terror, a diktatúra követőjévé sohasem szegődik.” 21-én azt írják: „A nyomozást, úgy látjuk, erélyesen folytatja a rendőrség és katonaság. A hatóságok mindent elkövetnek, hogy kézre kerüljenek a gyilkosok.”