„Március 9-én egyszerűen bezártak minden délutáni, illetve esti szórakozóhelyet. (Kurz kancellár és kormánya ekkor döntött az első szigorításokról a járvány miatt – Sz. L. J.) Másnap jött a hír, hogy két nap múlva bezár az összes sípálya, ám 11-én már a mi éttermünk nem nyitott ki. […] Aztán 13-án reggel, amikor éppen indultam az ügyintézőhöz az elszámolásért, már az a hír jött, hogy Ischglt vesztegzár alá helyezik és a személyzetnek maradnia kell. Egy üzletben voltam, ahol az eladó közölte, azonnal bezárnak, a helyi lakosokat talán még kiengedik. Azonban csak a turisták távozhattak, a település lakói és a hotelek személyzete karanténba került. A település azóta vesztegzár alatt van. Élelmiszerüzlet és a gyógyszertár van nyitva. […] Rendőrök vannak mindenhol, a kivezető utak fizikailag is lezártak, csak külön engedéllyel lehet ki- és bemenni. […] A szezon április 5-ig tartott volna, de az olasz járványhelyzet miatt az osztrákok vesztegzárat rendeltek el gyakorlatilag minden síközpontukban, így nálunk is. Az itt ragadt személyzetről a hotelek gondoskodnak, nálunk egyszeri meleg ételt – ebédet – adnak. Az üzletekben csak bankkártyával lehet fizetni, és nem szabad gyülekezni, csoportosulni az utcákon. A magyar konzulátuson azt mondták nekem telefonon, otthon is két hét karantén vár ránk – a szezonban 600-700 magyar is dolgozik itt –, a mi hotelünkben még egy magyar van. Március 28-ig van itt vesztegzár, aztán hazamegyek és otthon a házamban újabb két hét karantén vár. Ahol lakunk, van egy beteg, de ő nem magyar, a szobáját külön vesztegzár alá vették az orvosok. Nem tudom, mennyi beteg lehet a településen, ahol van, ott a saját szobájában kezelik, amit lezárnak. A tűzoltóságnál jelöltek ki a helyet arra, hogy ott ingyentesztet csinálhassanak a jelentkezőkön. Én kicsit köhögök, egy hete volt egy kis hőemelkedésem, de két nap alatt lecsengett. Most jól vagyok, remélem, marad is így.”