Somogyi szerkesztőt és kollégáját holtan találják

Minden újság kiemelten számol be 20-án a Népszava két napja eltűnt szerkesztőjének, a szociáldemokraták mérsékelt szárnyához tartozó Somogyi Bélának a meggyilkolásáról, s az országos felháborodásról.

Maga Kun Béla írta egyik levelében, hogy büszke arra, hogy munkájában a német spartacusok is támogatták, és hogy a rubelek is segítettek neki. […] Odáig ment ez a rendszer, hogy magát az iskolát is felhasználta a maga aljas céljaira. Felhasználta arra, hogy az iskolateremben harcot folytasson a keresztény és a magyar nemzeti eszme ellen. […] Nem volt szabad nemzeti zászlót kitűzni, nem volt szabad Istent dicsérni, a keresztényüldözés, az ártatlan emberek kegyetlen megkínzása napirenden volt.

Szamuely halálvonata végigszáguldott az országon, a Lenin-fiúk rettegésben tartották Budapest népét. A direktóriumok garázdálkodtak az ország minden helységében. De akkor, amikor ezek történtek, akadtak bátor és elszánt magyar emberek, tisztek és polgárok, akik szembeszállottak a rablóbandával. […] Vissza akarunk térni a békére, a fegyelemre, a munkarendre, az engedelmességre és kötelességtudásra.”

Minden újság kiemelten számol be 20-án a Népszava két napja eltűnt szerkesztőjének, a szociáldemokraták mérsékelt szárnyához tartozó Somogyi Bélának a meggyilkolásáról, s az emiatt kitörő országos felháborodásról.

Később megtalálják kollégája, Bacsó Béla holttestét is Dunakeszinél a Dunában. Mindketten a Conti utcai szerkesztőségből távoztak 17-én este háromnegyed kilenc körül. A Nemzeti Ujság úgy fogalmaz: „Bizonyára mi vagyunk azok, kiket a politikának és a világnézetnek áthidalhatatlan tengere választott el Somogyi Bélától, de ez egy percig sem választ el a bűntény elítélésében és a megtorlás követelésében.” Az Est címe: „Huszár miniszterelnök és Horthy fővezér statáriális megtorlást ígér.”

Az MTI híre Horthy Miklós intézkedéseiről: „A fővezér utasította az összes katonai nyomozó hatóságokat, hogy a tettesek megállapítása céljából a polgári hatóságokkal karöltve a legerélyesebb nyomozást haladéktalanul indítsák meg és annak eredményét neki jelentsék. A fővezér eltökélt szándéka, hogy a tetteseket, akár politikai, akár közönséges bűntényről legyen is szó, személyi válogatás nélkül az igazságszolgáltatás kezére juttatja.” A miniszterelnök úgy reagál: „Mélységesen felháborodva, megrendülten vettem tudomást erről az aljas gonosztettről. Azonnal utasítottam a főkapitányt, hogy a rendőrség egész apparátusával indítsa meg a legszélesebb körű nyomozást.”

A Népszava 20-i számának nagy részét meggyilkolt szerkesztőjének szenteli. „Valamennyiünk közül ő látta a legtisztábban, hogy a bolsevisták agitációjának sikere nagy veszedelemmel fenyegeti az országot is, a magyar munkásmozgalmat is. […] Amikor legtöbbünknek nagy meglepetésére kikiáltották a proletárdiktatúrát, Somogyi Béla egészen Garami Ernő álláspontjára helyezkedett.

Bejött a szerkesztőségbe, összecsomagolta a holmiját, bejelentette, hogy amint visszavonult a közoktatásügyi minisztériumban elfoglalt állásától, úgy elhagyja a Népszava szerkesztőségében volt íróasztalát is, mert ő egész életében a demokrácia eszközével akarta megteremteni a szociális haladást – a terror, a diktatúra követőjévé sohasem szegődik.” 21-én azt írják: „A nyomozást, úgy látjuk, erélyesen folytatja a rendőrség és katonaság. A hatóságok mindent elkövetnek, hogy kézre kerüljenek a gyilkosok.”