Ismeretlen hősnők

Vasárnap nőnap, és ez az írás három nőről szól. Látszólag teljesen átlagos emberekről, akiket nem jegyez a celebvilág, nem adnak témát a bulvársajtónak, de ott, ahol élnek és dolgoznak, nagyon is tudják, hogy kik ők. Egy pedagógus, egy cigány szociológus és egy ápolónő; az ő munkájuk nyomán egészen biztosan egy icipicit jobb hely lesz ez a világ.

Baja, 2019. március 8. Virágkötő tulipánokat tart a kezében egy bajai virágboltban a nemzetközi nőnapon, 2019. március 8-án. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Az alkotó pedagógus

Sz., ez a tizennégy éves lány, még csak erős gyengénlátó volt, amikor felvették a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumba, de mire ősszel megkezdődött a tanítás, gyakorlatilag teljesen elveszítette a látását. Hatalmas szerencséje volt, mert az iskola vezetésében fel sem merült, hogy ezt a tehetséges diákot emiatt elutasítsák, ehelyett a tanárok Budapesten, a Vakok Intézetében elvégezték az integrált pedagógiai képzést, hogy Sz. együtt tanulhasson a többiekkel. A gond csak az volt, hogy a módszertant általános iskolásokra fejlesztették ki, ezért tovább kellett gondolni azt. Kecskemétiné Szilvási Zsuzsannát, az iskola akkori igazgatóhelyettesét a feladat olyannyira motiválta, hogy – magyartanárként – először a magyar nyelv és irodalom, majd a többi tantárgy tanítására is kidolgozta a látássérült, illetve vak tanulóknál alkalmazható módszertant. Megoldásai olyan sikeresek, hogy azóta már több diákja is leérettségizett, sőt nem egy közülük főiskolát, egyetemet végzett. Köztük van az első ilyen tanítvány, Sz. is, aki jelenleg pszichológusként dolgozik Svájcban, ahol férjével él.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna által kifejlesztett módszertanról 2017-ben egy tanulmánykötet, a közelmúltban pedig Középiskolai integrációs lehetőségek címmel módszertani kiadvány jelent meg, példaértékű integrációs munkájáért 2018-ban megkapta a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány módszertani nagydíját. Még nyíregyházi kollégáival hangzó anyagokat is készítettek az érettségire készülőknek témakörönként, ami hatalmas segítség, mert bár léteznek felolvasóprogramok vakok részére, de azok csupán annyiból állnak, hogy egy gép egy hangsúllyal felmondja a könyvet.

A pedagógus – aki jelenleg a Rózsák téri Evangélikus Középiskolai Kol­légiumot vezeti – vallja: a képesség nem korlát, hanem lehetőség.

– Az elvárások mindenkinek egyformák, a gyerekek képességéhez mérten kell egyedi megoldásokat találni. Ez a nehézsége és egyben a gyönyörűsége is ennek a munkának. Tapasztalatom szerint a látássérült gyerekek nagyon okosak, jó a memóriájuk, de a részképesség-zavaros tanítványaim közül is sokan egyetemet végeztek, pedig volt, aki ötödikben még olvasni sem tudott – meséli Zsuzsanna, aki a részképesség-zavaros tanulók fejlesztésével és integrációjával is komoly eredményeket ért el. Mint fogalmaz, egy tanár soha nem problémákkal, hanem gyerekekkel találkozik. Ha pedig sikerül a gyermeket szabaddá tenni, szárnyalni fog.

Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna

– A pedagógusnak mindig öröm, amikor a gyerek képes valamire és a legnagyobb öröm, amikor a hátrányból induló gyerek például nyelvvizsgát tesz, sikerrel felvételizik. Nem minden történet sikertörténet, hiszen ezek a gyerekek sem egyformák. Én azonban minden hátránnyal indulót arra biztatok, vágjon bele, mert a képesség ott van bennük, csak ki kell hozni – mondja.

