Kocsmasirató

Akik felfogták, saját érdekük, szeretteik érdeke is azt kívánja, egy ideig kerüljenek mindenféle olyan fórumot, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a velük nem egy háztartásban élőkkel.

Mert a kocsmának nincs illata, az igazi kocsmának szaga van. Nem bor vagy sörszaga, hála az égnek már bagószaga sem, hanem emberszaga. Igazi, értelmes, kellemes duruzsolás, nevetés, világmegváltás, belsőnek mondott információk, politika, kultúra. Mint egy igazi, élő híradó, bemondó és vér nélkül, a kocsma törvénye tiltja a bűn-és balesetekről szóló tudósításokat, kivéve, ha abban a kocsmalátogató személyesen érintett. Emberszagú emberi történetek adják a kocsmai fórum igazi ízét. Nem hiába kocsmából szedte a történeteit Petőfi, a már említett Rejtő Jenő, Moldova, Hrabal. Kocsmában, kávéházban írta cikkeit a múlt század elejének újságírásból élő irodalmár nemzedéke is, Móricz, Kosztolányi, Ignotus cikkeit sokszor a pincérek vitték fel a szerkesztőknek, mert a szerző éppen egy másik sztorit hallgatott az inspiráló, témagazdag környezetben.

Ez a hangulat, ez a társaság ez a fórum az, ami most a kocsmák ideiglenes bezárásával hiányzik. Aki a sörért jár oda, az otthon is megissza, megteheti, bevásárol, leül a fotelbe, csendesen lerészegedik. Faluhelyen megoldják a bögrecsárdákkal, ahogyan eddig is megoldották, Mari néni fészerében az összes szomszédnak van saját pohara, ha éppen meg akarná szegni a kijárási korlátozásra és a koronavírus fertőzés elkerülésére ajánlott távolságtartási előírásokat. A városi kocsmázó van gondban, akinek nem az alkohol, hanem a társaság hiányzik. Hittem én. Aztán tegnap este a környékbeli kis parkban megláttam, van aki megtalálta a megoldást. A félkörben, egymástól öt-öt méterre lévő padokon most nem hajléktalanok vagy kismamák ülnek. Férfiak, jól öltözve, egy ember egy pad. Kezükben egy-egy sör és beszélgetnek. Miről másról, mint a járványról. Csendesen, gumikesztyűben, maszkban, amit csak egy kortyintásnyira húznak félre, elvégre nem az ivás, a közösség, a közösségi érzés a fontos. Lehet, hogy ez most nem éppen szabályos, de nem hiszem, hogy ők lennének azok, akik nem tesznek meg egyébként mindent fegyelmezetten, hogy ez a vészhelyzet minél előbb visszarendeződhessen az élet normális kerék vájatába. Csak kell nekik a társaság. Ha csak öt percre is, kelő távolságból. Az emberi hang. Amiről egy igazi, békebeli, normális kocsma szól.