– Az, hogy többet kell-e tanítani, mint eddig, valójában csak álkérdés, amit a kerettanterv megnyugtatóan rendez. A valóban fontos alkotóknak helyet kellett biztosítani, de ez nem a tananyag növekedését jelenti, hanem szerkezeti változásokat. Mondjuk, hogy egy íróra, akit eddig 20 órában tanítottunk, most csak 10 órát szánunk. A gyerekek nem terhelhetők a végtelenségig, a torta mindig ugyanakkora, kérdés, hogy ezen belül mire mekkora szelet jut. A magyar irodalom annyira gazdag, hogy még két tantervet meg lehetne tölteni azokkal a szerzőkkel, akiknek jogosan ott lenne a helye. De olyan szabályozást lehetetlen készíteni, ami mindenkinek az ízlésével megegyezik. Innentől kezdve veszélyes, amikor politikai, ideológiai harcot próbálnak csinálni belőle. Csakis értékelvű megközelítésnek van helye. Ebbe pedig nem fér bele az a világnézeti harc, amit ma sokan próbálnak szakmai álarcban folytatni a NAT ellen. Nincs olyan, hogy baloldali vagy jobboldali irodalom, csak jó és rossz irodalom van. Ezt bizonyítandó, hadd mondjam el, hogy a sokat szapult Herczeg Ferenc 15 írótársával fordult Horthy Miklóshoz 1943-ban Radnóti Miklós nagy magyar költő megmentéséért. Pedig világnézetileg nagyon távol álltak egymástól, de Herczeg jól tudta Radnótiról, hogy érték. József Attilát is meg lehetne vádolni, hogy kommunista agitációs verseket írt. De ki az, akinek ez jut eszébe róla? A magyar irodalom egyik legnagyobb költője volt. És mellesleg baloldali szimpatizáns is, élete egy bizonyos korszakában. De ez mit számít? Életveszélyesek az ilyen megközelítések. Csak az életmű és az érték lehet megítélési alap.