A cigány szociológus

– Cigány vagyok és nő, és számomra nagyon fontos, hogy megélhessem mind az etnikai, mind pedig a nemi identitásomat – hangsúlyozza Somogyi Tímea Anna, aki szociológusként is elsősorban a cigányokkal és az őket érintő társadalmi jelenségekkel foglalkozik. Azt mondja, bármit is csinál, mindenhol az a célja, hogy a többségi társadalomban változzon a cigánysággal kapcsolatos gondolkodás, amihez azonban maguknak a cigányoknak is változniuk kell. A hétgyermekes kecskeméti asszony nem csak beszél az esélyegyenlőségről, rengeteget tesz is érte. Elsősorban igyekszik jó példával elöl járni: 35 éves volt és már hatgyermekes édesanya, amikor úgy döntött, mivel a legkisebbje is óvodás lett, befejezi a félbehagyott gimnáziumot, majd jelentkezik a pécsi egyetem szociológia szakára, ahová felvették, és amit el is végzett. Először alelnöke volt, ma már elnöke a Védőháló Karitatív Egyesületnek, amely támogatja a szegénységben élő családokat, és mint ilyen, jelentős tényezője ma már a város szociális életének. Az egyesület adományboltot üzemeltet, ami egyfajta közösségi térként is működik.

Somogyi Tímea Anna emellett a Kecskeméti Református Cigánymisszióban is dolgozik, ő hozta létre a Pancsinelló Játszóházat a cigány telepen, ahol a környéken élő cigány családok gyermekeinek szerveztek programokat és baba-mama klubot. Itt a gyermekek még az óvodába kerülés előtt megszerezhették azokat az alapkészségeket, amelyekre saját családjukban, annak hátrányos helyzete miatt nem volt esélyük. A szülők pedig eközben olyan foglalkozásokon vehettek részt, ahol például az erőszakmentes konfliktusmegoldásról szerezhettek ismereteket, konkrét példákon keresztül. A játszóház helyét hamarosan átveszi Kecskeméten is egy Biztos Kezdet Gyerekház, a Pancsinellóból kinőtt tanoda azonban tovább működik. Itt, mint Somogyi Tímea Annától megtudjuk, 30-50 hátrányos helyzetű vagy más okból segítségre szoruló cigány és nem cigány gyerek felzárkóztatását végzik.

Somogyi Tímea

– Az iskolán kívüli foglalkozásokon elsősorban a szociális kompetenciákat igyekszünk növelni és az önképet helyretenni, hogy a gyerekek képesek legyenek más szemmel látni magukat, és ne azonosuljanak azzal a képpel, amit a média mutat a cigányokról. Ez az egyik alapja annak, hogy higgyenek magukban, abban, hogy többre hivatottak és képesek, mint amit gondolnak róluk és ők is saját magukról – mutat rá a szociológus a hátránnyal induló gyerekekkel való foglalkozás egy olyan aspektusára, amibe a többségi társadalom tagjai talán bele sem gondolnak.

Az elhivatott ápolónő

Majdnem harminc éve dolgozik ápolónőként Szentesen, a Dr. Bugyi István Kórházban Sebők Erika, akinek már gyermekkorában eldőlt a sorsa. Mint meséli, kislányként édesanyjával hosszan ápolták a szomszédjukban élő idős bácsit, a „pótnagypapáját”. Mielőtt a bácsi meghalt, megígértette Erikával, hogy segítő szakmát választ, mert biztos volt benne, hogy a lány erre született. Az idős férfi nem tévedett: Erikának nem csupán a munkája, de a hivatása is az ápolás, amit semmire nem cserélne. Azt mondja, bár nagyon sokszor lelkileg és fizikailag is megterhelő az ápolói munka, neki ez a legszebb hivatás a világon.

Erikát régóta foglalkoztatja, hogy a betegekkel és családjukkal is láttassa az ápolók mindennapi harcát, betekintést adjon gyakran emberpróbáló, mégis csodálatos életükbe, és egyúttal a fiataloknak is megmutassa: érdemes ezt a szakmát választani. Ezért évekkel ezelőtt elkezdte írni az Ápolónő blogot, ami olyan népszerű lett, hogy a hol szívet melengető, hol elszomorító történeteket hétről hétre több tízezren olvasták. Az ápolói hivatás népszerűsítése a blogon keresztül misszióvá nőtt, az innen válogatott írások pedig könyv formájában meg is jelentek Ápolónő vagyok címmel. „Mint nővér és mint ember párhuzamosan vagyok részese a napi tragédiáknak és a csodának, a keservesen kínzó és olykor felemelő pillanatoknak. A születés és a búcsúzás örök körforgásának. Ez a könyv rólunk szól” – olvasható a kötet bevezetőjében.

Sebők Erika

A kötetet Sebők Erika magánkiadásban adta ki, és saját zsebből finanszírozza hasonló tartalmú második könyvét, az Egy nővér mindennapjait is. Ezúttal talált kiadót, de így is fizetnie kell 540 ezer forint nyomdai hozzájárulást a 200 példányért. Ezt tizenkét hónap alatt törleszti úgy, hogy a belgyógyászati főállása mellett félállásban dolgozik a sürgősségin is, így három szabadnapja van egy hónapban. De azt mondja, neki megéri, mert szerinte hiánypótló a könyve, amelynek a megjelenését direkt időzítette 2020-ra, hiszen ezt az esztendőt a WHO az ápolók és nővérek nemzetközi évének nyilvánította.

– A napi munkám mellett, amit sok ápolóhoz hasonlóan igyekszem a leglelkiismeretesebben végezni, én ezzel tudok hozzájárulni a szakmánk megbecsüléséhez és a hivatásunk népszerűsítéséhez. Fontos megszólítani a fia­talokat, hogy válasszák ezt a gyönyörű pályát, és erőt adni azoknak a kollégáknak, akiket a mindennapi munkájuk során sajnos sok negatív hatás ér, akik kiégettnek érzik magukat. A könyvem egyfajta kiállás is a szakmáért, azokért az ápolókért, akik nem csinálnak mást, csak csendben teszik a dolgukat – mondja Sebők Erika. A szentesi ápolónő arról is beszél, hogy biztos abban: aki sok évet eltölt a betegágy mellett, annak teljesen átalakul az értékrendje, és sokkal jobban megbecsüli az olyan természetesnek tűnő dolgokat, amilyen az egészség vagy a család. Erika folyamatosan kap üzeneteket, levelet azoktól, akiknek az írásai erőt adtak, vagy akik azok hatására léptek erre a pályára. De a legnagyobb elismerés neki az, hogy a lánya is az ápolói hivatást választotta.

A negyedik nő

A fenti három nőt egy negyedik köti össze: Rácz Zsuzsa, az Állítsátok meg Terézanyut! és a Nesze neked Teréz­anyu! könyvek szerzője. Ő az, aki kitalálta az Aranyanyu díjat, ezt a Magyarországon egyedülálló kezdeményezést, amelynek célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. A díjat olyan nőknek ítélik oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, és munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük – ezt a díjat kapta meg cikkünk mindhárom szereplője.

Rácz Zsuzsa

De Rácz Zsuzsa álmodta meg a Terézanyu pályázatot is, amelyre motiváló személyes történeteket küldhetnek be a nők az adott évben meghirdetett, az életüket alapvetően meghatározó témában – például arról írhattak, hogyan változtatta meg az életüket a gyermekvállalás. (A pályázat összes díjazott írása olvasható a Terézanyu.hu-n.) Zsuzsa hét éven keresztül a Richter Gedeon Nyrt.-vel közösen kutatta fel és ismerte el a köztük élő hősnőket, a tavalyi esztendőtől viszont már egyedül viszi tovább a hagyományt, illetve egészen pontosan a szintén az írónő által elindított Teréz­anyu Klub tagjainak önkéntes munkájának is köszönhetően.

A díjazottakból és a pályázókból ugyanis az évek során egy erős női támogató hálózat jött létre, amelynek tagjai ebben is számíthatnak egymásra.